Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-24 / 42. szám

XV. ÁVFOLYAM, 42. SZ. NEW YORK, N. Y 1KTÓBER 24. VOL. XV. No. 42.

^-------------------------ÍZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Editor:

Rev. LAD. HARSANYI 454 E. 116th St., New York.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION

PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y„

under the act of March 3, 1879.

KI A MI JÓBARÁTUNK?

Jelentéktelennek látszó, mégis igen fontos kérdés ez, olvasóim, hogy ki a mi jóbarátunk?

A bennünket környező világon van. vagy pár1 ezer ismerősünk. Jók és rosszak, vegyesen találkoznak köztük. Ismerőseink közül az egyikhez rokonszenv. benső von zulom vagy éppen szeretet fűz, a másikhoz nem kapcsol semmi, sőt idegenkedünk tőle, vele még az utcája sem óhajtunk találkozni, mert úgy érezzük, hogy a találkozás és az esetleges szóváltás tér kére volna lelkűnknek.

A jóbarátot mindenesetre a ro- korszenv, vonzalom vagy a szeletet jelöli ki, — legalább ez éknél7, az útmutatása szerint cselekszünk akkor, amidőn magunknak barátot választunk — és mégis nagyon sokszor megcsalatkozunk.

Társaságban, vendégségben, lakomákon és a boros asztalnál igen sokszor elhangzik e szó: “kedves barátom!” de mikor magunk maradunk és elgondoljuk' hogy az a kedves jóbarátunknak címzett s bennünket is hasonló címmel illeti t* ember bizalmunkkal visszaélt, a becsületére bízott titkokat kife- csegte, mások előtt szégyenpedra és pellengérre állított, bizony a megcsömörlés vegyes érzelmeivel fordulunk el tőle és mintha hideg ki?yó csúszott volna végig testünkön, irtózva gondolunk a hálátlanra, aki barátságunkra méltatlan volt.

Hát a hízelgőkről mit mondjunk? Ez a válfaja az emberiségnek sokszor belopja magát szivünkbe és mi barátságunk szent csarnokába befogadjuk- pedig csak kígyót melengetünk, mert megcsal, félrevezet, elánüt, erényeinkből bűnt, bűneinkből erényt csinál és végre is magunkra hagy az adósság terhével.

Pénzedre, szavadra, becsületedre, jótállásodra, neved aláírására van szükség!?... Ne félj! kedves jóbaratomnak címeznek; helyed alig találják, holtig tartó hálát fogadnak: de mikor fizetni vagy cselekedni kell- — ha ellenséget nem is látnak benned — szeretnének maguktól ezer inértföldnyire tudni s oly keservesen tekintenek reád, mintha embert öltél volna; vagy pedig a — légy természetével bírók — még ki is nevetnek, amiért olyan balga voltál, hogy szorult helyzetben segítettél.

Vannak, akik jóban, rosszban kitartanak velünk, de nem a szív meleg érzésével, hanem csupán virtusból, amelyből származik például a bajtársi érzelem és a cim- boraság is.

Ki hát a mi jóbarátunk? Ezek után már bátran kérdésbe tehetjük s ugyancsak gondolkoznunk kell, hogy a kérdésre jól megfelelhessünk; hiszen még a bajtárs és a cimbora sem i óbarát.

Kedves olvasóim! Jóbarát az, a ki szivének nemes érzelmeivel- elméjének világosságával minden időben rendelkezésünkre áll, jócselekedeteit nem vonja meg tőlünk sohasem, hibáink, fogyatkozásaink felett szemet huny és mégis í.sztel, becsül és önzetlenül szeret.

De hát van-e ilyen ember a világon? Találkozik! Az igaz, hogy ritka, de ha egyezer rátalálunk, ne hagyjuk el soha, mert többet ér egy ilyen jóbarát, mint százezer más ember, akire alig számíthatunk.

A jóbaráttól tanulhatunk- vele tartalmasabbá válik az életünk; rábizhatunk mindent, ő nem hagy el, pellengérre nem állít, csúfot nem üz belőlünk, csak azt kívánja, hogy szivet szívért, lelket-léle- kért adjunk: ezt pedig megtenni nem más, mint kedves kötelességünk.

Akartok-e ti is ilyen jóbarátra szert tenni? Én megmutatom őt nektek. Az evangélium fényes csarknokából lép felétek éppen. Az Idvezitő az, aki töviskoroná- zr-tt fejét alázatosan lehajtja; az ember Jézus az, aki jött nekünk szolgálni, hogy mi legyünk az ő szolgáivá. Az ember Jézus, aki Istenné lett. ő szól tehozzád is, mint jőbarát “Kövess engemet” (Lukács V. 27.)

Ne vonakodj hát! ragadd meg az ő i óbaráti kezét s menj e világon és az örökéleten át.

Jubileumi nagyszámunkat meg- küldöttük összes előfizetőinknek.

Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot.

TÍZ ÉVI JUBILEUMI BESZÉD.

Irta: Bikovics János.

Nem találok szebb szavakat az apostoli szavaknál érzéseim és gondolataim kifejezésére, melyek ezen nemes keresztyén gyülekezet örömünnepének alkalmából szivemben és elmémben támadnak. Azokkal az igékkel, melyekkel a nemzetek apostola az ő legkedvesebb gyülekezetétől levélben elbúcsúzott, azokkal ajkaimon lépek fel a szószékre e szent helyen, azokkal köszöntőm az ünneplő philadelphiai keresztyén anya- szentegyházat, azokkal köszöntőm annak buzgó lelkészét, egyházi főrendjeit, nagyjait és kicsinyeit és az egész philadelphiai magyarságot. Az Ur Jézus Krisztus kegyelme, az Istennek szerelme és Szent Léleknek veletek való közösülése legyen mindnyájan ti veletek. — Amen.

Ünnepeltek kér. hivek, tiz évi fáradtságos és buzgó munkálkodás után ezt a napot választottá, tok, hogy sziveteket az Istenhez emelvén, hálákat adjatok neki, hogy munkátok nem volt hiábavaló, sőt hogy mindenekben meggazdagodtatok őbenne (I. Kor. 7 5.) Munkátok megteremtette már sokszor azokat a jó gyümölcsöket, melyeket a jó fa megteremhet, küzdelmetek diadallal járt és mi örvendünk az Urban, hogy egyházatoknak diadala e mai ünnepélylyel nyilvánvaló lett az