Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-10-03 / 39. szám
XV. ÉVFOLYAM, 39. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 OKTÓBER 3. VOL. XV. No. 39. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Editor: Rev. 1, A II. H A R S A N Y 1 454 E. 116th St., New Yrork. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y. under the act of March 3, 1879. MAGYAROK, ADJATOK!... KATONAI TÁBORBAN. Kérő szóval fordulunk minden igaz hivőhöz, minden becsületes magyarhoz. A szó a mienk, de mindaz a fájdalom, mindaz a keserűség, ami kiharsan a szavakból, a tengerentúl maradt véreink fájdalma, keserűsége. A megpróbál- totások megpróbáltatása szakadt Magyarországra és a testén vágott sebekből — mintha a megvadult tenger hull'mai hömpölyögnének — minden elképzelésen túlcsordult bősévvel hull a frss, egészséges magyar vér. . . A harctéren csatát csaták után állnak a magyar regimentek. A golyóik süvöltése a halál harsogása, p, kardjuk éléről a pusztulás szikrázik; hősi bátorsággal rohannak neki a legesz eveszettebb ágyutüz- nek és ma minden gondjuk, minden vágyuk az, hogy győzni tudjanak. Minden ellenséges golyó, mely rájuk csap — mintha valami láthatatlan kéz sok-sok mértföldre vetné ki őket a puskacsőből — nemcsak rajtuk tép sebet, de azokon az ezreken, milliókon is, akik szivszorongva, elfúlt lélekzettel várják odahaza a háborús hireket. Magyarországon ma minden ház a bánat tanyája; minden szemből a köny csordul és nincs lélek, aki nem a meggyötörtetés kálváriáját járná. Aki munkabíró fia volt az ősi földnek, az mind hadba vonult : ma nincsen otthon más, csak akinek az izma nem birja a fegyvert. Megállt a gép és a messziről dörgő égzengésbe százezrek, milliók ja.jszava sikit bele; — mi lesz azokkal, akiknek kenyérkeresőjét morzsolta holttá a háború? Ezrek és ezrek maradnak árván, ezrek és ezrek maradnak özvegyi sorban: — sok az éhes száj nagyon és de keservesen megfogytak azok a munbabiró, izmos kezek, akik karéjba vágták elébük a kenyeret. Az amerikai magyarságot arra kárhoztatja az óceán, hogy csak a messzi távoli::! lehessen tanúja az óriások birkózásának. Nem mehe- tü±ik haza, ha százszor akarnánk is és hasztalan gyullad hősi elhatározásra a vérünk, mi nékünk innen, az óceánon túlról kell szivszorongva lesnünk, hogy merre dől maid az életet és a halált jelentő kocka. Be ha már nem mehetünk haza, váltsuk meg a dollárjainkkal, centjeinkkel az életünk biztonságát. Odahaza Magyarországon száezreket, milliókat ért utói az Ínség, adjuk hát nékik minden centünket, m>nden dollárunkat, a mit megvonhatunk magunktól. Hiszen a véreinknek adunk, a szüléinknek, a testvéreinknek, akiknek a mi pénzünk nélkül talán étlen-szomjan kell majd senyved- niök. Soha nemesebb, soha magasz- • tosabb célra nem kérték az amerikai magyarság pénzét: a fiúi hűségűnk adóját kell lerónunk és nem becsületes lélek, nem igaz magyar az, aki a dollárjai csengését többre becsüli a vérei sikolyánál. Amerikai magyarok, mozduljon meg a szivetek! Halljátok meg a tengeren átszállt jajkiáltást, férkőzzék a lelketekhez a könycsepp, amit a mi véreink szemébe sajtol a fájdalom. Alakuljanak meg min denhol a segély bizottságok s induljon meg mindenhol a gyütés; a mi dollárjainknak, a mi centjeinknek kettős rendeltetésük van, lehetővé tesz'k, hogy a Vörös Kereszt minél alaposabb gondozásban részesítse a harctér magyar sebesültjeit és elűzik — ha csak néhány röpke órára, néhány gyorsan elfutó napra is, de elűzik — a nyomort, az ínséget a mérhetetlen gyászba öltözött magyar porták felől. Amerikai magyarok, adjatok! Áldás lesz minden centeteken, minden dolláron és áldott lesz a ti fiúi hűségetek, a ti megindult jóságotok is. Áldott, százszor áldott. ..--------o-------A franciák veresége a csatatereken kívül is megállapítható El- szász-Lotharingia népességi arány- számában. Sokan azt hinnék, hogy e hires nevezetességű két tartományban a francia lakosság volna a túlnyomó, holott a német 1912. évi hivatalos népességi kimutatás épp az ellenkezőjét, a németek számbeli túlsúlyát bizonyítja. — 1870-71 óta tehát az arányszám lényegesen eltolódott a franciák hátrányára. Ennek oka egyfelől a kivándorlás, másfelől a németek bevándorlása és erős propagativ ereje a francia gyermekszegénységgel szemben, mely az anyaországon kívül mindenütt jelen van már, végzetére e valamikor oly dicső nemzetnek. Fejérmegye Érd községében táborozott vagy tíz napon át a hadi létszámra felemelt egyik honvédgyalogezred. A múlt uagusztus 23-án kedves meglepetés ért. Ebből a katonai táborból három tisztből álló küldöttség keresett fel a paróchiámon azzal a kéréssel, az ezredparancsnok nevében, hogy seiessek velük a katonai automobilon Érdre s a református vallásu tiszteknek és honvédoknak szolgáltassam ki az úri szent vacsorát. A kedves hivó szónak azonnal engedtem. Félórai száguldás után feltiizött szuronyu, fegyveres őrjárat tartóztatott fel bennünket. A tiszti egyenruhát önmagában véve semmi különösebb respektus nem illeti meg. Ma háborús világot élünk. A legkomolyabbat, melyet csak ország megélhetett a földön. Itt igazán áll a költő szava: “Lélek ez ajtón (utón), se ki, se be!” A szükséges iratok előmutatása után tovább robogunk. Kedves, rokonszenves ifjú százados fogad a célnál. Báró Kemény, az első század parancsnoka. A régi erdélyi fejedelmi család sarja. Ő tőle tudtam meg, hogy századának református vallásu legénysége bizalmasan megkérte a század apját (t. i. őt, a századost), hogy engedtessék meg nekik az Úrvacsorával való élés, mert áhítozik utána mindnyájuknak a szive. így született meg a nép egyszerű fiainak lelkében a gondolat, hogy mivel ott helyben, Érden, nincs ref, lelkész, valahonnan a közelből hozzanak papot.
