Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-09-26 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38. sz. 1914. Szeptember 26. szérint 3 710-en vagyunk felnőtt tagok. Bizony-bizony nagyon könnyen el lehetne érni a célt, ha a 3710 tag egy akarattal azon volna, hogy a cél eléressék. Szégyen, hogy még most is ilyen kicsiny Egyesületünk száma, szégyen, hogy még most is ideális nagyságúnak tűnik fel az ötezer tag. Pedig meglesz, ha tagjaink úgy akarják. Fel azért testvérek, dolgozzunk már egyszer igazi református öntudattal azért az intézményért, ami a mienk és ami az egyetlen összekötő kapocs az Amerikában élő magyar re- formátusság között! ... Szeptember 1-én küldtem szét osztályainkhoz az gyüjtőivet és kértem osztályfisztviselő testvéreinket, hogy a Magyarországért hősi elszántsággal küzdő hősök özvegyeinek és árváinak szánt adományokat gyűjtsék össze egyesületi testvéreinktől és juttassák azt el az Egyesület pénztárnokához, örö.mmel jelenthetem, hogy a kérő szónak mostanig is van eredménye, mert a 112. sz. Medina, O., és 3. sz. Fairport, O., osztályaink szép összeggel járultak az irgalmasság oltárához. Reményiem, hogy a többi osztályaink sem maradnak el az emberszeretet nevében hozzájuk intézett kéréstől és szép összeggel járulhatunk majd Egyesületünk nevében a nemes célhoz. A vezértestület legközelebbi gyűlése 1915 október 19-én fogja kezdetét venni Cleveland, D.-ban. Tisztelettel hívom fel osztálytisztviselő tiszttársaimat, hogy a gyűlés elé terjesztendő összes ügyeket a legkésőbb október 10-ig szíveskedjenek hozzám elküldeni. Kérem a tisztviselő tiszttársakat arra is, hogy a szeptemberi jelentéseiket szíveskedjenek pontos idő ben postára tenni. Nagyon sok munka van a félévi gyűlés anyagának a feldolgozásával és a szeptember havi jelentések anyagának is benne kell lenni a félévi jelentésben. Az idő nagyon rövid a félévi jelentés elkészítésére és ezért szükséges, hogy az osztályoktól, a jelentéseket - pontos időben megkapjam. Egyesületünk titkári hivatalával nagyon sok munka van már most és egy embernek csak úgy lehet azt elvégezni, ha minden munkát idejében elvégezhet. —• Ha várni kel az osztályjelentések után, az meggátol az egész munkámban és azért vagyok kénytelen azon kéréssel fordulni az osztály-jegyző tistztársakhoz, hogy igyekezzenek a jelentéseiket pontos időben elküldeni. Tisztelettel kérem az elnök urat, szíveskedjék jelentésemet tudomásul venni. Kelt Toledo, O., 1914 szeptember 10-én. Tisztelettel, Molnár István, titkár. jKiiab Engraving Co.l i \ 401 L 4 FAYETTE ST. j NEW YORK. • • • A mi cégünk a legjobb, leggyor- i ö i sabb és legolcsóbb kliséket ! '' l szállít. CSARNOK. KÉT TÉKOZLÓ FIÚ, I. Az elveszett gyermek. — Hej azt mondja, hogy: Bürü Pali a nevem, Keserű a kenyerem.., vagy hogy is van? Már dalolni sem tudok. Hej, pajtásom, pajtásom, Vörös János édes kenyeres pajtásom), item megyek én máf teveled tovább, azt mondom én neked ma, szent karácsony estéjén. — Tán biz elmégy Kalocsára je- zsovita barátnak? — Nem vagyok pápista. — Baj is az. Egy nagy keresztet akasztanak a nyakadba s egy nagy olvasót, akkora szemüt, mint az öklöm és úgy imádkozol, jobban se kell. '—Nem tudok én imádkozni. Hejh! ♦ Imádkoznám, de nem tudok, hiába! Nem jártam én soha az iskolába, Hej! Édes anyám tanított volna rája, Jaj de régen temetőn a fejfája.. . Ez sem igaz pedig. Hej, édes anyám, édes anyám! — Mondom, hogy barát leszel, vagy püspök, mert olyan kegyes litániákat danolsz, hogy az ember szinte keresztet vet. — Nem az a nóta pejtás, hanem ez la, pedig ez is csak arra az áriára megy: Túl a Tiszán nekünk terem a csikó, Kocsmárosné nekünk hozza, ami jó!-.. — Hadd el pajtás, nem nekem való az! — Hát igazán barát akarsz lenember. ■ — Nem én, hanem becsületes ember? — Mi-i? Becsületes ember? Hát eddig mi voltál; hát a betyár nem becsületes ember? Hát elárultad te valaha kenyeres pajtásodat; vallottál valaha rám csak egy birkát is?— Nem. — Nohát akkor becsületes ember vagy. Mert ez a betyár becsülete. ■-—Csakhogy ezzel a becsülete- tel szépen felköthet a hóhér. — Az is szebb halál, mint a hep- tika. — Te csak nem tudsz okosan be* szelni. — Nem vagyok én pap. — Én sem vagyok az, de néha mégis tudok okosan beszélni. — Tudsz hát, hogy ne tudnál, hanem most nem tudsz, azt már látom. — Inkább most tudok. Megutáltam már ezt a cudar életet. —Te, ne gyalázd a betyáréletet, mert mindjárt beletemetlek a hóba. Nincs ennél szebb élet. — Te* János, mikor én igy végignézek ezen a szép fehér pádi- mentomon, mindig azt gondolom, hogy az Isten előtt állok. .. Megver az Isten, János! — No lám, már megint elkezdi! Ilyenek ezek a kálomisták mind egy szálig; még a betyárja is folyton papol. Hát csak papold ki magadat, pajtás. Megkönnyebbül a lelked, aztán majd jobb kedvvel látsz a mesterséghez. Hát csak papold el szépen: mért ver meg is Isten; mert loptál, raboltál? — Azért. Bár soha ne láttalak volna, most nem félnék az Istentől. — Valamikor nem igy beszéltél. — Igaz, de már nem birom tovább ; nagyon sok bűn terheli a lel* kémét. — Nem igazat beszélsz, bujdosó pajtásom? Nem a bűn szorongatja a te lelkedet, hanem a zsandá- rok, nem az Istentől félsz te, hanem a téli fagytól! Ne bolondozzál pajtás! Eázol? Itt a subám, betakarlak. Félsz'a zsandártól? Attól nefélj : itt a fokosom, ettől félj. — Aki azt mondja, hogy én valaha féltem, annak a vérét ontom, ha te vagy is az! — No hát nem mondtam, hogy tudsz te okosan is beszélni? Ez már beszéd, ezt értem ! Ki meri azt mondani, hogy Bürü Palkó fél valakitől? Annak én hasitom szét r, fejét ezzel a fokosommal. Ki mondja, Bürü Pál nem meri elvezetni faluhelyi biró csikait; hogy Bürü Pál fél a zsandártól? — Hiszen te mondtad. — Én-e? De még a vérét is kiontom, aki igy meri gyalázni az én kenyeres pajtásomat! Mert az nem olyan ember, aki... — No elég már no. . . — De nem elég, fiú, mert neked mostanában nagyon sokszor támadnak ilyen bolond gondolataid, hát én most te magad előtt aka* rom megmutatni, hogy te nem vasry olvan tejvérii. mint látszani szeretnél, mert haj, ha a Marci Béni cimbora felkelhetne a sírból, az tudna ám valamit mondani! De ne félj, nem tudja más, csak ő tudta, meg én, én pedig nem árullak el. mig te el nem árulsz engem. Hanem azt mondom, hogy ha valaha még egyszer eszedbe jutna, hogy engem elhagyj, ezzel a fo^ kossal váglak ketté. — Nem hagylak el, pajtás, a világ végére is veled megyek. — No azért mondom, mert hát abból nem élünk meg, valami munkát kell már keresnünk, mert üres a bugyelláris, üres a tarisznya. — ’Sz te mondtad a faluhelyi biró lovait. — No-no, hanem ezt még jobban ki kell eszelni. — Édes, kedves cimborám, Vörös János, te vagy az én mesterem, eszeld ki te, majd ha tenni kell, szólj. Ott már én vagyok az ember. — Hát én gyerek vagyok, mi? Azért, hogy nekem több eszem van, bátorságom is több van ám. — Az már nem igaz. — De annyi van. — Hát legyen. — e hát neked is van ám eszed annyi, mint nekem, hát tudod pajtás, tegyük össze az észt mind a ketten. Itt a szalmakazlak között jó enyhelyet találunk, ott aztan tanácskozhatunk, akár csak a bi* rák. Gyere. Úgyis mindjárt öreg este lesz; aztán fegyverre ! — De nincs-e ott valaki? — Hát te vagy az a bátor ember? Csak utánam! Ne félj, annak lesz bai, akit ott találunk. — Hát eredj elöl. — Megyek is, csak utánam •.. Hanem nini, te Pali, nézd csak, nem látsz ott a szalma között valami feketét? Pszt! pszt! Nézd, ott az ujjam iránt! — Látok én, hogyne látnék, még pedig nemcsak feketét látok, hanem azt is látom, hogy ott ember van. —-Nem jobb volna, ha te mennél elől? — A kapitány megy elől a katonáknál is. — Csakhogy mikor ellenségre akadnak, akkor az is hátramarad. Jobb is az úgy, mert ha baj van, segíthet katonáinak. Hát eredj oda, Pali pajtás, kérdezd meg, ki emberfia, mit akar. Ne félj semmit, itt vagyok én, ha baj lesz. — Eredj oda, János pajtás, kérdezd meg te és ne félj semmit, mert én itt vagyok. —Hát tudod mit? Menjünk egy más mellett. Ilyen két ember ijedne meg olyan egy embertől? Gyerünk ! — Gyerünk! Előre, bátran! — Ki vagy, mi vagy, szólj, ember-e, állat-e, akárki vagy, ha meg moccansz, halál fia vagy! — Nem szól ám bizonyosan fél. — Gyerünk közelebb, ha sárkány is, nézzük meg az ábrázatját.
