Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-26 / 38. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38. sz. 1914. Szeptember 26. szérint 3 710-en vagyunk felnőtt ta­gok. Bizony-bizony nagyon könnyen el lehetne érni a célt, ha a 3710 tag egy akarattal azon volna, hogy a cél eléressék. Szégyen, hogy még most is ilyen kicsiny Egyesületünk száma, szégyen, hogy még most is ideális nagyságúnak tűnik fel az ötezer tag. Pedig meglesz, ha tagjaink úgy akar­ják. Fel azért testvérek, dolgozzunk már egyszer igazi református öntu­dattal azért az intézményért, ami a mienk és ami az egyetlen összekötő kapocs az Amerikában élő magyar re- formátusság között! ... Szeptember 1-én küldtem szét osz­tályainkhoz az gyüjtőivet és kértem osztályfisztviselő testvéreinket, hogy a Magyarországért hősi elszántsággal küzdő hősök özvegyeinek és árváinak szánt adományokat gyűjtsék össze egyesületi testvéreinktől és juttassák azt el az Egyesület pénztárnokához, örö.mmel jelenthetem, hogy a kérő szónak mostanig is van eredménye, mert a 112. sz. Medina, O., és 3. sz. Fairport, O., osztályaink szép összeg­gel járultak az irgalmasság oltárá­hoz. Reményiem, hogy a többi osztá­lyaink sem maradnak el az embersze­retet nevében hozzájuk intézett ké­réstől és szép összeggel járulhatunk majd Egyesületünk nevében a nemes célhoz. A vezértestület legközelebbi gyűlé­se 1915 október 19-én fogja kezdetét venni Cleveland, D.-ban. Tisztelettel hívom fel osztálytisztviselő tiszttár­saimat, hogy a gyűlés elé terjeszten­dő összes ügyeket a legkésőbb októ­ber 10-ig szíveskedjenek hozzám el­küldeni. Kérem a tisztviselő tiszttár­sakat arra is, hogy a szeptemberi je­lentéseiket szíveskedjenek pontos idő ben postára tenni. Nagyon sok mun­ka van a félévi gyűlés anyagának a feldolgozásával és a szeptember havi jelentések anyagának is benne kell lenni a félévi jelentésben. Az idő na­gyon rövid a félévi jelentés elkészí­tésére és ezért szükséges, hogy az osztályoktól, a jelentéseket - pontos időben megkapjam. Egyesületünk tit­kári hivatalával nagyon sok munka van már most és egy embernek csak úgy lehet azt elvégezni, ha minden munkát idejében elvégezhet. —• Ha várni kel az osztályjelentések után, az meggátol az egész munkám­ban és azért vagyok kénytelen azon kéréssel fordulni az osztály-jegyző tistztársakhoz, hogy igyekezzenek a jelentéseiket pontos időben elkülde­ni. Tisztelettel kérem az elnök urat, szíveskedjék jelentésemet tudomásul venni. Kelt Toledo, O., 1914 szeptember 10-én. Tisztelettel, Molnár István, titkár. jKiiab Engraving Co.l i \ 401 L 4 FAYETTE ST. j NEW YORK. • • • A mi cégünk a legjobb, leggyor- i ö i sabb és legolcsóbb kliséket ! '' l szállít. CSARNOK. KÉT TÉKOZLÓ FIÚ, I. Az elveszett gyermek. — Hej azt mondja, hogy: Bürü Pali a nevem, Keserű a kenyerem.., vagy hogy is van? Már dalolni sem tudok. Hej, pajtásom, pajtá­som, Vörös János édes kenyeres pajtásom), item megyek én máf teveled tovább, azt mondom én ne­ked ma, szent karácsony estéjén. — Tán biz elmégy Kalocsára je- zsovita barátnak? — Nem vagyok pápista. — Baj is az. Egy nagy keresztet akasztanak a nyakadba s egy nagy olvasót, akkora szemüt, mint az öklöm és úgy imádkozol, jobban se kell. '—Nem tudok én imádkozni. Hejh! ♦ Imádkoznám, de nem tudok, hiába! Nem jártam én soha az iskolába, Hej! Édes anyám tanított volna rája, Jaj de régen temetőn a fejfája.. . Ez sem igaz pedig. Hej, édes anyám, édes anyám! — Mondom, hogy barát leszel, vagy püspök, mert olyan kegyes litániákat danolsz, hogy az ember szinte keresztet vet. — Nem az a nóta pejtás, hanem ez la, pedig ez is csak arra az áriára megy: Túl a Tiszán nekünk terem a csikó, Kocsmárosné nekünk hozza, ami jó!-.. — Hadd el pajtás, nem nekem való az! — Hát igazán barát akarsz len­ember. ■ — Nem én, hanem becsületes ember? — Mi-i? Becsületes ember? Hát eddig mi voltál; hát a betyár nem becsületes ember? Hát elárultad te valaha kenyeres pajtásodat; vallottál valaha rám csak egy bir­kát is?­— Nem. — Nohát akkor becsületes em­ber vagy. Mert ez a betyár becsü­lete. ■-—Csakhogy ezzel a becsülete- tel szépen felköthet a hóhér. — Az is szebb halál, mint a hep- tika. — Te csak nem tudsz okosan be* szelni. — Nem vagyok én pap. — Én sem vagyok az, de néha mégis tudok okosan beszélni. — Tudsz hát, hogy ne tudnál, hanem most nem tudsz, azt már lá­tom. — Inkább most tudok. Megutál­tam már ezt a cudar életet. —Te, ne gyalázd a betyáréletet, mert mindjárt beletemetlek a hó­ba. Nincs ennél szebb élet. — Te* János, mikor én igy vé­gignézek ezen a szép fehér pádi- mentomon, mindig azt gondolom, hogy az Isten előtt állok. .. Meg­ver az Isten, János! — No lám, már megint elkezdi! Ilyenek ezek a kálomisták mind egy szálig; még a betyárja is foly­ton papol. Hát csak papold ki ma­gadat, pajtás. Megkönnyebbül a lelked, aztán majd jobb kedvvel látsz a mesterséghez. Hát csak pa­pold el szépen: mért ver meg is Isten; mert loptál, raboltál? — Azért. Bár soha ne láttalak volna, most nem félnék az Isten­től. — Valamikor nem igy beszéltél. — Igaz, de már nem birom to­vább ; nagyon sok bűn terheli a lel* kémét. — Nem igazat beszélsz, bujdosó pajtásom? Nem a bűn szorongat­ja a te lelkedet, hanem a zsandá- rok, nem az Istentől félsz te, ha­nem a téli fagytól! Ne bolondoz­zál pajtás! Eázol? Itt a subám, be­takarlak. Félsz'a zsandártól? At­tól nefélj : itt a fokosom, ettől félj. — Aki azt mondja, hogy én va­laha féltem, annak a vérét ontom, ha te vagy is az! — No hát nem mondtam, hogy tudsz te okosan is beszélni? Ez már beszéd, ezt értem ! Ki meri azt mondani, hogy Bürü Palkó fél valakitől? Annak én hasitom szét r, fejét ezzel a fokosommal. Ki mondja, Bürü Pál nem meri elve­zetni faluhelyi biró csikait; hogy Bürü Pál fél a zsandártól? — Hiszen te mondtad. — Én-e? De még a vérét is ki­ontom, aki igy meri gyalázni az én kenyeres pajtásomat! Mert az nem olyan ember, aki... — No elég már no. . . — De nem elég, fiú, mert neked mostanában nagyon sokszor tá­madnak ilyen bolond gondolataid, hát én most te magad előtt aka* rom megmutatni, hogy te nem vasry olvan tejvérii. mint látszani szeretnél, mert haj, ha a Marci Béni cimbora felkelhetne a sírból, az tudna ám valamit mondani! De ne félj, nem tudja más, csak ő tudta, meg én, én pedig nem árul­lak el. mig te el nem árulsz en­gem. Hanem azt mondom, hogy ha valaha még egyszer eszedbe jutna, hogy engem elhagyj, ezzel a fo^ kossal váglak ketté. — Nem hagylak el, pajtás, a vi­lág végére is veled megyek. — No azért mondom, mert hát abból nem élünk meg, valami mun­kát kell már keresnünk, mert üres a bugyelláris, üres a tarisznya. — ’Sz te mondtad a faluhelyi bi­ró lovait. — No-no, hanem ezt még job­ban ki kell eszelni. — Édes, kedves cimborám, Vö­rös János, te vagy az én mesterem, eszeld ki te, majd ha tenni kell, szólj. Ott már én vagyok az em­ber. — Hát én gyerek vagyok, mi? Azért, hogy nekem több eszem van, bátorságom is több van ám. — Az már nem igaz. — De annyi van. — Hát legyen. — e hát neked is van ám eszed annyi, mint nekem, hát tudod paj­tás, tegyük össze az észt mind a ketten. Itt a szalmakazlak között jó enyhelyet találunk, ott aztan tanácskozhatunk, akár csak a bi* rák. Gyere. Úgyis mindjárt öreg este lesz; aztán fegyverre ! — De nincs-e ott valaki? — Hát te vagy az a bátor em­ber? Csak utánam! Ne félj, annak lesz bai, akit ott találunk. — Hát eredj elöl. — Megyek is, csak utánam •.. Hanem nini, te Pali, nézd csak, nem látsz ott a szalma között va­lami feketét? Pszt! pszt! Nézd, ott az ujjam iránt! — Látok én, hogyne látnék, még pedig nemcsak feketét látok, ha­nem azt is látom, hogy ott ember van. —-Nem jobb volna, ha te men­nél elől? — A kapitány megy elől a ka­tonáknál is. — Csakhogy mikor ellenségre akadnak, akkor az is hátramarad. Jobb is az úgy, mert ha baj van, segíthet katonáinak. Hát eredj oda, Pali pajtás, kérdezd meg, ki emberfia, mit akar. Ne félj sem­mit, itt vagyok én, ha baj lesz. — Eredj oda, János pajtás, kér­dezd meg te és ne félj semmit, mert én itt vagyok. —Hát tudod mit? Menjünk egy más mellett. Ilyen két ember ijed­ne meg olyan egy embertől? Gye­rünk ! — Gyerünk! Előre, bátran! — Ki vagy, mi vagy, szólj, em­ber-e, állat-e, akárki vagy, ha meg moccansz, halál fia vagy! — Nem szól ám bizonyosan fél. — Gyerünk közelebb, ha sár­kány is, nézzük meg az ábrázatját.

Next

/
Thumbnails
Contents