Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-05 / 35. szám

35. sz. 1914 szeptember 5.

AMERIKAI MAGYAR REOFORMÁTUSOK LAPJA

»

^ INNEN-ONNAN. Lehet már

Udvari történetek. Mi jámbor halandók jó egynéhány millióan vagyunk, ; kik a környékére sem kerülünk azoknak a finom illatos szalonoknak, ahol a térdnadrágos diplomaták hajoókolnak és udvarias! ódnak. Minden olyan finom és előkelő egy királyi udvarban, hol az emberek még képzeletben sem vétenek az illem és az étikét törvényei ellen. Még a legdemokratább államok követői is bele tud nak illeszkedni az udvari levegőbe s ezért minden állam nem csupán okos, hanem inkább udvarias és finom embereket küld követségbe. És mégis megtörtént, hogy egy diplomata lecsuszant az etikett parkettjéről. A diplomatát az Egyesült Államok kormánya küldte Angliába, ahol még akkor Viktória királynő uralkodott. A diplomatát annak rendje és módja szerint akreditálták az angol udvarnál. Csak a bemutatkozás volt bátra. Egy szép napon ez is megtörtént. A diplomata megjelent a kitűzött időben s a királynőnek bemutatkozott. Átadta megbízó levelét s azután az egybegyűltek legnagyobb meglepetésére a következő diskurzus fejlődött ki. A királynő ezt kérdezte a diplomatától :

— Ön most először van Angliában?

A diplomata isteni közömbösséggel válaszolt, ügy, mintha valami régi ismerősének felelne:

— Igen, Viktória királynő.

Ezt az udvariatlan diplomatát is lefőzte egy anonimusz, aki nagyon haragudott Károly román királyra, aki még akkor csak fejedelem volt. A bukaresti királyi palotán egy szép napon megjelent egy hatalmas hirdetés, mely igy szólt:

— Ez a palota kiadó.

Károly fejedelem történetesen elsétált a plakát mellett, melyet azonnal észrevett. Az udvari társaságot rendkívül kínosan érintette a dolog. Egyik udvaronc le akarta szakítani a plakátot, de Károlyi nem engedte.

— Hagyják csak! De írják alá, hogy de nem románnak!

Károlyra ugyanis német nemzetisége miatt haragudtak az oláhok. A plakátot valamelyik udvari ember ragaszthatta oda, mert Káioly éles válasza után a hirdetés nyom nélkül eltűnt a falról.

Eötvös jóslata. A harmincas évek derekán Eötvös József báró Magyarország egyik legszerencsésebb iija volt. Dúsgazdag, vidám, sőt talán kissé könnyexmii fiatal mágnás, aki lovagolt, vi\ ott, táncolt, pezsgőzött és udvarolt. Különösen gyakran keresett fel egy grófi palotát, .melyben az ifjú gróí kisasszonyok nagyon szívesen fogadtak az elmés báró udvarlását. Egy alkalommal a hölgyek sokat beszéltek Eötvösnek Lenorman de asszony jóslatairól, melyek akkortájt egész Párisi izgalomban tartották. A fiatl báró éppen a francia fővárosba készült s a gróf kisasszonyok a legnagyobb felelősség terhe alatt meghagyták neki, hogy Lenormande asszonyt okvetlenül keresse föl. Eötvös meg is Ígérte, de hogy-hogy nem, megfeledkezett az ígéretekről és hazajött anélkül, hogy a hires jósnővel beszélt volna.

Első látogatásával kedves ismerőseit tisztelte meg s a hölgyek első kérdése természesen az volt, hogy volt-e a báró Lenormande asszonynál.

—I gén, — felelte Eötvös, aki kényelmesebbnek tartotta az ártatlan füllentést, mintsem hogy mentegetődzék.

— Nos, mit jósolt magának?

Eötvös, mint később maga beszélte, olyan badarságot akart mondani hogy a grófnők rögtön észrevegyék a tréfát.

— Azt mondta, — kezdte a mesét, -— hogy atyám tönkremegyen de én érdemeim és szerencsém révén kedvező viszonyok közé jutok.

— Azt is mondta, — folytatta nevetve a báró, — hogy én miniszter leszek.

A harmincas években abszurdum volt arra gondolni, hogy magyar ifjú kormányra jusson. A grófkisasszonyok azonban tovább kiváncsiaskodtak s Eötvös, hogy véget vessen a faggatásnak, igy fejezte be különös tréfáját:

—Végül pedig megjósolta, hogy föl fognak akasztani.

A tréfás jóslat két első része bevált. A báró atyja tönkrement, belőle azonban Magyarország kultuszminisztere lett. Az 1848. év derekán pedig Eötvös levelet kapott a grófnők egyikétől, melyben az aggódó mágnáshölgy Lenor mande asszony jóslatára emlékeztette a bárót s a legnagyobb óvatosságot ajánlotta neki. És Eötvös bár tudta, hogy magacsinálta tréfáról van szó, a jóslat harmadik részére nem volt képes elfogulatlansággal gondolni.

Eddig nem lehetett, de most már lehet pénzt küldeni.

i .. . ______

Nagy idők szülik a nagy embereket. ■? '

Régi igazság az, hogy szürke, mindennapi,- esemény nélküli időkben még a különbén nagyra hivatott ember sem tud kitűnni, rendkívülit csinálni. Nagy időkben válik el ig'azán, ki a nagyratörő, nagy tehetségű ember, mert ilyenkor megvan az alkalomarra, hogy a tehetség előtörjön, hogy a nagyra- hivatott ember a nagy alkalmakat kihasználja és nagyot teremtsen'. Eltekintve a tábornoktól, aki a világ legnagyobb hadvezéri tehetsége lehet, béke idejében mégse tüntetheti ki magát, száz és ezer más pályán is ugyanez a helyzet. Egy hónappal ezelőtt még mindnyájan szép csendesen éltünk és moizsoltuk le a napjainkat a megszokott viszonyok közt, ma benne vagyunk a világháború által okozott általános felfordulásban s a szürke, átlagos ember s főleg üzletember kétségbeesetten kapkod, de mit sem tud produkálni a megváltozott viszonyok közt, ellenben a tehetséges, hivatott ember megragadja az alkalmat és rendkívülit teremt a rendkívüli idők alatt.

Kitűnő példáját adja ennek most egyik amerikai magyar honfitársunk, Kiss Emil new yorki bankár. A háború beálltával kezdett megszűnni az összeköttetés az é-hazával. Megszűnt a nagy kivándorlási hajók járása, megakadt a postai összeköttetés és megszűnt csakhamar a pénzküldés is. New Yorkba vagy tízezer osztrák és magyar rezervista utazott fel s akart hajóra szállni, hogy hazamenjen a szülőhazáért küzdeni s ha kell, elesni, képzelhető tehát ezek csalódottsága,A mikor arról értesültek, hogy lehetetlen őket átszállítani Európába. De mi ezeknek a rezevistáknak a csalódása ahhoz képest, amit azok az amerikai magyarok éreztek hetek óta, akik beállítottak az ő szokott pénz küldőjükhöz, vagy levelet írtak annak, hogy pénzt utaljanak át az otthon nyomorgó rokonaiknak s arról értesültek, hogy “nem lehet”. Rendes körülmények közt is rászorul sok ezer ó-hazai család az amerikai magyarság segítségére, de most egyenesen az lehet minden reménye még sokkal több családnak, hogy majd hoz mégis segedelmet,, pénzt az amerikai posta. S nem hoz. Nem hozott már a

háború kitörése óta. Nemcsak amerikai magyar bankárjaink, hanem valamennyi más nemzetiségű bankár is ugyanazt a feleletet adta állandóan a tudakozódóknak,' hogy “nem lehet”. Most aztán előtört a szomorú csendből s az öiö- kös “nem lehet” egyhangúságából. Kiss Emil, ez a rég-eszesnek, találékonynak és vállálkozó szelleműnek ismert magyar bankár és egyszerűen azt mondja, hogy lehet. Mától fogva lehat. Akinek van pénze és akinek vau szive, az most már segithet az odaát nyomorgó hozzátartozóin. Csak be kell vinnie vagy küldenie Kiss Emilhez.

Kétségtelenül a szenzáció erejével hat majd ez a híradás az amerikai magayrság legszélesebb köreiben s kétségtelen az is, hogy mindenki el fogja ismerni, hogy az a derék bankár, Kiss Emil, megmutatja a nagy időkben, hogy nagyra képes. Nagy szolgálatokat tud teljesíteni akkor is, amikor ahhoz leleményesség, bátorság, befektetés, vállalkozási szellem és őszinte jóakarat is szükséges.

Annak a szenzációnak a részleteiről, hogy Kiss Emil utján pénzt lehet küldeni, a részleteit a hirdetésekben olvashatja el az ame rikai magyarság. Mi itt csak érdemében akartuk méltatni a páratlan eseményt, egy kiváló ember kiváló lépését.--------o-------A vasutnélküli ország. Manapság, amikor a gőzkocsi füstjét a legmesszebbfekvő és legcsekélyebb kultúrájú világrészben sem bámulja meg a bamba benszülött, van egy nagy ország, nem is távol a világ közepétől, ahol nincs vasút. Perzsia ez a különös birodalom, amelynek egyetlen vasúti hálózata az a néhány kilométernyi sínpár, amely Teheránból a Sah- Abdul-Azim nevű bucsujáróhelyre viszi a jámbor perzsákat. Ezenfelül még csak egy vasúti vonala van Perzsiának, mely ilyenformán közlekedés dolgában a legszegényebb államok közül való. Újabban Oroszország és Anglia kelt versenyre egymással, hogy a szegény, elhagyott perzsák baján segítsen. Perzsia mindenesetre hálás lesz akár az orosz, akár az angol kormánynak, ha megépül a nagy vasút vonal s valószínűen a vasútépítő állam sem fekteti rossz üzletbe a pénzét.

AJ! AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYE9ÜUET az egjetle« olyan református szervezet, a mely ax egész ország reformét osságát egy táborba gybjtJ és tagjairél izerststUI —rtaakodáfc.