Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-05 / 35. szám

» AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35. sz. 1914 szeptember 5. ÖRÖMHÍR. metország bakái. (Reméljük, lesz siker. — Sz.) Mint a kettős kereszt apostola, szép munkálkodást végez rubelei­vel idegen államok szláv ajkú la­kossága közt, kik akármelyik pil­lanatban is szállitanak neki egy- egy herceg- vagy királyfejet. Ezek puszta tények. Napnál fé­nyesebben megvilágítják az utób­bi évtizedek s a szomorú jelen ese­ményei. .. Mindezekkel szemben mit kell tapasztalnunk Németország, e hatalmas állam részéről? Pár szóval jellemezhetjük Né­metország igyekezetét: a becsüle­tes munka, a kötelességtelj esités által kiérdemelni a világ elisme­rését. Polgárai a szorgalom minta­képei, kik testi mint szellemi erő­iket kamatoztatni szokták. Nem­zeti önérzetük kérkedés nélkül emelkedett a haladással, melyet gigászi lépésekkel tettek. Más államokat megrövidítő tö. rekvéseik nem voltak. Tekintélyük elismerése azonban természetes követelményük lehe­tett. Amely állam ezen tekintélyét és biztonságát védi a fent leirt ellen­ségekkel szemben, az minden jó­zan gondolkozásu ember rokon- szenvére kell, hogy számítson. A KÉT VÉDEKEZŐ HATA­LOM — NÉMETORSZÁG ÉS A MONARCHIA — MELLETT ÁLL AZ IGAZSÁG. Sokan nem akarják elhinni e •szavakat De odaát már bomla- doznak az ellenség sorai s akinek véleményét oly ritkán kérik ki: megmutatja ISTEN, HOGY HOL VAN AZ IGAZSÁG. TISZTELT OLVASÓINKHOZ. Figyelmeztetjük lapunk olvasóit, előfizetőit és hirdetőit, hogy la­punk szerkesztősége és kiadóhiva­tala 116 utca E. 454 szám alá köl­tözött. A sikeresen elvégzett mun­ka jóleső megelégedésével értesít­jük a közönséget erről a tényről, mely örvendetes bizonyítéka la­punk fejlődésének s záloga annak, hogy az a cél, melyet magunk ele tűztünk, megértésre talál az ame­rikai magyarság között. Közönségünkkel vállvetve fo­gunk küzdeni ezentúl is a magyar­ság érdekében s reméljük, hogy ez a/ eredmény, mit lapunk elért, o-ak osrv állomása a jövő sorozatos sikereinek. A TÍZ SZŰZ. Szept. 13. (Máté ev. 25:1—13.) Aranyige: Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az em­bernek Fia eljő. Máté ev.25:13. BIBLIAI SZÖVEG. Akkor hasonló lészen a meny- nyeknek országa a tiz szüzekhez, kik az ő lámpásokat kezekbe vé- vén, a vőlegénynek eleibe méné­nek : Az öté pedig eszes vala, az öté bolond. Akik bolondok valának, mikor az ő lámpásokat kezekbe vevék, nem vivének olajt magokkal; Az eszesek pedig vittek vala olajt, az ő edényekben, az ő lám­pásokkal egybe. Mikor pedig a vőlegény késnék, elszunnyadának mindnyájan és el- aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lön: Ihol jő a vőlegény, menjetek ki ő ele­ibe ! Akkor felkelének mindazok a szüzek és elkésziték az ő lámpáso­kat. A bolond szüzek pedig mondá­nak az eszeseknek: Adjatok né- künk a ti olajtokból: mert a mi lámpásink elalusznak. Feleiének pedig amaz eszesek, mondván: Nem adunk, mert ne­talán nékünk és néktek nem lé- . szén elég: Menjetek el inkább azokhoz, akik árulják az olajt, és vegyetek magatoknak. És mikor elmenének venni, el­jőve a vőlegény; és a kik készek valának, bémenének ő vele a lako­dalomba; és bézáraték az ajtó. Azután eljövének a töbib szüzek is, kik ezt mondják vala: Uram! Uram! nyisd meg nékünk. Ő pedig felelvén monda: Bizony mondom néktek, nem esmérlek ti­teket. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok sem a napját, sem az órá­ját, melyen az embernek Fija eljő. MAGYARÁZAT. Örömben, bánatban egyetlen re­ményünk, vigasztalásunk, éltetőnk az a tudat, hogy az Ur Jézus eljö­vetele nem késik s a hivő lélek, miután megáll előtte, elnyeri mél­tó jutalmát. Tudjuk, hogy eljön egyszer s mi várjuk, készülve az ő fogadá­sára. Ő pedig mindig serkent bennün­ket a készenállásra, ébren tartja lelkiismeretűnket, mely, mint az ember lámpása, megvilágítja utun­kat, megtart az igaz ösvényen. Az Ö igéje az olaj lámpásunkban. Mi­nekünk ebből az olajból kell mi riteni mindig, hogy követhessük vezetőnket. Mindazonáltal szabad akarat­iunkra bízza minden cselekedetün­ket. Ezzel a szabadakarattal élnek vissza azok, akik nem táplálják lámpásukat az örök tűzzel, az Is­ten Igéjével. Mint a tiz szüzek kö­zül az öt hanyag, kik — miután nem volt olaj lámpásukban — nem mehettek a régóta várt vőlegény elébe. Kértek az okosaktól köl­csön, de azoknak sem volt fölös­legük. “És akik készek valának, béme­nének a lakodalomba; és bézára­ték az ajtó. Azután eljövének a többi szü­zek is, kik ezt mondják vala: Uram! Uram! nyisd meg nékünk. ő pedig felelvén,-monda: Bizóny mondom néktek, nem esmérlek ti­teket. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok sem a napját, sem az órá­ját, melyen az embernek Fia eljö.” Fel vagyunk-e készülve az Ur, a mi vőlegényünk eliövetelére, tápláljuk-e hitünket, lelki életün­ket az Ő Igéiével, hogy majd meg­állhassunk ő előtte?! Olvasóink gyakran változtatják lakhelyüket a nélkül, hogy ezt nekünk bejelentenék. így nemcsak hogy a lapot nem kapják meg, de nekünk is felesleges kellemetlen­séget okoznak a postahivatalnál. Különösen a clevelandi és brid- geporti osztályok miatt sok a za var. Felhívjuk tehát lapunk elő­fizető t, hogy minden lakhely vál­toztatásukat levelező lapon kiadó- hivatalunkkal (New York, N. Y. 454 E. 116th Street) tudassák, azokat pedig, kiknek mint egye­sületi tagoknak jár a lap, hogy uj lakásukról az osztály titkárát vagy minket értesíteni szívesked­jenek. AZ AM. M. REF. LAPJÁNAK kiadóhivatala. Jubileumi nagyszámunkat meg- küldöttük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot. Mindazok, kik előfizetésüket megújítják,-vagy előfizetnek, tel­jesen INGYEN kapják meg az 52 oldalos diszes emléklapot. A jubileumi nagy szám ára 25 cent. RÁBESZÉLÉS ÉS KÖVEK. A rábeszélés gyakran olyan eredménynyel jár, mint azon ker­tész, ki egy a fára mászott fiút rábeszélés által akart a fáról le­hozni, de szép szavai süket fülek­hez értek. Akkör a kőhöz folya­modott és egy-kettőrfe lenn volt a fiú. Ezen nagy antialkoholista mozgalomban, dacára annak, hogy sok embert rábeszéltek az alkohol elhagyására, mégis az igazságnak és törvénynek meztelen kardját úgy mint a Damokles kardját egy cérnára akasztanám a korcsmáros feje fölé és ha megmaradna amel­lett, hogy szomszédjainak és fele­barátainak rovására eladja a sze­szes italokat és a cérnaszál akkor elszakadna, nagyon könnyen és minden megerőltetés nélkül el­szenvedhetném pusztulása miatt érzett fájdalmamat. Azt állítani, hogy egy férfiút nem lehet törvények által arra kényszeríteni, hogy a szeses ita­loktól tartózkodjék, éppen annyi, mintha azt mondanók, hogy a tör­vény nem képes fölülvizsgálatot gyakorolni. Adjatok ki olyan tör­vényeket, melyek a szeszes itaUk árusítását nehéz büntetések terhe alatt megtiltják nemsokára azt fogják tapasztalni, hogy a tör­vény keze sokkal súlyosabb, mint az emberé. Tény az, hogy az embereket kényszeríteni lehet arra, hogy jót tegyenek és valóban az élet hosszú útja alatt a törvény kényszeríti az embereket arra, hogy jót te gyenek, eltekintve attól, hogy ke­gyelemből vagy kegyelem nélkül, megszenteléssel vagy megszente­lés nélkül, ez már nem határoz. Az­ért engedelmeskednek, mert az engedetlenség büntetést vonz ma­ga után. Amint az a fizikai világ­ban van, úgy van az erkölcsi vi­lágban is. Az embereket kényszerí­ti arra, hogy mindennapi kenye­rükért küzdjenek, szomjúságuk arra, hogy igyanak és a hideg ál­tal lesznek kényszerítve arra, hogy ruházatért gondoskodjanak. Az emberek a természet törvényei­nek született rabszolgák és vagy engedelmeskednek vagy meghal­nak és a társadalomban minden ember azon törvényeknek rabszol gája, melyek kényszerítik arra, hogy szomszédjának jogait úgy tisztelje mint kívánja, hogy az ő jogait tiszteljék. És ha kötelessé­geit, melyekkel a társadalomnak tartozik, megveti azon védelemért, melyet a törvény neki nyújt, ak- 'kor törvényeink nem kísérelik meg, hogy rábeszéljék, hanem büntetés által kényszerítik a meg­oldásra és engedelmességre.

Next

/
Thumbnails
Contents