Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-05 / 35. szám

XV. ÉVFOLYAM, 35. SZ.

NEW YORK, N. Y. 1914 SZEPTEMBER 5.

VOL. XV. No. 35.

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Editor:

R«*v. L A I). H A R 8 A N Y I 454 E. 110th St., New York.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMER FKIIKRATION

PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3. 18T9.

Tanuljatok és tanítsatok!

Hetek óta úszik vérözönben Európa; hetek óta éli a mondha- tatlan szenvedések, a testen-lelken erőt vett megpróbáltatások napjait. Ember ember ellen csatázik és a véres gomolyagban felperzse- lődik minden, amit az emberi munka a bike évtizedein át gyűjtött halomba. Megállt a gép és az öldöklő vas uralja ma helyette Európát ; a népek milliói — mintha valami irtózatos förgeteg örvényébe kerültek volna — sz egymás élő, eleven tesstén, forró s egészséges vérén át rajzolják újjá az öreg Európa térképét. A halálos táncban előljár a mi erejében megfogyott, árva hazánk és eseténként, amikor a messzi óceán tarajos, tajtékzó hullámain át hazajár a lelkünk, mi más ülhetné meg az indulatainkat, mint a fájó, kétségbeesett remegés: megállja-e majd diadallal a helyét az ezer esztendő minden bűnéért olyan keservesen megvezekelt, rongyokba tépett, de né- künk százszor szent magyar zászló?

A távlat, amivel innen az amerikai partokról nézzük a háborús dulást, megfosztja a közelség minden véres, lőporfüstös ködéből az eseményeket. Tisztára hámlottan áll előttünk a borzalmas szinjáték. Az utolsó időkben erősen elhajlott az ember az igaz, szeplőtelen tanításoktól: uj szempontok hatalmasodtak el rajta és ezek a szempontok messze erősen kilendültek a valláserkölcsi tisztaság vonalából. Az élveteg juhaság milliókat ós milliókat tört maga alá és elébe

került a becsületes morálnak a kétkedés, a közömbösség, a megalkuvás; uj tüzeket gyújtott az ember és ezek a tüzek nem a lélek fé,- nyét sugározták, de az olcsó öröm- özön föllobbant lángjait. Félredobta az ember azokat a tanításokat, amiket évezredek, évszázadok históriája szűrt le; — uj bálványt faragott, melybe a lelket a pénzre való éhezés vitte bele. És egyre jobban és jobban távolodott az örökegy igazságtól: a leikéről hámlani kezdett a nemesség, az önzés mélyen a felébe került a jóságnak, a nyegle gőg különb úrrá lett, mint a jámbor alázat. Megromlott az ember s megromlott a lelke; hasztalan törte fel magát varázslatos magasságokba az emberi tudás és hasztalan finomodott egyre mélyebbé, bensőségesebbé a civilizáció: az emberi akarat még mindig csak úgy tudott vetni, hogy az ágyúgolyóra felkapott halálnak kelljen aratnia — két kézzel és az embermilliók sűrűjében vágva az irtózatos rendet.

Tanuljunk és tanítsunk: tanuljuk meg, hogy csak a hit tisztasága, csak a Mindenható bölcsességébe való jámbor belnyugvás az, am imegadhatia az embernek a boldogság enyhületét. Ne higy- jünk azoknak, akikne t sötétben - látás a kenyerük é sne higyjünk azoknak, akik a gyorsan fellángoló, üres örömök szemüvegén át akarják megértékelni az életet; legyen a miénk a hit és a hittel együtt a lélek tisztasága. Tanítsuk azt, ami igaz, ami becsületes, ami

szeplőtelen; vértezzük fel a lelket ahittel és ha akkor szárnyal majdan a magasba a lélek az a magasság a krisztusi szeretet mindenható irgalmát fogja ránk sugározni. Legyünk vallásosak, ne alkudjuk el a hitünket: az Isten kegyelme hozzá fogja segíteni az embert, hogy a boldogság a mindannyiunké lehessen és milk ók vetéséből az virágozhassák csak ki, ami elapad- hatatlan erőforrása kell, hogy legyen a világnak: a szeretet.

———o-------A mi igazságunk.

Csak néhány hete kezdődött el a huszadik század legmodernebb, — de legborzalmasabb háborúja, melyre félve számított az egész világ, látva a lázas készülődéseket, amik azt megelőzték.

Az emberöltőn át tartott előkészületek alapján számítottunk e helyzetre. Meg is fenyegetett a szörnyeteg sokszor; meg is éreztük már a nagy földrengés hullámait.

Tudtuk, mely érdekek mozgatják Európa népeit, azok hol ütköznek össze s mily nagyok az erők, melyek a felek háta mögött állanak.

... A háború most máris minden iszonyatosságával dühöng. Azonban lassankint kezd világosodni a nemzetek sorsát burkoló köd. Ki fog tűnni, hogy a fegyverek, melyekre a népek sorsukat bízták, mit verekednek ki számukra; s mi lesz az ára sok százezer hős vére hullatásának: szégyen, dicsőség, élet vagy halál?

A végeredmény kibontakozásáig egy kérdés érdekelheti legizgatóbban az egész világot: melyik fél érdemli meg á rokonszenvet a vi- askodásban, illetőleg melyik fél vádolható az európai civilizáció visszavetésével?

A hármas entente tagjairól (Anglia, Orosz- és Franciaország) minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk a bűnös törekvések egész sorozatát, melyeknek éle világosan Németország és Magyar- ország ellen irányult.

BŰNÖS törekvések! Anglia újabb időben már egészen IRIGYSÉGÉNEK betege volt. Hegemóniáját reszkető gonddal féltette, Közben itt is, ott is kirántotta egy- egy szabadságszerető, vagy gyámoltalan nép lába alól a földet, kamatoztatva eleitől fogva a benn szülöttek vakságát a maga s fiai számára.

FRANCIAORSZÁGOT százados EOSSZU sarkalja a germán birodalom állandó csipkedésére. Időközben folyton halad a lejtő felé. Szabadságukban mindjobban rabjává teszik egyéni s közéletét a legsötétebb bűnök (Irodalma, a “francia irodalom” olyan fokokhoz jutott már bizonyos irányaiban, hogy onnan LEFELÉ már alig lehet útját folytatnia... Az uj generációk fizikuma is állandóan satnyul...) De azért rendületlenül készültek a revansra.

OROSZORSZÁGOT — s talán mondanunk sem kell — szintén az IRIGYSÉG emészti. A cár birodalma érvényesülését szeretné kierőszakolni — akár Németország, vagy a monarchia bőre árán is.

Japán már megleckéztette ilyen irányban, a második nagy leckét most adják a monarchia és Né-