Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-24 / 4. szám

4. sz. 1914 Január 24.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

GYERMEKEKNEK.

A HÁROM PÁR ÉS AZ EGYETLEN.

Két füled van és csak egy szád, Ne zúgolódj e miatt;

Hallj sokat, de keveset szólj :

Ez a nehéz feladat.

Két szemed van és csak egy szád, Bölcsen van igy rendelve;

Ki mindent lát s keveset szól,

Nem veri meg a nyelve.

Két karod van és csak egy szád, És pedig ez avégre,

Hogy két karod a munkára,

S egy szád legyen evésre!

A RÓKA ÉS A GÓLYA.

Róka koma egyszer meghívta ebédre a gólyát; ez már előtte való nap nem keresett semmi eledelt, hogy annál többet ehessék az ingyen lakomán. Mikor délben a róka házába jött, már szépen meg volt terítve két személyre; de az ételek — csupa levesfélék — mind ltpos tányérokon voltak tálalva. A házigazda egyre kínálta vendégét, de hát a gólya hosszú hegyes csőrével sehogy sem tudott érni a lapos edényből folyékony étkeket, s igy csak néznie kellett, milyen jóizüeket lefetyel a róka. Végre üres gyomorral kellett hazamennie. “Megállj te zsugori!” gonddá magában gólya, “majd én is rászedlek!” — Másnap ő is ebédre hívta meg a rókát. Ez is terített asztalt ta'ált finom ételekkel megrakja, de tálak helyett mind hosszú nyakú korsókba volt tálalva. A gólya gúnyos udvariassággal kínálta vendégét, de hát a róka nem férhetett az ételhez. Hja, de azért róka a róka, bőgj ravasz legyen! Nem szólt semmit, hanem kövecseket szedett s azokat belehányta az egyik korsóba, melyben jó habos tej volt; amint belehányta a kövecseket, a tej kifolyt a tálcára, a róka ezt felnyalta s igy folytatta, mig a korsó teli lett köveccsel, az ő gyomra pedig megtelt jó tejjel:

“Okos állat a róka,

Nem fog ki rajt’ a gólya!”

AZ ELÉGEDETLEN HALACSKA.

Egy kis halacska, lakott a tiszta patakban. Nem is volt rossz élete. De a halacskának még sem tetszett az. Hol az eledel nem volt

ínyére, hol a viz nem volt elég mély, hol a társai nem tetszettek neki. Szóval szeszélyes, házsártos kis teremtés volt. Egy napon ezt mondá pajtásainak: “Én bizony nem maradok itt e hitvány patakban, hanem oda úszom a nagy tóba ; a béka koma azt mondja, hogy ott sokkal szebb.”

A többi halak mind ezt mondták neki: “Ne menj oda! megbánod, maradj itt velünk!”

“Dehogy maradok! — elmegyek én világot látni!’ ’ viszonzá az elégedetlen hal s vígan úszott a nagy tó felé. “Ejnye, be jó itt!” mondá magában, “itt sokkal kövérebb falatokhoz jutok, mint a kis patakban!” ezzel bekapott egy legyet, mely a viz színén úszott. De — oh jaj! — a léggyel bekapta a horgot is. Szörnyű módon rángatózott, de mind hiába, a halász kihúzta a horgot s azzal öt is. így jár, aki nem elégszik meg sorsa 'a).

Holtai Árpád new yorki magyar színtársulatának körútja.

CLEVELAND, O.

Február 1-én d. u. a Cigányszerelem, este a Farkas.

LORAIN, O.

Január 30-án a Cigányszerelem. TOLEDO, O.

Január 29-én Cigányszerelem.

SOUTH REND, IND.

Január 28_án Cigányszerelem. CHICAGO, ILL.

Január 24-én este a Leszámolás. Január 2 5-én d. u. János Vitéz, este az Obsitos.

GARY. IND.

Január 26-án az Obsitos.

IND HARBOR.

Január 2 7-én az Obsitos.

AKRON, O.

Január 31-én a Cigányszerelem.

Ezenkívül felkeresi még a társulat Youngstownt, McKeesport, és Pittsburghot, ahol mindenütt előadásokat rendez.

Nagy Jenő mérnök

ELSŐ MAGYAR TISZTVISELŐ KÉPZŐ ISKOLÁJA (saját házában)

Minden fáradság nélkül/ teljesen ingyen is előkészítést nyerhet (posta utján) levélhordó, tűzoltó, rendőri és egyéb állami és városi állásokra. — Igyekezzék megszabadulni az egészségtelen gyári munkától, írjon még ma a következő cimre:

E. NAGY,

103rd St. Ave. D (Canarsie), Brooklyn, N. Y.

I

Tárcza.

MEGYEI TÖRTÉNET.

Irta: Mikszáth Kálmán.

Ha elmondom, hogy fiatal koromban én is a megyénél szolgáltam, gyanús, fürkésző szemmel fordulnak felém az emberek. Egy gunyoros kérdés látszik tolakodni az ajkaikra, melyet erőszakosan tartanak vissza.

— Nos uraim, ha éppen tudni akarják, hát igen, én is sikkasz tottam.

Egy nap, amint a hivatalszobámban pipázgatnék, belép Paró- czy Márton, a megye egyik legkülönösebb embere, akit szigorúnak, erőszakosnak és kegyetlennek tartanak. De azonfelül még fösvény is. Majdnem rossz ember, de vagyona és széles nexusa van, tehát nagyon jó ember.

— Mit parancsol? — kérdém előzékenyen felugorva.

! — Az egyik fiamat szeretném

itagadni — szólt közömbösen.

— A fiát? Melyiket?

— Az öregebbiket, a Károlyt.

— De hisz az sem nem kártyáik, sem adósságot nem csinál.

— Megházasodott a gazember.

— Megházasodott? Lehetetlen. Kit vett el?

— Az öreg leült, kifújta magát előbb, aztán megrángatta kétfe- lől mérgesen a bajuszát és megesi- korgatta a fogait,

— Hát azt a személyt... Nem rettenetes ez?

— Én nem találom olyan rettenetesnek. Sőt egyrészt szép vonás tőle, mert gyermek is van.,. egy fut és már úgy hallom négy esztendős.

— Egy uj Paróczy, hahaha! — kacagott föl keserűen — megfojtom azt a porontyot, ha valaha meglátom. Kétfelé szakitom, any- nyi bizonyos.

— Legjobb volna pedig belenyugodni,

— Belenyugodni? Én? Hát az ősök? Egy polgárleány legyen a családomban, aki előbb' évekig szeretője volt férjének. Égrekiált.ó dolog ez. S még ide hozta a városba, szégyenszemre.

— Ugyan, ugyan, nagyobb dolgok is történtek már s a világ mégis forog.-— Ilyen nem. lyen soha sem történt. Hiszen ha még volna valamije, de staffirungot se hozott. Tudom, egy jó szoknya sincs rajta. Ki hallott már olyat valaha, hogy egy polgár leánynak ne legyen semmije s mégis nemes emberhez menjen férjhez. Irtóztató ez. Szegény őseim, mit fognak ehhez mondani?

— Semmit. Higyje meg tekintetes uram. Nekem is vannak őseim. Sok bolondságot csináltam, de még eddig soha közbe nem szóltak. Egyébiránt nem is tanácsolom nekik.

Az öreg ur olyan vörös lett, mint a kakas. Toporzékolt vérbe borult szemeit vadul forgatta. Hol a családi kevélység kerekedett felül benne, hol a fösvénység. E két hullámon billegett ide-oda.

— Ha az ősök nem beszélnek, hát beszélek én (és kevélyen a mellére ütött) majd megmutatom ín annak a kölyöknek, hogy ki vagyok. Itt van, elhoztam a koncep- tust.

Kihúzott a zsebéből egy iv papirt és olvasta, hogy alulírott elkeseredett atya kitagadja úgy atyai szeretőiéből, mint mindennemű jussából Paróczy Károlyt, akit senki többé az ő fiának ne tartson, akinek senki kölcsönt ne adjon, mert ő azt ki nem fizeti.-- Mennibe kerül ennek a beik- ta tása a ‘ ‘ Hivatalos Hirlelö.. -be ?

Kiszámitottam neki a taksát.

— Tizenegy forint ötven krajcár.

— Sok, sok, — jegyzé meg sopánkodva. — Nem lehetne olcsóbban?

— Ez a hivatalos kiszabott ár...

— Úgy? De tessék meggondolok hogy ez nekem nem kedvezmény, mert ha jól fölvesszük, én a gyermekemet vesztem el. í)9 rpég rá is fizessek tizenkettedfél forintot?-Hja, ez a szabályzat.

Egy hörgésszerű sóhajjal benyúlt a tárcájába, megnyálazta előbb a mutatóujját, kiszedegette a forintosokat égyenkint; az első forintosnál igy szólt, mialatt mor- zsolgatta az ujjai között.

— És mikor jelenik az meg ?

— A legközelebbi számban.

Erre a biztosításra letette a forintost az asztalra.

A második forintnál a lelkemre kötöte: „

— Nagy betűkkel legyen; jó nagy kövér betűkkel, hogy a pápaszemes emberek is elolvashassák.

Majd idegesen csapott ki egy

ötöst.

— Nyomdahiba ne legyen benne ! — kiáltá egy diktátor dölyfös- ségével, — Mennyi is már?... Ugy-e hét? Itt van még a többi. Istenem, istenem, hát érdemes apának lenni?

Nyögve olvasta le a hiányzó