Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-01-24 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4. sz. 1914 Január 24. részj, vette a kalapját, megszorongatta a kezemet, az ajtónál még egyszer visszafordult és igy szólt■'* — Aztán, ha valami akar lenni uramöesém, itt vagy, a minisztériumban, csak nekem szóljon. Az egész vármegyét ezzel a mondattal dolgoztatta. Mert rengeteg ügye-baja volt mindig: a pertárbán, a telekkönyvnél, az ár- vaszéknél.j. dijnoknak, Írnoknak, apró tisztviselőnek mindig tudott acini valami-privát munkát. Minden héten bejött Báróéról kis vedlett csézáján és beszaíadgálta a kancelláriákat hogy megsürgesse a dolgait. Nagy virtuóz volt aszak- látásban. Mindenki félt tőle és éppen, ezért telj esitette, amit kiránt, pedig tudták, hogy a fizetség mindig az “Ha valami akar lenni, itt vagy. a minisztériumban, csak nekem, szóljon.’’ Én, még nem ismertem eléggé, nem tudtam, mit vettem a nyakamba, tizenkettedfél forintjával. Minden héten feljött tudakozódni. mikor jelenik meg már a kitagadás " . — Háfaa? lesz, — üzentem neki, — hogy még azóta nem jelent meg a Hivatalos ^iríélő. Ez ugyanis nem volt időhöz kötött folyóirat, hanem -csajt, akkor jelentettük meg, mikor.,,a vármegyében már annyira felgyűlt a körözés alá eső gazemberek, elveszett ökrök és talált lovak száma, hogy betöltötte a.kát oldalt , Hanem,j^gyszyr aztán csak meg- jelent a “Hira|alos Hirlelő” és •nym y»ltpl^nperPalóezy. nyilatkozata. Elfeledkeztem róla. Nosza.ott termett nyomban a te- k ntctes nr re.tjentő lármával, az. egész megyehiiza, csattogott tóle. szépen vagyunk. — ki ......,'s- " V.' • ' ■ ■ I a hálta. — Mi történt az <jn pén- zi inmei? Nem, olya n jó az én pénzem, mint,a másoké? Hál meg a tulajdon fiát sem tagad bat] a ki az ember ebben az országban? Valahogy sikerült lecsillapítani ; megmutafl^M íieki a fiókban a pénzt az aktákkal együtt, bocsánatot. kértem feledékenységemért, megígérve szentül; hogy •Még ma beadom a n'yöthdába. Dé^ bizony' csak megint elteme- tődötí az estemben, pedig időközben kétszer is találkoztam' a Károllyal, ki közéi a megyeházához bérelt egy szegényés lakást. Csak akkor ütöttem mérgesen *ji homlókcühra, mikor úgy nyolc nap múlva' égy délután ismét begurult az öreg s elém állt, apró, szúrós szeméit rám'1 meresztve V ' — Nos?’ —v — Leadtam már kérem alássan, — mondám ijedten (s egy kissé tán el is pirultam e füllentésre) --azóta ki van nyomva. — Helyes, — szólt megelége dett hangon — nagyon helyes. (Hanem most már — gondola tam magamban — csakugyan leviszem azt az átkozott pénzt, beadom az iktatóba s kiszedetem legott^ a közleményt.) De még előbb vagy egy félóráig piszmognom kellett valami aktával. Akkor aztán igazán zsebre vágtam a tizenegy forintot az Írással -és éppen megyek lefelé a lépcsőkön, mikor szembe jön az öreg lihegve, kipirosodva, mint a bazsarózsa és egy kis szőke fickót «sí, cipel a karján, ki makrancosán kalimpál a lábával. — Éppen önhöz jövök, — szólt izgatottan. — Hm, hm... de menjünk be kérem a szobába. Uczu kis ember, most már leteszlek, itt már nem romlik a mellecskéd. A fiú kezében egy ostor volt s a mint ott tipegett az öreg mellett, végig a hosszú ambituson, meg-megsuhintott vele: “Gyű te Sármány, gyű!” ^ ^ I ■ ‘ Sármány ” édesdeden mór gottjanagy bozontos bajusza alól: Ejnye mákos, kutyuka, hát a nagyapádat teszed lóvá.” A napfény aranyos sávokban ömlött be a folyosó ablakain. A hajdúk sar- kanytyuja vígan Csengett, a kis ostor csattogott. — Hová megyünk? — kérdezgette váltig útközben, kíváncsian forgatva szanaszét a kis buksi fejét. - Istállóba megyünk? —; Jíém fjgm, ehhez a bácsiká Jioz megyünk^ Si^iogysem tudtam elgondolni, mit akarhat. —t. Nagy baj van, kedves uram- öcsém, kezdő oifabent s hangja egyszerre alázatos, szelíd lett, — ■hát csakugyan ki van nypmatva már az az izé ? - . — Igen, már ki van nyomva. Az öreg fejét vakarta- kedvetlenül. — Ejnye, ejnye, hogy lehetne ezen segíteni? . • —■ Sehogy. Azon már nem lehet segíteni.- . ... — Pedig annak nem szabad meg jelenni. v 1 “•—De hát mi történt? — Az történt, kedves uram- cesém, hogy megtaláltam ezt a gyérmeket. Én találtam meg, az ’az, hogy egymásra akadtunk. — Hát ez a kis fiú talán? ’’ — Igen, ez az. Apró fickók játszanak egy kapu előtt, öten-hatan, aminí? ’iff a megyeháznál 'bekanyarodom. Egyszerre csak elémhe áll az egyik, képzelje csak szórólszóra igy szólít meg: “Emberbá- esi, azt mondják ezek a gyerekek, hogy te az én nagyapám vagy.” Ránézek, megismertem rajta a Károly gyermekkori vonásait, de mindegy, ellököm. “Takarodj utadra.” Erre szembeáll velem, adta kölyke s visszafelesel: “Ne lökdösődj bácsi, mert visszalöklek.” Kiesett a szeméből a .köny. Meglágyultam, ember vagyok. Hát mondom neki: “No, és mit akarsz ? ’ ’ Bátran a szemembe néz: “Cukrot akarok tőled, ha a nagyapáid vagy.” A kis fiú éppen ebben a pillanatban döntötte fel a kalamárisomat, felágaskodva az íróasztalig és élénken közbeszólt: — Nini, lekvár! — Mordizom adta gyereke ! — kiáltott fel vidáman az öreg. — Megtetszett neki a csíny.) No. nem tesz semmit, ne ijedj meg, nem bánt a bácsi. Hát mondom, igy történt kedves uramöesém. Nem állhattam tovább, kibugyant a köny szememből, fölkaptam a gyereket, össze-vissza csókoltam és azóta viszem, viszem, többé vissza sem eresztem. Mert ilyen gyereket anya még nem szült. —Kedves jószág, valóban... — Ugy-e, ugy-e, — vágott közbe elérzékenyülten. — Annak a közleménynek már most nem szabad megjelennie. Van-e erre valami mód? — nyöszörögte félénken. — Oh igen, van egy. Más lapot nyomatni. Nyakamba ugrott örömében. — — És mibe fog kerülni? — kér- dé izgatottan. — Körülbelül negyven forintba. Majd elcsinálom én azt már. — Amibe kerül, abba kerül, — kiáltá, -— csak tessék azután meg mondani és én köszönettel kiegyenlítem. Hát bízhatom, hogy nem lát napvilágot? — Olyan bizonyos, mint hogy most a nap süt. — Isten önnel hát. Gyere no, kis pajtáskám, fogd meg a kezemet, igy ni... Ajánlom magamat, uram öcsém. És ha valami akar lenni itt vagy a minisztériumnál, csak nekem szóljon. — Köszönöm. Sejtettem, hogy ezzel ki vagyok most már fizetve. S valóban, az öreg soha azóta felém sem jön, az utcán kikerül, a társaságban megszökik előlem. Azt hiszi a vénbolond, hogy ö tartozik nekem negyven forinttal, pedig voltaképpen én tartozom neki tizenegyforint ötven kraj cárral. Telephone 27S Worth Hunfalvy Hugó HITES ÜGYVÉD és JOGTANÁCSOS Irodája: 800 imOAPWAY, NEW YORK Polgári ügyek, kártérítési per. k és bűnügyi védelmek KÖZJEGYZŐI HIVATAL Irodai érák: D. e. 9-t.ftl d. u. 6-ig. Vasárnap és ünnepnap zárva. DR. RICHTER-FÉLE PAIN EXPELLER megszünteti a reumát» köszvényt, esuzt, szaggatásokat, valamint izomgyulladásokat és merevedése két. Gyors hatású influenza, meghűlés, torokgyulabás eseteiben. A tüdő és mellbajok terjedését megakadályozza. Meggyógyítja a fejes fogfájást. — 4—5 csepp egy pohár vízben elégséges toroköblögetésre. :— 4 csepp egy pohár vízben bevéve a rossz emésztést és gyomrot megjavítja. A valódit a képen láthatja. Értéktelen hamisítványt el ne fogadjon. 25 és 50 cent üvegje a gyógyszertárakban. F. Ad. Richter & Co. 74 80 Washington St. NEW YORK, N. Y.