Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-08 / 31. szám
6 TÁRCA NAGY EMBER NAGY KÜZDELMEI. II. ISTEN SZAVA. (1535—1541.) Kálvin elhagyta hazáját, de nem feledte el. Megsiratta s mint egy alkalommal mondá: Minden lépésem idegen föld felé könyeimbe kerül, de nem szűnt meg soha arra törekedni, hogy hazájának hasz náljon. Valóban az evangéliom nem arra tanít, hogy földi hazánkról elfelejtkezzünk, hanem inkább arra késztet, hogy hazaszeretetünk ne csak beszédből álljon, hanem tettekből, minden ellen való küzdelemből s nemzetünknek az evangéliom uj életet adó igazságai által való megjobbitásából. Kálvin János is igy értette a hazaszeretetei, mely az evangéliom iránti szent buzgósággal egyes ülve, egy nagyszerű munka megírására indította. E mü 1536-ban jelent meg először, a “keresztyén vallás” összes igazságait felöleli s igen sok kiadást ért. A mi édes magyar nyelvünkre Szenczi Molnár Albert fordította le. Kálvin a “Keresztyén vallásról” irt müvében kifejtett felfogásaihoz élete végéig hü maradt, bár egyes tételeket később részletesebben kidolgozott, úgy, hogy munkája tetemesen megnagyobbodott. Viszont meg kell jegyeznünk, hogy a nevezetesebb kérdésekről külön müveket is irt. Mi azonban nem szólunk külön Kálvin munkáiról, hanem ama hatalmas gondolatokat tüntetjük fel, melyek Kálvin lelkét mozgatták és áthatották s amelyek úgy a keresztyén vallásról irt müvében, mint már dolgozataiban kifejezést nyertek. E gondolatokat mélység és világosság jellemzi. Mélység, mert Kálvin sohasem marad a keresztyén igazságok felületén, hanem behatol azok legcsndásabb titkaiba, és világosság, mert tanai az igazságot minden homályosság nélkül, lehetőleg az evangéliomi örök fényben tárják elénk. Hogy mik voltak Kálvin meggyőződései, arról inkább kell szólamuk, mert hiszen igen kevés kálvinistának van azokról alapos értesülése s valljuk meg, igen kevés kálvinista tudja kellően megvédeni a támadások ellen s akarja megváló sitani azokat a fenséges kálvinista gondolatokat. Ma is sokan mondják, Kálvin idejében is sokan hangoztatták, hoery azok vallása, akik az Isten igéién kívül más tekintélyt hit és ltlkiismeret dolgában nem ismerAMERIKAI MAGYAR nek, üj vallás. — A ti vallástokat Luther és Kálvin találta fel, — igy beszélnek sokan. Am Kálvin teljes életében tiltakozott az ilyen felfogás ellen s nekünk is erőnkből tiltakoznunk kellene. A “Keresztyén vallásról” irt munkája elé Kálvin egy ajánló szózatot irt a francia királyhoz, melyben kimutatja, hogy ö és akik a reformációt komolyan veszik, azt hiszik, amit Pál apostol. Ugyanabban a Jézus Krisztusban hisznek, akiben az első keresztyének. Hitők alapja Isten Igéje. Szinte elkeseredve kiált fel: “Ne gyalázzák meg Isten igéjét azzal, hogy újnak tartják!” Ebből tehát ránk az következik, hogy ha mi igazi kálvinisták akarunk lenni, akkor rendíthetetlenül kell azon az örök fundamentumán államink, tnelyről az írások szólnak s amely a Jézus, aki meghalt a mi bűneinkért s feltámadt a mi megigazulásunkért. De Kálvin még mást is következtetett. Nyíltan megmondta a francia királynak, hogy félrevezették, a kik arra bírták, hogy a reformáció híveit üldözze, s akik ezekre azt a vádat emelték, hogy hamis tudományt hirdetnek. Igazságot kér tehát szerencsétlen honfitársai számára s kijelenti, hogy ha meg nem indíthatja is a király szivét, majd az Ur hatalmas karja kellő időben megmenti a nyomorultakat. Ha tehát azt kérdezzük, mi indította Kálvint nagy müve megírására, határozott feleletet adhatunk. Meg akarta mutatni minden elfogult felfogás ellenében hogy az evangéliomi hitüek, bár magukat Isten előtt szegény bűnösöknek ismerik el, a tudományt, melyet hirdetnek, mindenek felett fenségesnek tartják, mert az élő Isten tudománya. Adjon tehát a francia király a reformáció híveinek szab ad vallásgyakorlatot. így ragyog Kálvin hazaszeretete és evanofrliomi buzgósága együtt. Euyik kezével az idvesség kardját suhogtatja, más felől a kegyelmes- ség paizsát tartja az üldözött fran cia protestánsok főié. Valóban nincs nagyobb ráfogás, mint az. hogy Kálvin s más bajnokai az evangélioimnnk a Krisztus egyházához lették hűtlenek. Kálvin azért hagyta el a katholi- kns envházat, mert megakadályozták abban, hogy az e-'angéli* om szegemében tanítson és munkálkodjék. S ez azt bizonyítja, hogy olvanok ellen is küzdött a szellem fegyvereivel, akik az evan géliomi igazságokat többé-kevesb- bé megtagadva, a katholikus téREFORMÁTÜSOK LAPJA védések ellen küzdöttek ugyan, de magok más tévedésbe estek. Ilyenek voltak azok, akik az egy Istenről nem ismerték el, hogy az, mint Atya, Piu és Szentlélek munkálkodik. Kálvin eleinte megelégedett azzal, hogy az apostoli hitvalláshoz tartotta magát. Előtte nem a szó volt a födolog, hanem az igazság. Azért nem ragaszkodott ama szóhoz, mely Atya, Fiú és Szentlélek hármas munkásságát összefoglalja t. i. a szentháromság kifejezéshez. De igenis eleitől fogva ragaszkodott az igazsághoz, amit e szó kifejez, hogy az Istennek hármas munkássága van és nekünk, gyarló embereknek, nemcsak az Istennek, mint Atyának jfentartására • hanem az Istennek, mint Fiúnak megváltására, s az Istennek, mint Szentléleknek megszentelésére is szükségünk van. Később azonban ő is használta a szentháromság szót, mert látta, hogy sokan a szóval együtt az igazságot is megtámadják s nem akarják belátni, hogy a fentartás és megszentelés különböző tevékenységek, de hogy mindezek mégis ugyanabból az egy Istenből áradnak ki, éppúgy, mint ahogy bennünk a lélek gondolkozása más, mint az érzés és az akarat s e három mégis egy lélek. Bizony az Istenről nem elég tudni annyit, hogy egy, hanem azt is meg kell érteni, hogy az, mint Atya, gondot visel reánk, mint Fiú szeretetének teljességével a bűnből kiemel s mint Szentlélek hathatósan segít, hogy Istenhez mind hasonlóbbakká lehessünk és magasztos erkölcsi feladatainkat mind jobban teljesíthessük. Még határozottabban küzdött Kálvin azok ellen, akik a protestáns evangéliomi szellemű emberek küzdelmét arra használták fel, hogy az egész keresztyénséget megtámadják. Ezeknek a felforgatóknak nem a szabadság, hanem a féktelen szabadosság volt a jelszavuk. A főelvük az volt, hogy minden az Istentől van; a jó is, meg a rossz is. Nem is tettek különbséget a jó és rossz közt és sokan közülök a legutálatosabb bűnöket követték el, azt hirdetve, hogy mindazt az Isten rendeli úgy. Mily szégyen, hogy most sok kálvinista Kálvin legnagyobb ellenségeinek főtanát hangoztatja, mer1 sem az evangéliomot, sem Kél' in tanításait megérteni nem tudja, vagy nem akarja. A dolog úgy áll, hogy egy fenséges igazságot, amit Kálvin prédikált s amit e szóval fejeznek ki: eleve elrendelés (praedesetinatio), sokan félremagyarázzák. Vannak 31. sz. 1914 Augusztus 8. ma is sokan, akik igy beszélnek: — Valami rosszat találtam tenni. Az Isten rendelte igy, tehát ő az oka, nem én. Tulapdonképpen nem is volt hát rossz. Az ilyen beszédeket Kálvin, mint istenteleneket szent haraggal utasította vissza. Szerinte az Isten eleve vissza elhatározta, hogy amennyivel felette áll a közönséges, bűnös ember az állatnál, annyival magasabbra emeli a közönséges, bűnt kedvelő s az id- \ ességet nem ismerő emberek közül az ő választottait. Azokat, a kik bünbánattal keresik az örök életet. Akikben az élő hit támad a Krisztus által. Akiket ez a hit tulvilági erővel lát el s visz és hajt minden bűnök ellen való harcra, első sorban pedig güzdelemre saját vétkeik ellen. Akiknek állapota valami rendkívüli boldogság, a mihez képest a többieké kárhozat. Valóban Kálvin e mondása meg egyezik az Idvezitó mondásával: Két ut van előttetek; az egyiken üdv és örök élet, a másikon halál és kárhozat vár reátok. És ezt a feséges igazságot minél határozottabban kellene hirdetni, mert akkor az emberek komlyabban gondolkoznának lelkűk üdvösségéről és sírva, zokogva énekelnék: Néked bűnöm megvallom, Mert azt tisztemnek tartom, Te bocsáthatod meg, bizonnyal jól tudom, Segítségedet várom. Oh, ha azután a segítség megérkezik, akkor az emberi lélek megtelik isteni erővel, mint megtelt Kálviné. A segítség, az isteni kegyelem azonban lassanként alakítja át az ember lelkét. Kálvin már jól ismerte az evangéliomi igazságokat, hirdette is azokat itt-ott, bizonyságot is tett róla a kér. vallásról irt nagy müvében, de még arra nem volt elég bátorsága, hogy belevesse magát a forrongó világba s meg merje próbálni a tévedések és vétkek ezedféle nemétől megromlott emberiség reformálását. Azonban az Isten nem engedte, .hogy szolgája sokáig rejtve maradjon. Az Ur örökkévaló végzéseiben ki volt már számára jelölve a hely, melyre állania kellett. Kálvin alig találta meg. Egyszer Olaszországba rándult le. Majd visszalopódzott szülőföldjére, No- yon városába, hogy családi ügyeié rendezze. Innen azután kénytet- len volt Genf városa felé menni, mert éppen akkor harc foly a német császár és a francia király közt s Kálvin elől a csatározások elvágták a Németország felé vezető utat. (Folyt, köv.)
