Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-08 / 31. szám
31. sz. 1914 Augusztus 8. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Regény OGLÄN BÉG KINCSE. Irta: Rákosi Viktor. (Folytatás.) Egy fertály óra múlva már csöndes volt a ház, de bizony a mi embereink nem aludtak, hanem különböző terveket forgatva fejükben, hallgatták a zápor csattogását. Csákány uramat is megnyugtatta egy kissé Simon mesternek az a kijelentése, hogy amig a kincset meg nem találják, a fiait semmi veszedelem nem fenyegeti, mert a zsiványoknak az az érdekük, hogy a fiuk éljenek és a kincs nyomára vezessék őket. De e megnyugtatás ellenére is ar öreg sokszor fölébredt s ökölre szorított kézzel hadonászott a sötétségben, mintha láthatatlan ellenségekkel küzdene... TIZENHÁMADIK FEJEZET. Csákány Balázst újra talpon látják. Alig hasadt a hajnal, Csákány Balázs kiugrott az ágyából. Igazán mondom, kiugrott, mint egy fiatal legény. Kiugrott, mintha semmi baja nem volna, kiugrott, mintha nem is ö volna az, aki évek óta nyomta az ágyat keserves nyögések között. Amióta megtudta, hogy fiai veszedelemben vannak, mintha minden nyavalya kipusztult volna belőle. A zivatar tovavonult s felhőtlen égen gyönyörűen kel fel a nap. Az öreg összetett kézzel, mintha csak a Mindenhatóhoz akarna könyörögni, lépett ki az udvarára. De már ebben is megelőzt e vak ki. A gyepre leteritett köpönyegen térdelt ifjú Arszlán bég s kelet felé fordított arccal imádkozott istenéhez. Csákány uram megállt, és nem háborgatta. Mikor az ifjú bevé'gezte könyörgését, illedelmesen üdvözölte a nemes urat és kölcsönösen az egymás egészségére kivánták az éjszakai nyugodalmat. Még el se eresztették egymás kezét, mikor közzéirk toppant Simon mester. A cseléd is hozta már a früstököt, a két ma "varnak szalonnát, a török urnák egy köcsög tejet. És miután ezzel végeztek, bevonultak Csákány uram nagy nappali szobájába és a aa^da kiadta a parancsot háza népének, hogy őket háborgatni senki se merje. Odabent a Imrém férfi kérdőleg nézett egymásra és Balázs ur intett Simonnak, hogy csak kezdje el. A new yorki cs. és kir. főkonzulátusa következő felhívást bocsátotta ki. FELHÍVÁS. Ausztriában és Magyarországban Ő Felsége az általános mozgósítást elrendelte. Ennélfogva az összes közös hadseregbeli és honvéd tartalékosok kötelesek felszerelési állomásukra rögtön bevonulni. Hasonlóképpen kötelesek, az ajánlati lap (Widmungs Karte) értelmében bevonulásra köteles fizetéses népfelkelők (Gagisten), továbbá az összes legénységi állományban levő 37 éves és fiatalabb népfölkelők kötelesek bevonulni. Az összes többi népfölkelőknek egy külön behívót kell bevárni. A behívott útiköltségeit a tartózkodási helyükhöz legközelebb fekvő cs. és kir. konzulátus fogja fedezni. Az útiköltség kiutalványozása céljából a behivottak a legközelebb fekvő cs. és kir. konzulátusnál jelentkezzenek. A legközelebbi cs. és kir. főkonzulátusi hivatal 24 STATE STREET, NEW YORKBAN VAN. Kötelesség és becsület mindenkitől megköveteli, hogy szeretett királyát kövesse és hogy drága hazájának ezen válságos nehéz óráiban segélyére legyen. Személyes érdekek szűnjenek meg, mert a hazánk, gyermekeinek és atyáink földjének szüksége van fiaira! New York, N. Y. 1914 augusztus 1. Dr. WINTER s. k. cs. és kir. ügyvivő alkonzul. Különös figyelmeztetés. Minthogy a hajójáratok rendes lebonyolítása jelenleg kérdésessé vált, kötelességévé tétetik minden bevonulásra kötelesnek, hogy lakcímét haladéktalanul jelentse be személyesen vagy ajánlott levélben a lakhelyéhez legközelebb fekvő cs. és kir. konzulátusi hivatalnál és hogy-készenlétben tartsa magát az innen kiküldendő behajózási parancsra. New York, 1914 augusztus 1. Dr. WINTER, s. k. cs. és kir. ügyvivő alkonzul. — Minél többet gondolkozom a dologról, — szólt Simon — annál inkább megerősödik bennem az a gondolat, hogy a mi dolgunkban még semmi sincs elrontva, sőt hogy egészen jól állunk. — Csak a Kutyaíejii Jóskát ne küldtük volna el azzal az üzenettel, hogy téged, Simon öcsém, várjanak meg, —- mormogott az öreg Csákány. — Nem úgy van, tekintetes uram, ez is csak javunkra válik. Mert ahogy üzentük, én utánuk is megyek. — Ohó, Simon öcsém, te velünk jösz. — Nem lehet, édes bátyám, a fiuknak én tőlem kell megtudniok a dolgok állását, főképp azt, hogy micsoda martalócbandába keveredtek. — Ez is igaz, — dörmögött az öreg. — Én aztán átveszem a zsivány- csapat vezetését és majd lesz gondom rá, hogy még csak a környékére se jussanak a kincsnek. — Okosan szóltál, kedves öcsém Simon. De hát mi azalatt mit csinálunk ? — Kigyelmed, nagy jó uram, egy válogatott csapattal, elegendő szekérrel és a nemes Arszlán béggel elmegy és felszedi a kincset. Az öreg Csákány gondolkozva sétált föl és alá a szobában, majd rövid szünet után igy szólt: — Ez a plánum se rossz. Csak n fiuk a zsiványok kezében ne volnának. Nem jobb volna egy erős csapattal utánuk kerekedni, a zsi- ványbandát szétverni és a fiukat megszabadítani? — Minek csináljunk egy veszedelmes verekedést, elszánt és mindenre kész utonállókkal, mikor én a fiukat gyönyörűen és minden ve szedelem nélkül megszöktethetem a bandától. — Ez is igaz, dehát bevallom, én jobban szeretném, ha a fiaimat mielőbb itt látnám magam előtt. — Én is úgy vagyok vele, üsse a kő az egész kincset, csak a fiuk épen kerüljenek haza. Hanem hát elég volt a beszélgetésből, most fogjunk hozzá rögtön az utikészü- letekhez, — zárta be a tanácskozást Simon. Aznap nagyot bámult Hajdúnánás szabad hajdú népe. Olyat látott, amiben már évek óta nem volt része: Csákány Balázs uram megjelent az utcán, sőt olyan peckesen járt, mintha tíz évvel fiatalodott volna meg. Csákány uram a l'érdezősködőknek egyszerűen azt felelte, hogy a Kati néni medicinái gyógyították ki. Az öreg sietős léptekkel ment az atyafiakhoz, hogy újabb lovas és szekeres-csapatot állítson össze. Ezalatt otthon Simon mester a kincsről fölvett rajzolatot és írást magyarázta Arszlán bégnek. Azon kivid leírta megyéről-megyére, községről-községre az útirányt, a melyen odajutnak, sőt azt is följegyezte az értelmes török ifjúnak, hogy mely napon mely községben tartózkodjanak, hogy Simon mester mindég előre tudhassa, hogy mikor hol találja őket. Komolyan a lelkére kötötte, hogy ezt a tervet tartsa meg, mert megeshetik, hogy fontos üzeneteket kell vál- taniok. Az ifjú Arszlán bég figyelt és tanult, csak egy fájt a bátor fiúnak, az, hogy nem fogadták el a Csákány tervét és nem fegyverrel tamadtak rá a zsiványcsapatra. Oh, de szerette volna nekik visz- szafizetni a kölcsönt! De hát az öregek másképp határoztak és ő neki bele kellett nyugodnia. A előkészületek színhelyéül, nehogy a városban feltűnést keltsenek, ismét az előháti tanyát választották. Odagyüjtötték össze a lovakat, szekereket és minden egyéb szükségeset, amit magukkal vinni kellett. Végre megérkezett Kutyafejü Jóska és jelentette, hogy a fiuk tiszteltetik az itthonvalókat, nincsen semmi bajuk és Tuzsár bihar- r,legyei községben nagy örömmel várják Simon urat.
