Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-01 / 30. szám
1 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 30. sz. 1914. Augusztus 1. Tárcza. NAGY EMBER NAGY KÜZDELMEI. I. Világosság a sötétségben. 1533-at írtak Krisztus után, Parisban, a nagy francia világvárosban szokott érdeklődéssel várták már a nagyszerű ünnepélyt, melyet mindenszentek napján, november 1-én a párisi hires főiskola tanárai szoktak tartani. Az október hónap elérkeztével beköszöntőitek a hűvös, borult napok. A lelki világban azonban még bo- rultabb volt az ég. Tél fagya dermesztetté a lelkeket. Az evangé- liom világosságát a bűn, a hitetlenség és a vakhit fellegei takarták el. A lelki nap sugarai át-át- törtek ugyan a sötétségen, de jaj volt annak, aki a Krisztus által adott világosságot üdvözölni merte. A francia király ellensége volt az evangéliomnak s az ő tekintélye bátorította mindazokat, akik a Krisztus evangéliomának követőit támadták. A hóhér bárdja megvillant, a máglyák felgyultak s a kötél fojtotta el egy-egy nemes lélek szavát. Egy dühös ember még a király nővére ellen is kikelt s igy kiáltott fel: A vízbe kcdl lökni azt a nőt!-E nőt pedig nem érhette más vád, mint hogy kissé félénk, de mégis őszinte védője volt az evangéliumi igazságoknak. Németországban már nevezetes nagy egyházat képeztek azok, a kiket az evangéliumi szabadság többé-kevésbbé áthatott s akik erről nyíltan vallást téve, a nagy reformátor, Luther köré csoportosultak. Franciaországban csak most kezdtek hatni szélesebb körben az evangélium erői s nagyon kevesen voltak, akik határozottan állást foglalva az evangélium mellett, jelentékeny sikert tudtak volna elérni. Most úgy látszott, hogy mindenszentek napján nevezetes változás áll be. A főiskola igazgatója, dr. Koppra várt a feladat, hogy a nov. 1-én rendezendő ünnepélyen beszédet tartson. Ott látjuk magunk előtt dr. Koppot, a fiatal tudóst, a mint egyik barátjának kinyilvánítja, hogy kész az ünnepélyen a leg- tudósabb és legtekintélyesebb férfiak előtt hirdetni az evangéliumot. — De hát én orvos vagyok; — mondá — segíts te is a beszéd meg Írásában. Neki állnak s dolgoznak buzgón, mindjárt ki is tűnik, hogy az a jó barát-az Isten kegyelme mélyére le tudott szállni. Kopp jóformán csak a kéz volt, az erőt, mely a kezet vezette, barátja szolgálta. A mint a hatalmas gondolatok alakot öltenek előttünk a papíron, csodálkozva kiáltunk fel: ‘'Kicsoda ez az ember? Mily rendkívüli szellemi erő lakik szikár testében! Szemeiből az igaz átható tűz sugárzik elő.” Nem más, mint Kálvin János. Még csak 24 éves ifjú s már tele van mindenféle tudománynyal. Nagyon jól tudott latinul. Értette az uj testamentom nyelvét, a görögöt. Sokáig tanulmányozta a jogot s a törvényeket, különösen szigorú tanára, Etoile Péter vezetése alatt. Szinte hallani véljük ezt a rettenetes férfiút, amint hirdeti: ‘‘Nemcsak a közönséges gonosztevőket kell üldözni, hanem azokat is, akik az egyház igazságaitól eltérnek, sőt ha kell, halál- büntetéssel is kell őket sújtani!” Jaj, százszorta jaj, ha e szavakból Kálvin lelkében is meggyökerezik valami. Ám egyelőre ő nem gondol mások hántására, hanem az IJr kegyelméről szóló evangéliom terjesztésére. Gyermekkorában hozzá szokott ugyan ő is a külső vallásossághoz, mely a Krisztussal való közösségről semmit sem tud, hanem megelégszik azzal, hogy az egyház által rendelt cselekvéseket lelketlenül elvégzi. Még ifjú korában is sokáig tévelygőknek tartotta azokat, akik a léleknek az Isten kegyelme által való átalakulását tartották a fődolognak. A katholikus egyházhoz az is kötötte, hogy atyja, aki az egyházi körökkel jó viszonyban volt, szép jövedelmeket eszközölt ki számára. De Kálvin eldobta a földi javakat, mihelyt az Isten meghallgatta imádságát: “Vigy be en- •gem az üdv kikötőjébe!” Az Isten igéje megvilágította. Az érette meghalt Jézus megtörte kemény szivét. Nehéz tusa után, hirtelen megtéréssel Istenéhez, elvágta a köteleket, melyek őt e világ bü- neihoz s az egyházi külsőségekhez kötötték. Ttt-ott, inkább csak titokban, mert nagyon félénk és bátortalan volt, prédikálgatta az evangéliomot s igen gyakran végezte beszédét e szép szavakkal: Ha Isten velünk, ki van ellenünk? Parisba is azért jött. hogy tanulmányait csendben folytassa. Ismerte az örök igazságokat, de még nem járták át azok lelkét ezészen. Most is szívesen segít barátjának. de ő ma<ra maid csak a tö- mge közül ball"ati» a beszédet. A nagy nap csakugyan el is érkezett. A templom megtelik fényes közönséggel. A főiskola tanárai várják, hogyan dicsőíti majd az igazgató a szenteket, azután meg az egyházat. Pedig az egyház legnevezetesebb képviselői a papok, a lelkek üdvével s az erkölcsi élet erősítésével nem igen törődtek. Kopp előlép és dicsőíti a keresztyén tudományt, mely minden egyéb, különben szintén hasznos tudomány felett áll. ‘‘Ezt a tudományt — mondá — Isten maga hozta el az emebereknek s e végből emberré lett ő maga is. E tudomány megmutatja Isten akaratát, mely e szavakban van kifejezve: Egyedül az Isten kegyelme bocsátja meg a bűnöket.” A közönség egy része felzugott. De Kopp folytatta tovább s felhívta a jelenlevőket, hogy az egyetlen közbenjáróhoz, a Jézus Krisztushoz könyörögjenek, s kérjék, hogy leikével világosítsa meg az emberi értelmet. Majd arról a boldogságról szólt, mely min Jenkinek osztályrészül jut, aki az igazságot éhezi és szomjuhozza. íme, a világosság a sötétségben! A sötétség fiai azonban nem vették be az igazságot. Koppnak menekülnie kellett. Kálvint is veszélyt fenyegette, mert kitudódott, hogy a nagy feltűnést keltő beszédnek ő volt az igazi szerzője. Egy napon nyugodtan dolgozott. Néhány barátja volt nala látogatáson. Kívül zaj támadt. Nehéz lépések zaja s fegyvercsörgés. A reformátió egyik legdiihösebb ellensége közeledik fegyvereseivel. Még egy pillanat s Kálvin halál fia. Ekkor barátai elhasogatják az ágyteritőt s csakhamar kötélként erősítették azt meg az ablakon. Kálvint oda tuszkolják s a mint egykor Pál apostol, az evangélium szabadság másik nagy hőse a falon lebocsátva menekült meg. Kálvin még egy darabig Franciaországban maradt. Ide-oda bolyongott. De látta, hogy hazájában nincs egy percre sem veszélyen kivid. Sajnos, hogy sokan nem elég komolyan fogták fel a reformátió ügyét s a helvett, hogy gvőgyito+ták volna, gúnyolták a papság igáia alatt nyögő le1 keket. Erre 1535-ben irtózatos üldözés tört ki a reformátió hívei ellen. A király kihirdette, hogy ha gyermekei lennének a reformátió híveivé. azokat is feláldozná. Az evangéliom ereje csodálatosnak mutatkozott. Mi. akik oly közönyösek vagyunk Krisztus iránt s az Tsten országa helyett ugyancsak a világot keressük, alig tudjuk megérteni, hogy 300 évvel ezelőtt százan és ezren a legirtóza- tc-sabb kínzásokat is készek voltak kiállani evangéliumi hitökért. Gyengő nők zsoltárokat énekelve mentek a halálba s elnyomták a szent zsalozsmáikkal a hátraha- gvottak panaszát és zokogását. Kálvin lelkét összetörte a dolgok ilyen fordulata. Elhatározta, hogy elhagyja hazáját. Ott megy a férfiú, akit az Isten nagy dolgokra választott. De az Isten kegyelme nélkül, úgy látszik, nem képes semmire. — Nem vagyok én alkalmas nagy küzdelmekre, — mondogatá magában. — Elvonulok a világtól s olvasgatok, írogatok. íme egy lélek, akit a kincs és dícsőségszomj nem bánt. Nagy szellemi erők laknak benne, de homlokát, mely kemény, mint a gyémánt, nem tartja oda semmi támadás ellen, ha csak az Isten kegyelme nem készteti. Ha azonban ez megragadja, akkor alázatosabb és odaadóbb szolgája az Urnák nem lesz, mint ő. Boldogtalan Franciaország, ne bocsásd ki magadból ez embert. A vakhit egyfelől, a hitetlenség másfelől felforgatnak, ha mindenkinek ellenszerét, az evangéliomot eldobod. Nézd, ott egy vezéralak, aki alkalmas lehet legdicsőbb harcaid vezetésére! De Franciaország nem tudta megbecsülni Kálvint. Pedig, ha az isteni örök végzésekben jól olvashatunk, az az ország, mely Kálvint befogadja, a legfenségesebb erkölcsi erőket veszi magába. Fájdalom, Franciaország nem sokára ezrével és százezrével űzte ki azokat, akik evangéliomi erőkkel voltak telve s Kálvin nyomdokaiba léptek az igazi erkölcsi munkában is, a szenvedésben is. Bizony, nagy kin az. ha valakinek hazáját azért kell elhagynia, mert jót akart termi. így járt K'^dn is s az 1535. évben Pá^lbe, Swájc egyik nevezetes városába húzta me» magát. am;n+ ő Gondolta, mindenkorba. De hát az Tsten máskép határozott. Jubileumi nagyszámunk-1 megküldött ük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot. Mindazok, kik előfizetésüket megújítják, vagy előfizetnek, teljesen INGYEN kaplak meg az 52 oldalos diszes emléklapot. A jubileumi nagy szám ára 25 cent.
