Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-08-01 / 30. szám

XV. ÉVFOLYAM, 30. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 AUGUSZTUS 1. VOL. XV. No. 30. t/. \>t ERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUS EGVENPIjET HIVATALOS lapja Kilitor: R**v. I. A l>, H.USANVI 454 E. 116th St., New York. OFFICIAL ORíiAX <>F THF, AMERICAN HUNGARIAN REFORMER FEIIEHATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3. 1879 IMÁDKOZZUNK MAGYARORSZÁGÉRT! Most vasárnap eget-földetrázó viharok dübörgése reszkettette meg a kábelhuzalokat. Ránktörtek a hírek és elakadt a lélekzetünk, fájó, szorongó aggódás ült a lel­künkre, amint elébünk teregette a távíró á fekete mondatot: Magyar- orsz íg háború előtt áll. Rászakad­tak az idők — ott tulnan a messzi tengeren — a mi árva s a bűnei­ért ezer gyötrelemmel vezekelt vé­reinkre; vasba kellett öltöznie és ahogy a megindult százezrek és százezrek lépte rákopogott a nyári melegtől szikkadt, fölporzott föld­re, a fölkavart porfelhőkből irtó­zatos pusztulások képe rajzolódott elénk. Az események sodra odáig ragadta a monarchiát, hogy a trón örökös halálából sarjadt s a Szer­biával való konfliktusát a kardia élére kellett bíznia. Ausztria-Ma- gyarország megüzente a háborút és a keménv, katonás ultimátum — mint valami harsány csatakiál­tás — megreszkettette az egész vi­lágot. Egy pillanatra sem lehetett két­ségtelen, hogy a készülő háború messze túl fog szélesedni azon, hogy egyedül Szerb’a és a monar­chia mérkőzése legyen csak. Szer­bia nem merhetett volna uiiat huzni a monarchiával, ha a min-' 1 den oroszok cárja a maga szuro- t rnroirmg millióival nem fedezi a — gőgjében, oktalan hetvenkedésé- hen minden köteles mértéket szem lől tóuerTitpt-t. — szerb nemzetet, és kétségtelen volt az is, hogy amely percben Oroszország ártja bele ma gát a konfliktusba, ngyanakkor a kardjára üt a germán óriás is és minden vészben-viharban segítsé­gére lesz a monarchiának. A szá­guldó hirek — a rémület adott ne­kik szárnyat — nem hagyhattak fenn tehát kétséget már az első percben sem az iránt, hogyha a monarchia és Szerbia konfliktu­sából tényleg ki fog sarjadni a háború, az az Európa békéjére ha­lálos sujtással belegázolt, a pokol borzalmaival teljes világháborút fogja jelenteni. Az amerikai magyarság eszten­dők óta fájó megdöbbenéssel nézi- látja, hogy mennyire roskadozik az idők súlya alatt Magyarország. Az erkölcsi értékeiből, az anyagi erejéből forgatták ki ?z esemé­nyek; az alkotmányosság évezre­des sáncán ütött tátongó réseket az uralkodó politikai rend és sor­ra dőltek fel az egészséges állami élet biztosítékai. Az imr, kereske- lem — a nemzetközi közgazdasági válságok súlya alatt — félholttá bénult, még nemrégiben életerős vállalkozások tehetetlenül rogy­tak össze és bizony-bizony az egy­kor tejjel-mézzel folyó Kanaán azzá a siralomvöloyévé lett. ahol az utolsó falat kenyér is nagyon sován^ karaiba lett szabva. Az amerikai magyarság lelkén valami üedt szorongás vett mindig erőt, amikor a hazai állapotokra gon­dolt: bony ne foitogatta volna, hát a torkunkat a keserűség, ami­kor elénk álltak a hírek és azt, ui- ságolták, hogy a koldusbotra haj­szolt, szerencsétlen ország, a mi édes hazánk háború előtt áll. Az emberi képzelet nem tud a papára annyi szint fölfesteni és az emberi tudás nem tud a toll alá csak megközelítően is olyan erejű szókat kényszeríteni, hogy betűk­kel meg lehetne rögzíteni mindazt a borzalmat, mit a háború jelent. Kincs egyetlen ház, melyet ne ül­ne meg borongó sötéten a fájda­lom. Az édes anyától a fiát, a fe­leségtől a férjet, a gyermektől az apát szakítja el a háború és min­den puskagolyó, am oly rátalál egyetlen katonára, nem egy, de sok-sok szivet sebez véresre. A szemekből fölfakad a köny és siró, jajgató kétségbeeséssé lesz a szá­jon a szó: a pusztulás nehezül rá milliókra és milliókra és minden szív egy-egy temetőkertté lészen, mely alól, — mig csak le nem ha­nyatlik az életünk na pia — min­dig keserűséggel zakatol a fájda­lom. Mindent, ami a borzalmak borzalma lehet, életre szólítja a háború és az elpatat'zott ifjúi vér, százezrek iajongó sírása jelzi az utat, amelyen tovadübör^ött a, ke- vély Mars kegyetlen, könyörület nélkül, való lépte. És Magyarországot — mintha a megpróbáltatások pohara nem telt. volna anélkül iscsordultig — a háború elé vonszolta a végzet. Teliék el lelkünk aggódó, szep­lőtelen áhítattal és a hazaszálló gondolatainkat edzze zmeg a imádság. Boruliunk az Isten elé és esdiük az Ur irgalmát-kegyel­mét a mi árva szenvedő véreink­re ; — múljék el a veszedelem a mi édes hazánk felől és következzék rá — az annyi vérbe, verejtékbe került — az a diadal, mely min­den magyarok százszor megáldott, boldog, erős országává fogja ten­ni az ezeresztendős Magyarorszá­got.--------o-------­Károlyi Mihály levele. Gróf Károlyi Mihályt és harcos társait a háborús hirek hazaszóli- tották Magyarországba. Most szer­dán a kuruc mágnás el is hagyta már Amerika földjét és távozása előtt a következő levelet intézte lapunk szerkesztőiéhez: Nacvtiszteletü Uram: Mielőtt elutazom, nem mu­laszthatom el. hogy azon nagy és l°lkes fáradozásáért, amelyet az TJi Magyaország mozgalmá­ért kifeitett, legőszintébb és meleg köszönetemet ne nyilvá­nítsam. Bncsuzva arra kérem, hogy tartson ki továbbra is s ha ezt megteszi, a győzelem nem ma­rad el. Addig is. mig ismét vissza­jőve. személvesen mindezt meg nem köszönhetem, fo^adia ha­zafias üdvözletem mellett őszin­te tiszteletem kifejezését, hive Károlyi Mihály. Gróf Károlyi Mihály hazauta- históriai beeső mozgalmának nem szabad véget érnie és folynia kell a harcnak mindaddig, mig a min­den bűnéért olyan keservesen meg vezekelt, ezer sebtől vérző ősi ma­gyar földön' fel nem épül az uj é« a diadalmas Magyarország.

Next

/
Thumbnails
Contents