Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-07-25 / 29. szám
VOL. XV. No.29. AMERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUS EGVESüliET HIVATALOS LAPJA. Editor: Hrr. L A n. HARSAM I 454 E. llöth St., New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY ^SATURDAY. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y„ under the act of March 3, XV. ÉVFOLYAM, 29. SZ. NEW YORK, N. 7. 1914 JULIUS 25. Amerikai magyar. Kevély daccal, az erejében való diadalmas bizakodással hág nap- ról-napra magasabbra az emberi akarat. Félelmetes meredekekre segíti föl a feszülő energia, száz halállal megárkolt szakadékok fölött csapnak el a suhanó szárnyai; még nemrégiben lehetetlennek hitt álmok váltak valóra és szemmel alig-alig beérhető magasságokra építette föl az emberi tudás a maga trónusát. Az eredmények káprázatos távlatokkal hasítanak bele az idő ködébe és mint valami vér- rel-hussal életreszólitott fantom, úgy fénylik felénk a holnap napja. Csak a bűnök embere maradt a régi. Vértől csöpögnek az események, a gonoszság démoni erővel gyötör nap-nap után százakat és százakat a maga szolgáivá. Nem mulhatik el egyetlen egyszer sem huszonnégy óra, hogy a mocsár posványa magasan föl ne csapion a nap krónikájára. A garázda indulatok kábult nemtörődömséggel döngetik a erkölcsi világrend kapuit, ez etikai jónak ördögi ka- jánságával mereszti neki csápjait a ’•ossz és az elkárhozásban olyan bőséggel perzselődnek föl az emberi értékek, mintha tényleg csak r ■ a. bitangba ha jszolt valami volna a lelki nemesség, aminek a hitetlenek prédikálják. Ijesztően, két* ségfceeitően fekete szín mindez, de csak ny'tott szemmel kell széj- ielnéznünk. ho^v lássuk: — a ma történelme tényleg koromfekete színekből tevődik össze. És a fekete színeknek, a döbbenetes sötét, sédnek csak e<y foszlánya az a jelentés, mely hivatalos megbizhaHARC AZ ÉLETÉRT. tosaggal számot arról, hogy az Egyesült Áiiaumokban tavaly száz millióval több értékű alkoholt fogyasztottak el az emberek, mint tavaly előtt. Az alkohol elleni harc — évszázadok, évtizedek küzdelmein át — az emberi tőkéletesbülésért való harc volt mindig és az is marad. Az alkohol mámora — az öntudatlanság mámorát eregetve le a szemre ■— a pusztulást, a romlást viszi az ember elé; megmérgezi az életet, hogy a fertőzött erőket annál könnyebben gyűrhesse le a veszedelem. A rombolásai egyenesen irtózatosak. Feldúlja a test egyensúlyát, össsemorzsolja az egészséget, üressé foszt minden ellenálló erőt s azután már csak egy gyönge szele kell az életnek ahoz, hogy az ember ledőljön a lábáról. De a testen túl a maga hálójába kényszeríti az alkohol a lelket is: letördeli róla az emberi mivoltunk minden ékességét és meztelen csontváznak hagyja, melyről lekoptak az egyedül igaz, egyedül becsületes értékek, összetöri a testet, összetöri a lelket az alkohol és a minden erejéből kiforgatott emberre mi más stáció következhetnék ezután, mint a pusztulás. Vizsgáljuk csak meg a napról- naura visszatérő eseményeket, meg kell látnunk, hogy a bűn mélyén — villogó szemeidre!, pokolira torzult arccal — ott búvik meg az alkohol, ősi ellensége, irgalmat nem ismerő ellenfele az embernek, a, romlást midit i a ránk, a testi* IfiM senvvedást juttatja osztályrészünkül és mégis folytonosan nő azoknak a sötétben botorkálóknak, azoknak a minden szánalomra sokszorosan rászolgált tévelygőknek a száma, akik az alkohol mámorában keresik az élet örömeit. Minden csatánál vérzőbb sebet üt nap-nap után az alkohol az emberi sorokon és mégis minden nappal többen és többen sozl- gáltatják ki magukat — az alkoholon át — a romlásnak. Föl kell venni — mert lassan- lassan ránk közeledik a tizenkettedik óra — a harcot az alkohol ellen. Meg kell mozdulnia minden embernek, aki hinni tud és össze kell fognia minden erőnek, amely a lélek diadalának melegével akarja igaz és becsületes testvériségbe forrasztani a világot, ügy a magánélet, mint az egyleti tevékenység keretén belül fel kell vennünk a küzdelmet az alkohol ellen, ha csak nem akarjuk, hogy az eszeveszett démon még az eddigieknél is irtózatosabb pusztítást vihessen végbe. Nem szabad a közömbösség kényelmes taposott álláspontjára helyezkedünk, de harcolnunk kell minden erőnkkel, minden buzgóságunkkaf a folyton-folyvást hatalmasabbá fej lődő rém: az alkohol ellen. Az alkohol a romlás, a pusztulás futárja. A veszedelemmel kopogtat az ajtónkon, fölénk gyújtja a födelet, és aki távol akarja tartani az emberiségtől az alkohol mámorába bujt rettenetességeket, az az életért harcol csak. Azért az életért, melybe a lelket a.z igaz eszmények viszik bele és amelynek minden perce — a megtisztult öntudaton át ;— a tökéletes- büléshez való törekvést, a leki tisz taságot és ami mindezzel egy: a boldogságot sugározza. LAPUNK BARÁTAIHOZ! Az elmúlt hét folyamán lapunk igaz barátai szinte elhamoztak bennünket olyan tartalmú levelekkel, amelyekben együttérzésüket nyilvánítják velünk a Ref. Egyesület vezértestülete részéről ellenünk intézett támadással szemben. A mi lelkiismeretünk nyugodt, föl emelt fővel állunk testvéreink elé, mert bizonyosak vagyunk afelől, hogy az Egyesület osztályainak túlnyomó többsége a hazafias magyarság által elfoglalt állspontra helyezkedik és megköveteli az egyesület Tisza-politikus vezértestületétől, hogy az Uj Magyarország érdekében megindított mozgalomból ne vonja ki az egyesületet. Ha a Reformátusok Lapja bűnt követett el akkor, mikor e nagyszerű hazafias mozgalommal magát azonosította, akkor a tiszta és megvesztegethetien hazafisag bűnében leledzik az egész amerikai magyarság, de különösen a református magyarság. Legyen hála azonban Istennek, — még annyira nem terjed Tisza Pista hatalma, hogy az Amerikai Magyar Refor- máutsok Lapját meg tudja vesztegetni. Lapunk halad azon az utón, melyet szent vallásunk es tiszta fűjszeretetiink szent érzése nekünk diktál.. Lapunk barátainak üdvözlése, - jóindulatú batoritasa csak erőt s lelkesedést ad nekünk, hogy a megismert igaz útról hajszálnyira se térjünk el soha. Fogadják velünk érző testvéreink sokszoros köszön etünket.
