Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-07-18 / 28. szám
a AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 28. sz. 1914 Julius 18. fölszivja, úgyszólván, a tengerből és a föld különböző részeiből a vizet és ebből a vízből pára keletkezik ; a pára felhővé változik és lesz belőle eső. Minden nagy dolog , Istennek minden intézkedése úgy az erkölcsi, mint a természeti világban, ilyen egyszerű módon történik és azt hirdeti, maga a nyár különösen azt beszéli, hogy nagy, nagy, az Isten, a mindeneknek alkotója ; s az ember álmélkodva mondja a zsoltáriróval: “Mikor látom egeidet... a melyeket teremtettél : Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla?” (Zsolt. 8:4, 5); és azok, akik gondolkozni szeretnek, minden órában tapasztalhatják a Teremtő nagyságát, ki megszabta a földnek minden határát s a nyarat is ő formálta. Hát te, kedves testvérem, tapasztaltad-e mái’ ezt? érezted-e a zsoltáriróval az Isten nagysága mellett a te parányiságodat? érezted-e már az ö közellétét és erejét,'mely betölté az egész világot? va<?y gőgös büszkeséggel, kételkedve rázod a fejedet? Nézd a művészet világát, minden nagy miinek az előállításán meglátszik mesterének a lenyomata, annak lelki világa, karaktere. Így a nagy olasz festőművésznek, Rafaelnek minden müvén, mely nőt ábrázol, reá lehet ismerni az ő ideáljára, kedvesének arcvonásaira. Nos, bizonyára a Teremtő sem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, a midőn a nagy mindenséget és annak koronáját, az embert, teremtet«'. Oh vesd le gőgös büszkeséged rongyos köpenyegét és tanulj p szép nyíri ól. ismerd meg magadat és Teremtődet. De ez még nem minden. Midőn félrevonulsz, kedves testvérem, a világ zajától a hegyek fáinak árnyékába, vagy a folyam partjára, vagy pedig a természet templomáén szentélyéi',e, hol a hegyek fodrai a dombok hátára simulva bor-inak. a völgy ö]én a madarak vig dalban egyesülve énekelnek és a fák lombjai összeölelkezve tapsban törnek elő: óh vannak-e ak- ' or szavaid, melyekkel érzéseidet megnevezni s gondolataidat kifejezni tudnád!? Szent érzések, isteni gondolatok ezek, melyeket szavakba önteni földi halandó nem k'pes. Ezekben nyilatkozik meg az isteni szeretetnek és mennyei gyönyörűségnek legnagyobb bizonysága. Isten kefének az érintése és megváltó lelkének a hatalma. S oh mily boldog a- ki ezeket érezni tudja! Igen! A nyár az életnek, a tökéletesedésnek és boldogságnak az időszaka. De ne felejtsd el, kedves testvérem, hogy a nyárnak nincs meg az a zsinórmértéke, mely téged az igazi életre, a tökéletesedésre és boldogságra elvezéreljen. Körül lehetsz véve a természet minden szépségével és még is nyomorultnak, boldogtalannak fogod magad érezni, ha nincs, ami lelki szemeidet ég felé irányítsa; ha nincs, akinek örömeidért, háládat elrebeghesd. A nap és a hold nem mondják meg, hogy vájjon az Isten kegyelmes vagy irgalmas Atya-e? Nem adják meg azok szived békességét, lelked nyugalmát; nem szentelik meg gondolataidat s nem vezérelnek a nyár pompájából az örök dicsőségbe. A “hadak útja” az ég boltozaton még nem a mennyország felé vezető ut. Nem! Szükséged van a természet nagy köny ve mellett egy másik könyvre: a bibliára; és amidőn szivedben lesz emennek a tanítása, oh mily kimondhatatlan lesz akkor amannak a gyönyörűsége ! S csakis igy fogod az Istent megismerni és őt édes Atyádnak, Teremtődnek nevezni; igy fogod megérteni továbbá a nyárnak intését, hatalmasan beszélő szózatát és boldogságra vezető tanítását. De lássuk most már, hogy miben áll a nyárnak hozzánk való intése és boldogságra vezérlő tanítása. Az életnek egyik nagy titka, megösmerésének fő kivánata az okos megfigyelés. S valóban, ha jól megfigyeljük a nyárban a természet működését, lehetetlen észre nem vennünk, hogy mily fokozatos ott az életnek haladása, tökéletesedése. S viszont, ha saját életünket tesszük megfigyelésünk tárgyává és összehasonlítjuk azt a természetben megnyilatkozott élet tel, melyet a nyár oly szépen kifejt, a hasonlóságot tagadnunk lehetetlen. A dicső természetben az év részei : a kies tavaszt az érlelő nyár, a nyarat a bus ősz, az őszt a komor tél — gyorsan követik egymást. Hihetetlen gyorsasággal haladunk mi is földi életünk bizonytalanságába vezető fokain: a gyermekkorból az if júkorba, az ifjúkorból a férfikorba, a férfikorból az öregkorba, a hanyatlásba. Mily csodálatos rendelése a Teremtőnek ! Növés és haladás, érés és változás úgy a természetben, valamint az emberi életben! Menynyi intés, mily megható tanitás mindenütt és mindenben! S mégis hánynak a szive zárva marad emez örök igazságok előtt?! Hány ifjú van, aki könnyelműen tölti a drága nyári napokat, s múló örömök keresésében vesztegli el erejét, életének szép nyarát! Hány van, ki napok múltával nem veszi észre, hogy mindig több és több üres emlékkel gazdagítja a múltak tárházát; emlékkel, melyet önéltének drága árán vesz meg és rak el a feledésnek, az örök megsemmisülésnek. Pedig ez a nagy élet és elevenség nem ok nélkül történik meg a természet kebelén. Mindennek meg van a maga célja, rendeltetése. Cél nélkül csak az oktalan, a bolond munkálkodik. Nos, ha minden okos ember célt tűz ki magának és úgy működik, vájjon el lehet-e gondolni, hogy Isten, a mindenkinek Teremtője, cél nélkül teremtette volna a dicső természetet és benne az embert. Nem, ez lehetetlen! A nagy magyar festőnek, Munkácsy Mihálynak “Jézus Pilátus előtt” cimii halhatatlan festményét áhítattal szemléli az ember és paloták kápolnáiban sőt templomokban helye zik el, hogy általa könnyebben tudjon a lélek az imádság szárnyain Istenhez emelkedni; Isten az embert a természet templomába helyezte, hogy az ott megnyilatkozott életben és tökéletesedésben megösmerje saját eredetét és életét, megtanulja kötelességét és sorsát, s hogy fölemelkedjék a tudomány és boldogság igaz magaslatára. igen, a nyár az életnek, a tökéletesedésnek és boldogságnak az időszaka! A magvető elveti a. magot, hogy teremjen; majd a nyári napnak aranysugarai életre keltik azt. s annak növését és tökéletesedését elősegítik, mig végre a mag meghozza gyümölcsét, a boldogságnak. Ne feledjétek azonban, kedves testvéreim, hogy az elvetett mag lehet ugyan jó, de ha nem jó földbe vetették azt és eléggé nem gondozták, amikor már kikelt, úgy annak jó gyümölcsére számot nem tarthatnak. A mag elvetésekor bizonyos elővigyázatra van szükségünk," hogy azt az elsatnyulástól megóvjuk. A magot elvetjük, de a nyári napók alatt folytonosan gondozzuk, hogy a plántát a gaz el ne ölje, sőt ahol szükséges, uj plántát ültetünk, hogy a föld üresen ne maradjon. Kedves ifjak! Mindaz, amit fent elmondottunk, hasonlatos a ti éltetekhez. A ti éltetekben most van a nyár. Tanuljatok azért éltetek szép nyarában a természetnek érlelő nyarától és a Jézus evangéliumából igazi életet és boldogságot. “Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Vigyázzatok, hogy szivetek talaja üresen ne maradjon, hanem megteljék jó magvakkal, nemes plántákkal. A szülő, a tanító, a lelkész a jóságnak, a tudománynak és erkölcsiségnek a magvait elvetették és folytonosan vetege- tik a ti szivetekbe otthon, az iskolában és a templomban és hiszik, hogy ha ti helyet adtatok és adtok azoknak, idővel gazdag aratásnak fogtok örvendeni. Vigyázzatok, mert eljön az idő, amidőn búcsút vesztek a szülei otthontól és az iskolától s át lesztek plántálva az élet mezejére, hol sok viharral kell majd szembeszáll notok; s ha nem jó földbe nem jó magot vetettetek, nem fogadtátok be a jó intést és tanítást, bizony elsöpör titeket az élet vihara. Az idő rövid: “vigyázzatok azért és imádkozzatok, hogy kísérteibe ne essetek”; imádkozzatok és dolgozzatok, hogy el ne retül- jetek. A hosszú napok nemsokára elmúlnak; néhány hónap még és a fék koronái a porba hullnak, a gyönyörű lombozat összezsugorodik és a földnek pompája elmúlik, disze elenyészik, mint mi magunk. Bizony rövid az idő! De ne es sél kétségbe, kedves barátom. — Használd fel az időt, “mig tart a szép nyár”. Légy hűséges sáfá- r.'. Istentől kapott talentumodnak. Keresd az igazságot, gyakorold a felebaráti szeretetet. Dicsőítsd az és dolgozzátok, hogy el ne restiil- ndnden határát s a nyarat is ő formálta — és uj élet, igazi boldogság leend a te osztályrészed. Azary János. theologus. I SÜRGÖNYILEG vacy GYORSHAJÓN HAJÓJEGYEK AZ ÖSSZES VONALAKRA. KÖZJEGYZŐI ÜGYEKBEN * GYORS ELINTÉZÉS*
