Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-07-18 / 28. szám

XV. ÉVFOLYAM, 28. SZ.

VOL. XV. No. 28.

NEW YORK, N. Y. 1914 JULIUS 18.

o

AMERIKAI AXAGYAFL

/fei-------55SIj------------is*" rj'./, AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜKET HIVATALOS LAIMAEditor:

Rev. LAD. HARSANYI 454 E. 110th St., New York.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y.,

under th* act of March 3, 18T9.

__________________________v-1-^-------------------A HIT ÉS A HAZAFISÁG A nyár és annak tanítása.

Bibliaian szép, a mesék varázsával teli vasárnapja volt most e héten a new yorki harlemi magyarságnak. Az Uj Magyarország harcosai a református templomból hirdették az igét, az Isten hajlékában harsant fel a riadójuk, hogy az amerikai magyarságnak,

— ha él a lelkében a fiúi hiiség és áldó, szeplőtelen szeretettel maradt meg az ősi föld fiának — nem szabad magára hagynia a pusztulásba döntött, élet-halál harcra kelt magyar hazát.

A hit és a hazafiság az emberi lélek mindennél drágább értéke, kell hogy legyen. És megtiporja a hitét az, akinek csak a szájára vett üres, szentségtelen szólam a hazafiság és nem tudunk hinni annak a hazafiságában, akinek hite nincsen. Az igaz ember, a becsületes ember a maga eszményeit

— túl minden piaci lármán, minden vásári zajon — a lélek töké- letesbülésében keresi; letépjük a a szárnyakat magunkról — a mélységek, a szakadékok porában hempergünk meg — ha elalkuszunk a hitünk szeplőtelenségéből és önmagát, a lelkét, a lelke legbelsőbb indulatait tiporja meg az, aki olcsó üzérkedés zsákmányául dobja oda a hazafiságát. Most vasárnapon a harlemi református templom nagyszerű bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a hit és hazafiság tökéletes harmóniával férnek meg egymás mellett, sőt nincs hit hazafiság nélkül, s nincs hazafiság hit nélkül. Amikor alázatos lélekkel, jámbor áhitattal hajiunk az Ur elé, a lelkünk zsolozsmájában össze kell tévődnie a két egyénül igaz, legteljesebb tő- kélyü kórusnak: — a hitnek és a hazafiságnak.

Károlyi Mihály és harcos társai fájdalmassá marjult, vérző sebekkel kérnek gyógyirt. Az édesanyánk : a magyar föld sebeire. És lehet-e Amerikában igaz magyar, aki eltaszithatná magától a megkínzott, szenvedő anya segítséget esáő karjait. Odaát, a nagy vizen túl, a Duna-Tisza táján a mi centjeink, a mi dollárjaink, lebirha- tíitlan erőforrássá mélyülnek, az amerikai segítség azt a lendületet viszi majdan bele az Uj Magyar- országért való harcba, amely nélkül nem vehet erőt az erőszak, az ármány uralmán az igazak regimentje. És ha akarja, — igazán, becsületesen — az amerikai magyarság, hogy az ősi földből uj bőségek, uj termékenységek csírázzanak és egyszer már vérből-hus- ból való valósággá legyen a sok százados álom, gróf Károlyinak és társainak azzal kell majdan vissza térniök, hogy az amerikai magyarság lelke elapadhatatlan forrása az öntudatos hazaszeretetnek.

Az amerikai magyarság történetének egyik legragyogóbb fejezete lesz a harlemi magyarság most múlt vasárnapja. A hit és hazafiság kulcsolta imára kezeit, hogy múljanak el a keserűségek a meggyötrőit édesanyánk: a magyar föld felől.

(Ifjaknak.)

Zsolt. 74:17.—Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat te formáltad.

Kedves testvéreim! Tudjátok-e, mi a nyár? A nyár az életnek, a tökéletesedésnek és boldogságnak az időszaka. Soha sem lehet többet tanulnunk, lelki erőnket job ban ápolnunk, tehetségünket any- nyira gyümölcsöztetnünk, mint a szép nyári napokban.

A természetben, a tudásban és gyönyörnek eme kiapadhatatlan tárházában, a nyárban, minden oly vonzó és fönséges, hogy csak a lelki sötétségben bolyongó bolond és Istentől elrugaszkodott hitetlen nem érzi lelkében a nagyságra és erkölcsiségre teremtett erőt, Teremtőjének belé oltott tehetségét és hasonlatosságát.

Lássuk azonban röviden, hogy mire tanit bennünket a szép nyár, mit beszél az Istenről és mirólunk?

Nyár! Mily varázserő van ez egyetlen szóban! Mennyi isteni ihletés, mennyi élet annak említésében ! — A tél zordon napjaiban hányszor repülnek el gondolataink a közel jövőbe és sóhajtva mondjuk: oh, közeledik már a szép meleg nyár! A szegény szenvedő, ki télben fázott és éhezett, a nyár jöttével fölvidul s uj remény, új akaraterő és uj elhatározás támad szivében, a mennyboltozat azur-kék színétől imára nyílnak ajkai, s a téli didergés meny- nyei örömérzetté olvad át lelkében.

A napnak érlelő fénye munkára hiv mindent a természetben. Maga a föld, küzdelmeink eme szintere, nagyot dobban a napsugár csókjától és élet támad mindenütt és elevenség. A fák, füvek és virágok megújulnak az örömben és oly csodálatos változatosságot öltenek magukra, oly mesteri az öltözetük, hogy ember azt utánozni nem képes.

De a milyen nagy a természetben a változatosság, éppen oly fontos és sokoldalú annak a célja is. így például a fii azonfelül, hogy zöld színével mintegy fölüditi az embernek fáradt szemeit, számtalan állatnak az eledeléül szolgál. Egy szóval, minden úgy van teremtve, hogy a kiszabott céljának megfeleljen, hivatását betöltse, s a Teremtő akaratának, a természeti törvényeknek engedjen.

És milyen egyszerű a természet törvénye! Régen azt hitték, az emberek, különösen az egyiptomiak, hogy a nap este leszállt és éjei átúszott egy bizonyos tenge ren a föld keleti oldalára, hogy igy reggel ismét megkezdhesse nappali futását. Mi azonban tudjuk, hogy nem a nap forog a föld körül, hanem a föld fordul meg minden 24 órában egyszer a nap körül, úgy, hogy most a föld egyik majd pedig a másik részét világítja be fényével s árasztja el termékenyítő melegségével.

Ugyancsak ilyen egyszerű törvénynek enged az eső is. A nap