Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-06-20 / 24. szám

XV. ÉVFOLYAM 24. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 JUNIUS 20. VOL. XV. No. 24.

AZ AMERIKAI MAGVAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Editor:

Rev. LAD. H A R 8 A N V 1

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN

454 E. 116th St., New York.

HUNGARIAN REFORMED FEDERATION

PUBLISHED EVERY SATURDAY, _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as second-class mater

Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.

Néhány komoly szó.

A hazafias Nehémiás próféta

és az amerikai magyarság.

Az Atlanti-óceán sós hullámai felett junius végén néhány lelkes magyar hajózik át az Újvilágba. Cróí Károlyi Mihály érkezik egy pár képviselővel és a függetlenségi 48-as párt néhány vez áremberével a new yorki kikötőbe. Kossuth Lajos példája óta talán soha sem történt meg, hogy annyi államférfi bolyongta volna be ?z idegen földeket, mint most. Talán ha az a néhány magyar ott a Vaterland fedélzetén a hajókorlátra támaszkodva nézi majd az elsuhanó hullámok örök játékát, ők is érez;k majd a lelkűkben egy kicsit a nagy száműzött sorsának minden keserűségét, talán egy pillanatra ők is rokonnak érzik ma/mkat, a hazátlanná vált Kossuth Lajos végzetével.

Az amerikai magyarság reménykedő izgatottsággal várja a pillanatot, mikor a nemzet vezéreit, kik az oly répen nem látott aranykalászos Alföld dál'bábjrinak, a Kárpátok erdős he^yold lainak üdvözletét hozzák, lelkének érő meleg tüzével keblére ölelheti, — Figyelmeztetni akarjuk azonban a magyarságot, hoey kötelessége s munkája nem csupán akkor kezdődik, mikor gróf Károlyi Mihály körünkben megjelenik, hanem már rég hozzá kellett volna látni a munkához. Mikor gróf Károlyi Mihály első Ízben körünkben tartózkodott, a Grand Central Ónéra Houseban olyan megállanodás történt, hogy midőn gróf Károlyi az egyes magyarlakta helyeken megjelenik, akkor már átadják neki a begyült összegeket. A munka ideje tehát tulajdonképpen most van, most kellene megkezdeni a gyűjtést, nem pedig akkor, mikor már gróf Károlyiék körünkben lesznek és amikor már a nagy zür-zavarban és járás-kelésben nem marad idejök a vezetőknek vezetni és szervezni a pénz- gyűjtés*

Még egy komoly intelmünk van az amerikai magyarsághoz, amely, azt hisszük, majdnem olyan fontos, mint maga a gyűjtés. És ez az, hogy a kiadásokat, mivel a fogadtatások és szervezések járnak, minél iksebbre redukálják, hogy minél több maradjon az ó-haza megmentésére. Mert mit ér a legdi- szesebb fogadtatás is, hogyha a fogadtatási költségek felemésztik a szent célra begyült dollárok legnagyobb részét? Észszerűen kell dolgoznunk, takarékosan, mert a mit most csinálunk, az nem örömünnepély, nem jubileum, hanem háború, amit nem zenével, nem pompával, hanem a munka egyszerű öltözetében és a harc hallgatag elszántságával kell megvívni.

Ha ezeket a szavainkat nem veszik figyelembe, uvy Károlyiék amerikajárása nagy külső pompa, bandériumok, fényes beszédek és lakomák keretében kápráztatja el a vilá"- szemét, de pénz majd a haza oltárára nagyon kevés marad.

Mindezt kötelességünk volt elmondani a moz^om érdekében, nehogy egy anyagiakban és erkölcsiekben védtelen csa^’s érié az óhaza és az ujhaza magyarjait.

Vagy félezer évvel Kr. e., a zsidó nép elnyomatásának idején Nehémiás próféta Perzsaországban élt és idegei} zsidó származása dacára is a királyi udvarban, mint a király pohárnoka, a legfontosabb állások egyikét töltötte be.

S mint ilyennek, nagyon jól ment a dolga, fény és pompa közt, gond nélkül élhetett.

És enagy kényelem és bövöl- ködés mellett sem volt boldog Nehémiás. Vidámság helyett szomorúság ült az arcán, a szive titkos sebtől vérzett, mert egy honfitársa megvitte neki a szomorú hirt, hogy milyen haldokló állapotban van a hazája.

Egyszer aztán meg is kérdezte tőle a király, hogy miért oly szomorú. Nehémiás nehéz sóhajjal válaszolt: “Hogyne volnék én szomorú, óh király, mikor az a város, melyben apáim porai nyu- gosznak, romokban hever s a nemzet, melyhez tartozom, szegény, elnyomott, az én népem romlásnak, pusztulásnak indult. De engedd meg, oh, király, hogy hazamenjek és felépítsem Jeruzsálem falait.”

S az erős elhatározást tett követte. Nehémiás hazament, a gazdagokat rábírta, hogy könnyitse- nek a nép terhén és igy együtt építsék fel Jeruzsálemet. Maga járt elöl jó példával, buzdított, bátorított, egyik kezében volt az építő eszköz, a másikban pedig a fegyver, amellyel az ellenséget visszatartotta. Mikor tőrbe akar - ták csalni azon ürügy alatt, hogy

tanácskozni akarnak vele, azt felelte, hogy sietős a dolga, nem ér ra Mikor pedig azzal ijesztgették, hogyha meg nem szökik, bizonyára életével fizet: Nehémiás rendületlenül állott s azt felelte, hogy egy ilyen embernek, mint ő, sza bad-e megijedni, szabad-e megtán- torodni? Ha ő is gyáván meghát- rál* ki fogja végezni a nagy munkát, ki építi fel Jeruzsálemet?

S az első elhatározást és férfias kitartást siker koronázta: Jeruzsálem felépült.

íme a nagyszerű példa a hazaszeretetre az amerikai magyarságnak. Van-e köztünk olyan törpe lélek, aki nem akarna egy romlásnak indult országot felépíteni, aki ne kívánna egy elnyomott népen segíteni, aki nem óhajtaná megadni egy népnek a maga természetes jogait, azokat a jogokat, a saját vére árán már rég megvett, de a melyektől az önzéa a zsarnokság eddig megfosztotta? Hátha ő maga is ehhez a néphez tartozik, ha annak vére csörgedezik az ereiben? Hátha az apja, anyja, testvére, rokona és jó barátja is ott van és ott szenved azzal a néppel együtt? ?Nem kívánna az az ember a szenvedőkön, a elnyomottakon segíteni?

Tagadhatatlan, hogy a “hazafiasság” fogalma manapság már nagyban változott, már szélesebb értelemben van használva. De any- nvira még nem változott, hogy az embernek nem volna szabad egy