Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-06-20 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 24. sz. 1914 Junius 20. nemzetnek és nemzetért dolgozni, mint ahogyan kötelessége a maga családjáról gondoskodnia, pedig hát egy nemzet is több családból áll. Igen. a család egy ága a nemzet fájának s ez a fa, a nemzet pedig tagja az emberiség nagy gyümölcsöskertjének. Ha azért, e fát a vihar megrongálta és hernyó ellepte, de még sok jó gyümölcsöt teremhet, ha kellő gondozásban és védelemben részesül: akkor nem égbekiáltó bűn volna-e azt elhanyagolni s nem szigorú kötelesség-e azt felkarolni és le kese- déssel gondozni, hogy újra virágozzék és gyümölcsöt teremjen?! Á magyar nemzet fáját is vihar tépdelte, s a zsarnokság járma alatt nyög, görnyed már századok óta. S nem szükséges itt újra felsorolni azon jogsérelmeket, amelyek e nemzetet eddig érték. Nem szükséges itt ismertetni a hazai nyomorúságot, a szégyenletes állapotokat, hiszen úgyis ismeri már azokat minden amerikai magyar és ha rájuk gondolj bizony arcáva szökik a vér és ökölbe szorul a keze. Csak azt akarjuk hangsúlyozni, hogy az amerikai magyarság soha nagyszerűbben nem hallatta még szavát és soha szebb, jobb és igazságosabb ügyért nem szállott és nem is fog szállani si,_- ra, mintamidőn az édes anya a magyar haza egyetlen jajszavára, egyetlen kérelmére egy táborba sietett, mintha a nagy Kossuthrak lelke szállotta volna meg, úgy, hogy az otthon küzdőket, a már- már csüggedőket vagy éppen haldoklókat is az itteni nagyszerű mozgalomi. mint valami villamos áram, fölrázta aléltságukból s újra hitet és reményt öntöttek kebelükbe. Igen, felébredtek otthon is, és úgy találják, hogy még nem halt meg a magyar, csak aluszik s az amerikai magyarságé az érdem, hogy fölébresztette az alvót. És a ki fölébredt, az azzal a rendületlen hittel fogott hozzá a munkához, hogyha kiheverte a magyar nemzet a tatárpusztitást. ha nem halt bele egészen a Mohácsnál megásott sírjába és ki állotta az utána következő rettenetes századokat: még a mai nehéz állanoto- kat is kibirjat a jogait meg fogia szerezni, mert meg akarja szegezni s a magyar nemzet tovább fog virágozni és gyümölcsözni az emberiség nagy kertjében és továbbra is védeni fogja a nyugati c:vi- lizációt. Ismételten h an "súlyozzuk, begy a2 amerikai magvarság — iózan emberi felfogás szerint — helve- s<‘n, nagyszerűen cselekedett, amidőn a Károlyi Mihály gróf felszólítására a szép eszme szolgálatába szegődött. Aki egy eszméért él, annak élete nem hiábavaló és győzelme biztos, mert az eszme előbb- utóbb győzedelmeskedik. Hogy megéri-e az ember annak az eszmének a diadalát vagy sem, mit tesz az. elég, ha a küzdelemből ő is kiveszi a részét. S bármily csekélynek lássék is a munkája, a lelki erőt és megnyugvást merit abból a tudatból, hogy ő is segíti az eszmét diadalra vinni. A világon mindenütt hangoztatják az általános békét. És minden embernek erre kell törekednie, mert a világrak békére van szüksége. De vájjon a jelen viszonyok között lehet-e béke a világon? Le- het-e ott béke, ahol milliók elégü- let'len fnoraja, panasza hallik ahol a népet elnyomják, ahol a zsarnokság még most is uralkodik? Lehet-e puskával és ágyúval békét teremteni? A józan ész és tapasztalat azt mondja, hogy nem. Béke csak akkor lesz, ha igazi szabadság ’esz s ha minden embert a saját valódi értéke szerint fognak becsülni és mindenki előtt nyitva lesz a tér a boldogulásra. Bék™ lesz ekkor ha a népnek nemcsak kötelessége, hanem joga is lesz. és igy mara fogja intézni ügyeit a saját megelégedésére. Azért kell harcolni az önzés és zsarnokság ellen, azért kell küzdeni a népjogokért, a szabadságért és demokráciáért. És ezért cselekedett helyesen és nagyszerűen az amerikai magyarság, amidőn az otthonmaradt, jogaikért küzdő testvéreknek felajánlotta segítő jobbját. Ennél nagyobb fejezete nincs a történetében. S habár e mozgalomnak nem is volna meg mindjárt a kívánt konkrét eredménye, de annyi bizonyos, hogy erkölcsi eredménye szinte kiszámíthatatlan és — ismételten hangsúlyozzuk — győzelme biztos, mert ezúttal nemes eszméről) a ha'adásnak, a nép boldogulásának nagy eszméjéről van szó s ez az eszme pedig előbb vagy utóbb, de mindenesetre diadalmaskodni fog. * Azok tehát, akik még haboznak, aki még tétováznak, gond^’kozza- nak egy kissé a fent elmondottak felett, de ne sokáig gondolkozzanak. hanem vegyenek példát Nell émiásról, a rég letűnt lánglelkii zsidó vezérről. Nekünk is jó dolgunk van itt, mint volt Nehémiás- nak és egy romlott, korcs ivadék volnánk, hogyha jobb sorsunkban megfeledkeznénk az elnvnm''♦tikról, ha nem indulna meg keblünk az otthonmaradt testvéreink jajszavára ! Mitőlünk is megkérdezik itt: miért vagytok oly szomorúak? És mi csak Nehémiással felelhetünk: Miért ne volnánk szomorúak, mikor az a föld, ahol sokunknak bölcsője ringott és ahol apáink porai nyugosznak, szolgaságban, zsarnokok kezében van? Hogyne fájna a szivünk, amidőn a véreink el vannak nyomva, a mi népünk romlásnak, pusztulásnak indult! De engedjétek, hogy felépítsük a mi Jeruzsálemünket! Csakis igy beszélhet most, aki ember és magyar. S aki bennünket most hátráltatni akar és tárgyalni akar velünk azzal az ürüggyel, hogy jól gondoljuk meg a dolgot: annak az a feleletünk, hogy nem érünk rá, sietős a dolgunk, hiszen gondolkoztunk és tár ’ya'tunk már eleget. S ha egyesek ránk akarnak ijeszteni: azoknak is azt feleljük Nehémiással, hogy szabad-e nekünk megijednünk? Ha mi is gyáván meghátrálunk, akkor ki fogja végezni a nagy munkát? Föl tehát a munkára, magyarok! Most két világrész szeme tekint felénk és tetteinkért majd két nemzet lesz büszke reánk! Oh, én rendületlenül hiszem a költővel, hogy “A magyar név me"iot szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! S hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyar Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Azary Pál. TISZTELT OLVASÓINKHOZ. Figyelmeztetjük lapunk olvasóit, előfizetőit és hirdetőit, hogy lapunk szerkesztősége és k adóhiva- tala 116 utca E. 454 szám alá költözött. A sikeresen elvégzett munka jóleső megelégedésével értesítjük a közönséget erről a tényről, mely örvendetes bizonyítéka lapunk fejlődésének s záloga annak, hogy az a cél, melyet magunk elő tiiztünk, megértésre talál az amerikai magyarság között. Közönségünkkel vállvetve fogunk küzdeni ezentúl is a magyarság érdekében s reméljük, hogy ez az eredmény, ’ mit lapunk elért, csak egy állomása a jövő sorozatos sikereinek. Híres magyar dolgok. ÁTKOS KÖZÖSÜGY. E kifejezést legtöbben Csanády Sándor függetlenségi képviselőnek (1814 inegh. 1892), mások Tisza Kálmánnak (1830) és némelyek még Kossuth Lajosnak is tulajdonítják. A kutatások eredménye az, hogy az “átkos közösügy ”- et Csanády Sándor, kinek e két szó a képviselőházban annyiszor volt az ajkán, mindig abban a hiedelemben emlegette, hogy Tisza Kálmánra olvassa rá egy régi, 1867-iki mondását. Tehát a száLó- ige szerzője Csanády Sándor, ki azonban azt vélte, hogy Tisza Kálmánt idézi vele, hiányosan emlékezvén az egykori ellenzéki pártvezér hasonló hangú nyilatkozataira. “Én az “átkos közösügy” kifejezést soha és sehol sem használ- náltam”, mondottta Tisza Kálmán 1894 szeptember 2-án Nagyváradon Beöthy Algernon országgyűlési képviselőnek, — “de egyszer 1867-ben az országgyűlésen a delegációt “átkos intézmény”-nek neveztem. Deák Ferenc az ülés után négy szem közt megrótt engémét e kifiezésért, melyet úgymond, ellenzéki létemre sem lett volna szabad kiszalasztanom a számon. Én a vüa hevességével mentegettem magamat.” Tisza Kálmán annyiban tévedett, hogy a delegációt nem 1867- ben, hanem a képviselőház 1870 november 23-iki ülésén nevezte ‘ átkos intézmény”-nek. Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára? Iskolai könyveink a hangfeités jeles példája gyanánt gyakran idézik Kisfaludy Károly második gnómájának e sorát: “Zug, morog a zivatar, zajog a zord éjszakai szélvész.” A magyar nyelv hangutánzó ereje valóban összehasonlító tanulmányokra volna érdemes. Milyen gvönvörii np.ldául Vörösmartynak a következő sora: “Napkelet if.iainak dobogó paripái tiporták” sora. Hát Arany János mily művészi magasságba emelte hangfestését. Jubileumi nagyszámunkat meg- küldöttük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot. Mindazok, kik előfizetésüket megújítják, vagy előfizetnek, teljesen INGYEN kapják meg az 52 oldalos diszes emléklapot. A jubileumi nagy szám ára 25 cent.
