Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-06-06 / 22. szám
22. sz. 1914 Junius 6. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Regény OGLÁN BeG KINCSE. Irta: Rákosi Viktor. (Folytatás.) Ezek a pusztázók tulajdonképp a városi rendőrök voltai, kiknek az volt a feladatuk, hogy az utazó kereskedők biztonságára ügyeljenek. Cirkáló őreik voltak, akik a messze környéket is bebarangolták és folyton jelentést küldtek Debrecenbe a külső állapotokról. Kert mindenfelé martalóc csapa- u k száguldoztak, amelyek fosztogatták a kereskedőket. A városi hatóság minden este kihirdette az összes fogadókban, hogy merre látszik biztosabbnak az utazás. És £ kereskedők aszerint választották ütjük irányát. Tamás alig bo csátkozott beszélgetésbe a szepes- segi gyolcskereskedővel, mikor a 'eremben megjelent egy bárány- bekecsbe burkolt városi csendlegény, oldalán széles fringiával, hangos szóval kihirdette, hogy Bi bar irányában tatárok cirkálnak s nem békés az ut. Ellenben Nyíregyháza, Tokaj és a Kunság felé biztosabbnak látszik az indulás. Böszörmény felé sem tanácsos mozogni, mert ott a német katonaság erős vámot szed az utazóktól. A mint az cipszer ezt meghallotta, igy szólt Csákány Tamáshoz: — No, deák uram, akkor a ki- gyelmed dolga rendben van. Ná- nás felé megyünk és csak legyenek itt minél hamarább, mert rögtön kászolódunk. Tamás megköszönte az öreg Mül1 er Bmiifácius szívességét (igy-hívták a gyolcsost) és sietett haza. Egy félóra múlva a két diák már ott volt a nagy zöld ládával, melvbe a ruhaneműjét pakkolta. Müller uram három na»y sátoros szekere már utrakészen állott, mindegyik elé öt ló volt fogva. Kutyafe.iü Jósba nem volt vplük, ő felült lovára s. elment e'őretmgy otthon -Jelentse az urainak megérkezését. A két deák helyet fo~lalt a kocsin, mindegyik nyakában egy tarisznyával, mely Bárányné gon- . .sságából tele volt elemózsiával, ppfwvernk is volt, kard, csákány é segy-egy öblös pisztoly- Meg is biz+atták Müller uramat, hogy holmi hitvány kóborlóktól ne féljen, mert ők segítenek me"védel- mezni a társzekereket. Tizenegy óra tóiban a felhők eloszlottak ez éo-röl és a hold teljes oonroá.iában ragyogott. Az utasok Istenhez fohászkodtak és a ”-7P kapun k’döcögtek az éjszakába. NYOLCADIK FEJEZET. A zeleméri fegyverkovács. A zeieméri kovács a maga idejében hires ember volt. A iámból, Zelemérből, ahol lakott, ma nincs egyéb, mint egy tempiomrom és csonka torony, a többi elpus/.t..lt. De a kovács híre és története megmaradt épségben a nép ajakán. Zelemér községe Debrecen és Hajdúböszörmény között xeus^-k. A lalu végén, az országúimén ten, állt a kovácsmuheiy, mellette, valamivel feljebb, a kovács magas kőfallal kerített háza és egy kocsiszín a várakozó szekerek számára. Ez a kovács nem afféle békés munkákról volt nevezetes, mint a minők a lópatkolás, szekérvasalás és szerszámja vitás. Nem, egészen más volt az ő tudománya: fegyver- kovács volt ő, még pedig a javából. Azt mondják, .hogy kovácslegény korában külső országokban vándorolt és dologozott ama nevezetes Strader, norinbergai puska- műves műhelyében is. Ott tanulta volna meg a fegyvereknek javítását és készítését. Messze földről eljártak ebbe a kis faluba a vitézek, hahogy valami jeles fegyverre szükségük volt. Nem egjrszer hivták őt a németek, a törökök, hogy telepedjék meg ő közöttük, jobb sora lészen. A mester csak fejét csóválta és azt mondta, hogy nyugodtabb életet él ő itten, akik rá vannak szorulva, itt is felkeresik. Hisz ha csak városban akart volna lakni és temártelen pénzt keresni, itt a szimszédságban Debrecen, letelepedhetett volna- De hát semmiféle nagyravágyás őt nem bántotta s úgy vélte, hogy nyugodtabb élete leszen Zeleme- ren. Odaát a nagy kőfalas házban egész fegyverraktára volt neki. Ha azzal a szándékkal jött hozzá a katonaember, hogy valami jó fegyvert vegyen tőle, a mester bevezette őt a macazinumba s onnan választott ki neki valami nmerfe- lelő szerszámot. Hozzáértő ember gyönyörködve nézte ezt a soka- dalmat. Ami fegyvert E 'róna hadakozó nemzetei viselnek, a’ ból mind volt ott egy-egv példánv. Kardok a nagyhirü damaszkuszi acélból, török és pisztolyok a gra- nadai mórok veretével. Norman buzogányok, huszita csatacsillagok. pajzsok és sisakok, magyar csákánv, mely ha akarom, zúz, ha akarom váv. szóval jeles egy gyűjtemény volt. amelyre büszke leheted a vén kovács. De nemcsak halálos élességet, éserőt tudott ő adni a kezéből kikerült fegyvereknek, hanem művészi szépséget is A pajzsra ki tud ta kovácsolni a Szűz Mária képét é; a nemes urak címereit. De ha a basa jött hozzá azzal a kéréssel, hogy a szultán ő felsége szentsé- ges képét verje ki a pajzsra, hát azt is megtette. Jó pénzért elvégzett ő minden becsületes munkát. A tavaszi nap végefelé járt, a nap szürkületbe ment át a kovács- múhely körül egy csomó fuvaros állt, ki a szekerét javíttatta. A mester hatalmas termetű, széles vállu óriás, hosszú fekete szakállal és simán fésült dús fekete hajjal, fölgyürt ingujjal kijött a műhely elé és végignézett a pusztaságon. És megszólalt, mely, dörgő hangon: — Vacsorára jár az idő gyerekek, félre a munkával. Valami nyolc ifjú kormos legény egyszerre félreha.jitotta a szerszámát és a dörömbölés megszűnt. — Hát gazd’ uram, most reggelig nem dolgoznak? — Ami munka van, azt egyhuzamban el szoktuk végezni, akár éjjel, akár nappal. De előbb vacso rálunk. A szeme fölé tette tenyerét és a falu felé nézett, ahonnan egy por- felleg közeledett— Mit látsz, Pista, abban a porfelhőben ? — szólt egy inasgyerekhez. Az inasgyerek odanézett és igy felelt: — Török lovasokat, gazd’ uram, E hir hallatára a fuvarosok rögtön szekérre kaptak és odább vonultak a ház felé. Nem jó a töröknek naivon a keze ügyében lenni. Nemsokára odaért a török csanat. mely előtt egy előkelőén öltöködott bég loavgolt. Valami tizenöt főből állott, de vezetéklovakat is hozott magával. Megálltak a kovácsmühley előtt és a vezér a lóról leszólt: — A mestert keresem. — Én volnék, — felelt a gazda. — Vizsgáld meg a lovaimat, messziről jövünk és sok elhullatta a patkóját. Nézd meg a ken- gyeh asakat is. Amelyik vitéznek a fegyvere rossz, majd az is jelentkezni fog. Mennyi idő alatt készülsz el? — Az attól függ, hogy mennyi a munka. — Jól van, csak fogjatok hozzá rögtön. De veled egy más dolgom is van. — Állok elébe. A vezér egy kissé mogorván nézett a gazdára. — Ejha, de kurtán adod afele- h tét. A mester vállat vont— Minek cifrázzam, jó uram? Látom, katonaember vagy, bizonyosan jobban szereted a cselekvést, mint a cifra beszédet. — Igazad van, kovács. De látod, én alázatosabb beszédhez vagyok szokva. —Ha nagy ur vagy, úgyis elég alázatos beszédet hallasz, talán meg is untad. Ne vedd rossz néven, hogy mi, durva mesteremberek, nem értjük az úri nyelvet. A munkánkat nézd, abból Ítélj meg, ne a beszédünkből. A bég összeráncolta homlokát és szólt: — Jó, jó, térjünk a dologra. Pár hónap előtt a nagyváradi basa vett itt egy kardot, melyről azt mondják, hogy még az ágyút is kettészeli. Annak a párját szeretném én tőled megkapni. — Nem tudom, hogy van-e annak párja, uram, de körülnézhetünk a raktárban. Valami hasonló fajtájút találhatunk. Hát csak légy türelemmel, pár pillanat múlva itt leszek. A fegyverkovács eltávozott a háza irányában s tiz perc múlva visszatért. Utána két legény egy csomó fegyvert hozott, melyet a kovácsmühely előtt ledobott a földre. Közben a török leszállt lováról, mikor a mester visszatért, leoldotta kardját és átadta neki. — Mit szóltsz ehhez a kardhoz ? L. MENDELSOHN ..magyar virág-kereskedése.. 1341 2-ik Ave. New York. (71-71 között) Elvállal mindennemű mulatsági, lakodalmi és temetési virág munkák elkészüését. Menyasszonyi koszorúk, fátyolok, nemzeti szalagok nagy raktára. Telephone Lenox 5806.
