Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-18 / 15. szám

15. sz. 1914 Április 18. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 17 (szintén Gömörmegyében) szerzé meg, ezt a vadregényes, nehezen megközelíthető, közel 3000 lábnyi magas hegyen épült erősséget, mely aztán a család első székhe­lye lön. A várhoz már ekkor a leg­érdekesebb hagyományok fűződ­tek. Mátyás király alatt rablók tanyáztak benne, később a hír­hedt Basso Mihály választá főha­diszállásul, hogy onnan intézze garázdálkodásait. De biztos hely is volt Mni ány vára és Széchy György azért kedvellette meg az akkori veszélyes időszakban. De sokat is költött rá, hogy kényel­mes tartózkodási hellyé változtas­sa át, A gyermek, Mária kedélyében a vidék és környezetének regényes sége nem maradthatott hatás nél­kül. Úgyszólván a katonáskodás zaja között nevelkedett föl s ko­rán hozzászokott, hogy a férfiút vitézsége, erélye után tanulja is­merni és becsülni. Nagyobb befo­lyással is volt rá atyja, ki mint legidősebb leányát gyöngéden dé­delgette, — inig szigorúan vallá sós anyjától, kinek lelkülete sok­kal komolyabb volt. csak a vallás, költészet és zene iránti hajlamot nyerte örökségül. Különben is jó nevelést kapott a fogékony szivü leány, mert mindig tudós papok foglalták el a murányvári lelké­sz! hivatalt, akik egyúttal a gyér mekek tanítói, nevelői és magyar Írók is voltak. Széchy Máriát min­denekelőtt magyar nővé nevelték. Nem is értett más nyelvet, mint a magyart. De annál ügyesebb volt a férfias szórakozásokban, vadá­szatban, lovaglásban. így nőtt fel hajadonná s mikor a 15. évet betöltötte, atyja vőle­gényt szemelt ki számára. E terv­vel Széchy György, mint nemes ember, politikai és családi érdekű célt is tűzött maga elé, azért vá­lasztása ifjabb gróf Bethlen Ist­vánra, Bethlen Gábor erdélyi fe­jedelem unokaöccsére esett. A fejedelem, ki már korábban nagy hasznát vette Széchy Györgynek, s/ivesen beleegyezett a létesíten­dő frigybe s a hozomány ügyeinek rendezése végett követeket is kül dött Murányba, majd Terebesre, mely szintén a menyasszony aty­jának tula jdonát képezé. Azonban e tárgyalásokat hirtelen félbesza- kítá egy váratlan csapás. Széchy Györgyöt vadászat után. amidőn Beckón egy csűrben éjjeli pihe­nőre tért^saiát fegyverhordozója, két szolga kíséretében orozva agyonlőtte. E katasztrófát még az is súlyosabbá tette, hogy a gymz- 1 aborult özvegyet, a fényes és vi­lágraszóló temetés után, mely Mu­rány várában 1625. december 14-én történt, a rokonok kíméletlen pö- rökkel támadták meg. De Homonnai Mária eszélyessé- gével és kitartásával legyőzte sok baját. Kieszközölte a király ol talmát, aki megerősítette őt férje hátrahagyott, birtokaiban. Ezen­kívül ki tudta vinni azt, hogy leá­nyát, Máriát, nőül adta Bethlen Gábor unokaöccsének, annak da­cára, hogy a király nem jó szem­mel nézte az erdélyi fejedelemmel való összeköttetést s fogadalmat is tétetett az özveggyel, hogy Mu- rány várát sem életében, sem ha lála után nem engedi át erdélyi embernek. A vőlegény kedvence '■olt Bethlen Gábornak, s mint hogy neki magának nem voltak gyermekei, trónörökösévé is kisze melte. Neki ajándékozta Vajda- hunyadot a hozzátartozó urada­lommal s az éppoly bátor, mint eszesé s egykorú Írók szerint jóra- való ifjú meg is érdemelte mind­ezen kitüntetéseket. De Széchy Máriának az volt a végzete, hogy ne legyen erdélyi fejedelemné, mert nőül ment ugyan Bethlen Istvánhoz, de ez elesett a fejedelmi tróntól. Beth­len Gábor ugyanis másodszor is megnősült, elvéve branderburgi Katalint és ezt a hiú, tetszető és mulatni vágyó asszonyt, aki ké­sőbb Széchy Mária jellemére is befolyással volt ,nevezte ki utód­jává a fejedelmi székre. Az öz­vegy Széchy Györgyné nagy ügyességgel elintézte az ifjú mát­kapár anagi dolgait is és 1627 ta­vaszán nagy fénnyel meg is ülték a lakodalmat, amelyen a király s a nádor is képviseltették masu­kat.A menyasszony kelengyéje oly gazdag volt, hogy hire messze földre elbatolt. A murányi kincs­tár sok drága nászajándékul szol­gált, mikhez még Pozsonyból s Becsből hozatták a sok értékes holmit. E kincsekhez járultak az­tán a vőlegény müdarabjai is. a melyek közt Attila egy paizsa is szerepelt. (Folyt, köv.) Hl HM AI RRCKRKRP P7 epvediili. a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. \ legszebb ajándék ez és rtTVRNKftT VASÁRNAPRA Bzólé bibliai leckekép ára a posta­költséggel együtt CSRPAN IO ORNT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok T.snia 214—2nd AVE.. NEW YORK. Regény OGLÁN BÉG KINCSE. Irta.- Rákosi Viktor. (Folytatás.) NEGYEDIK FEJEZET. A kincs pihen. Hogy a következő napokon és heteken keresztül merre kuncor- gott ez a török-magyar kalandor- csapat, annak a két vezéren kívül csak a jó Isten a megmondhatója. Eltávoztak távolabbi vidékek fe­lé. ott nagy lármát csaptak, csak hogy a figyelmet magukra vonják, fegyverüket zörgették, különböző 1 incseket emlegettek, süriin haj.- togatták Oglán bég meg Csákány kapitány nevét, azután egyszerre, hirtelen eltűntek s lappangva, ál­ljakon visszatértek a Bodrogköz vidékére. Egy napon aztán igy szólt Csá­kány Balázs bajtársához, Oglán béghez: — Oglán uram, itt a pillanat, hogy dologhoz lássunk. Amint lá­tod, magyar vitézeim száma meg­lehetősen leapadt. Az utolsók ma este elhagyják táborunkat s attól kezdve senkibe fog tudni kincseid­ről semmit, csupán te, én, a diá­kom. no meg a tatáraid. Ezekkel aztán a kincset ma éjszaka a bar­langba szállíthatjuk. A te dolgod lés zen azután, hogy az meddig ma­radion ott és mikor jusson eszedbe azt magad után szállítani nagy Törökországba. ügy lön, ahogy a vezér mondot­ta. Amint bealkonyodott az idő, az utolsó hajdúk, mintha csak kö­zönséges parancsot vennének, ott hagyták a tábort s mikor a vizi- kuvik éjfelet kezdett sikoltani, Ba­lázs intésére fölkerekedett a csa­pat s elindult az éjszakai munka elvégzésére. A buta tatárak csön­desen dolgoztak Simon diák és Balázs vitéz utasításai szerint. Csak egy rövid, mély árkot kellett ásniok s kaptak egy száraz med­ret. honnan egy tiszta barlangba tudtak behatolni. Tde szállították be Oglán bég mesés kincseit. Og­lán maga egv hatalmas kapával állott közöttük és öt helyett dol­gozott és a derék jó fiukat egyre biztatta, hogy ne sajnálják a te­nyerüket. mert mindegyiknek száz arany iiti a markát, megszerezve pgv aranv köntössel és egy fehér paripával. Mint gazdag emberek mehetnek vissza Krimiába, házat, és olajfaerdőt vehetnek maguk­nak s Petiik végezetéig boldogan és megelégedetten élhetnek. Mikor pedig elvégezték a mun­kát és a hold utolsó sugara lecsú­szott az égről, megeskette őket a próféta szakállára, hogy ők el nem árulnak semmit abból, amit lát­tak és hallottak. Oglán bég nem volt rossz ember, de a szive saj- gott, mikor végignézett a szegény tatárokon. Mert csak ő tudta közü­lük, hogy milyen rövid ideig fog­nak az Isten szépséges világában gyönyörködni. A vizet visszaeresztették a régi mederbe s a barlang nyílása szé­pen eltűnt. S ekkor fölkerekedett a csapat s mindenféle kacskarin- gós vizi utakon törtetett előre. Hajnalban pedig megállották egy utszéli csárdába nés akkor Simon diák, a két vezér elé l(épvén, igy szólt: — Oglán bég. attól ne tarts, hogy én elárullak. Én hazamegyek papnak, tanítónak, szántóvető em­bernek, az a darab föld lesz az én minden kincsem amely megtermi az én mindennapi kenyeremet. A gazdagság vágya engem nem bánt, a kincskeresés ördögei az én lel- kemet nyugton hagyják. De nek­tek a kezetekbe akarok adni va­lamit, hogy anélkül és egymás nél­kül a kincseket fel ne vehessetek, íme, egy rajzot és egy írást vet­tem fel róla, neked adom Oglán bég az egyik felét. Ha ezt a rajzot összeillesztitek és az írást üsszo- c’vasátok, rátaláltok a kincs he­lyére, még hogyha özönvíz borí­taná is el azt a tájat. Más azon- bai , akinek ez az Írása és ez a rajza nincs meg, nem talál rá. ha száz esztendeig kutatja is. így igazán a kincs csak kettőtöké. Tu­dom, hogy az én vezérem is olyan tiszta lelkű ember, mint én magam ■vagyok és soha se lészen szüksége a te pénzedre, Oglán bég. De igenis jöhetnek olyan idők, mikor ennek a koldus magyar nemzetnek melyet annyi ellenség marcangol, szüksége lesz vagyonra, hogy el­lenfelét lerázza nyakáról. Akkor azután Oglán bég. gondolj arra, hogy egykor milyen 'becsületes magyar emberekkel volt dolgod, ■é® oszd meg velük a kincsedet, hogy hazájuk szabadságát vissza­vívhassák. Akkor is marad neked annyi, bogy a török császár után te léssz a leggazdagabb ur a pró­féta birodalmában. Áldjon meg az isten téged! Oglán bég kézen fogta a két ma­gyar embert és meghatottan igy szólt hozzájuk: — Okosan, nviltan és becsülete­sen beszéltél iámbor és hív szol­gám. Simon diák. Irigyellek té^ed barátomtól. Csákány kapitánytól.

Next

/
Thumbnails
Contents