Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-04-18 / 15. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15. sz. 1914 Április 18. Add ide a rajzból és az Írásból az engem illető részt, én azt ime, eltettem. A többit tedd el| te. Balázs vezér. De verjen meg engem Allah mind a két kezével, ha valaha elfelejtkezem arról, hogy gazdagságomat a nemes magyar nemzet két derék fiának köszönhetem. Ha majd eljön az ideje, mi újra egymásra fogunk találni, hogy a kincset fölvegyük s azon úgy, a hogy dukál, megosztozkodjunk. Addig pedig én leszek Oglán bég, drinápolyi lakos, aki megbecsülésben gazdagon, de a földi javakban kissé szegényen tér vissza Törökországba. Te pedig leszesz Csákány Balázs, hajdúnánási polgár, jámbor földmivelő gazdaember. Ne tévesszük egymást szem elől, hogy majd könnyebben egymásra találhassunk és fiainkon kívül ne tudjon senki arról, hogy ezen az éjszakán mi történt közöttünk. Ezzel a vitézek átölelték és meg csókolták egymást és elváltak. A jó tatárok már alig fértek bőrükbe, érezvén zsebükben az aranyak csörgését. De oh, ne örülj ember, mert sose tudod, mi van megirva a végzet könyvében. Lám, ezek a derék tatárok is egészségesek voltak, mint a makk, és mégis milyen hamar pusztulás lett a végük." Amint Oglán bég vezetése alatt lakott helyre érkeztek, egy csomó kurd lovassal találkoztak. Ezek az ázsiai vad lovasok belekötöttek a jámbor kri- miai nyilasokba, megtámadták, összeapritották őket. Mire Oglán békét előszólitották, már egyetlenegy sem volt életben titkának tudói közül. A jó Oglán kön veket hullatott vitézei fe'ett, de életre már nem kelthette őket. Most már csak a két magyar tudta, hová van elrejtve Oglán bég kincse. De történt egyéb is, a mi elmosta a kincs nyomát. Vizes esztendő szakadt az országra. Folyamok megdagadtak és kiszálltak medrükből. A Duna és Tisza látogatást tettek egymásnál és valahol a róna közepén atvaüsá>’ossn ösz- s''ecsókol óztak. A Bodrog nagy büszkén tengerré dagasztotta ma gát s az a vidék, a merre O-dán bég és Csákány Balázs jártak, teljesen kifordult sarkaiból. Most áldotta csak a bég Simon diák furfangos eszét, hogy rajzolatba és Írásba foglalta a kincs helyét, igv majd csak rátalálnak, ha elérkezik az ideje. Oglán bég még néhány hónapig Magyarországon lebzselt csak azért, hogy a közvéleményt, mely az c kincs ásása nyomán sűrűn emlegette, félrevezesse, terjesztve a hirt mindenfelé, hogy ő milyen sze gény emberül tér haza Törökországba. Mikor aztán azt hitte, hogy mindent bölcsen elintézett, csakugyan itt hagyta szép Magyarországot. Azóta évek hosszú sora múlt el, Magarországon egy rettentő küzdelem keletkezett, melynek célja volt a török igát összetörni.. Ugv látszik, Ogfán bég sejtette, hogy a félhold nem fog már sokáig dicsőségesen ragyogni, s azért ideje a nagy kincset felvenni és biztonságba helyezni. Volt neki egy daliás, okos, bátor lelkű fia, akit egyenesen a kincs visszaszerzésének nagy föladatára nevelt, ha netalán ő képtelen volna reá. És mivel ő csakugyan elöregedett és tetemesen meggyöngült, ezt az ifjút, Arszlán béget indította el Simon deák rajzával és azzal az utasítással, hogy menjen egyenesen a Hajdúságra, Csákány Balázs egykori hajdukapitány házához. A kincstulajdonosok közül persze senki sem sejtette, hogy micsoda veszedelem lebeg fölöttük és hogy Lararinos mester, a csom- boT-di csárdás és cinkostársa Kos Mihók. résen állnak és előkészületeket tesznek a kincs megszerzésére. ÖTÖDIK FEJEZET. Kutyafejü Jóska. Özvegy Bárány Sándorné, Mike Sára nemzetes asszony, hazafelé tartott Debrecen városának kacska ringós utcáin keresztül. Nem egyedül volt, mellette tipegett Banai Benjáminná nemzetes asz- szony. A Cegléd-utca felé tartottak, ahol házuk egymás mellett állott. A piacon találkoztak össze, a hol a házhoz tartozó, különböző lószerszámokat vásároltak, me'ye- lyeket valami oláhországi karaván hozott az elmúlt napokban. Mind a kettő debreceni civisasz- szony, helyesebben civa volt, jól táplált, jól öltözködött alak, de Sára asszonyon mégis első pillanatra meglátszott, hogy vagyonban, tehát rangsorban is, előbbre áll. A köztük levő különbséget már az is elárulta, hogy Banainé kezében egy kosár volt, melyben a vásárolt holmit maga cipelte, ellenben Sára asszony csak egy fekete kendőt tartott kezében s a megvett holmiért majd a cselédjét szalajtja a piacra. Ám Sára asszony nem volt büszke, meg tudta becsülni a jó szomszédságot, jó viszonyt tartott a szomszédjaival. Nincs is nagyobb csapás a földön, mintha az ember rossz lábon áll azokkal, akik mindennap belátnak még a fazékba is s akikhez jóformán minden szó, amit az udvarban ejtenek, áthallatszik. — Megmondta ezt már az ő boldogult ura, Bárány Sándor, isten nyugtassa a haló porában. Azóta meg, hogy az urát elveszítette, még nagyobb szüksége volt a jó emberekre. így hát még jobban igyekzett azon, hogy csak barátai lakjanak a háza körül. A két kövér asszony lassú léptekkel haladt s néha meg-megállt, hogy kiszusszantsa magát. Az utol só állomást Bárányné háza előtt tartották, melyet hamarább értek. Itt aztán, ősi szokás szerint, még egyszer végigrágódtak azon, amiről útközben beszéltek. Hogy. egy nagy csapat török érkezett a városba az elmaradt karács behajtása végett. Hogy az öreg Rejtő leesett a szénásszekérről, amely keresztül ment rajta s mégse történt semmi baja. Hogy az éjszakák hdiegek és odakint a veteményes kertekben alighanem fagy lesz. Hogy miért nem visel Bárányné színes kendőt, holott az ura már régen meghalt, Hogy a török sátorosok micsoda legyűrt szárú sárga csizmát árulnak, a miről azonban nem hiszi, hogy debreceni asszony fölvenné. Miközben igy trécselitek, az utcára nyíló kis ajtó hirtelen kitárult és egy kis lány rohant a két nemzetes asszony közé. Sára asszony nyakon ragadta és kipödörintette közülök, rákiáltván: — Hová szaladsz, te borzas? A kócos kis lányt nagyot bámult a nem várt fogadtatásra és igy felelt: — Nené, a nemzetes asszony! Én bizony azért szaladtam, hogy a nemzetes asszonyt lessem. — Miért, te? Csak nem vendég vár rám? — Olyanformán. — Hát nem tudtatok utánam szaladni a piacra? Hát ha én kihúzom a lábamat, egy csepp ész se marad a háznál ? — No, hiszen nem olyan vendég, — nyugtatta meg a kis leány — A Kutyafejü Jóska, Nánásról. — A Kutyafejü Jóska? Hát azért szaladgálsz itt, mint egy féleszű teremtés? — Én bizony nem szaladgálok, de a Jóska egyre izeg-mozog, hogy neki tüstént kerítsük elő a nemzetes asszonyt, mert szörnyű fontos dologban jött. l»«KM’K*>a>K«M»’K»'K*tKKKS>KK.K«!KKKXKKKKI<>KM*'M«»>»>* AMI EDDIG SENKINEK SEM SIKERÜLT j te te £ 1913 Október elseje óta A SÜRGÖNYI PÉNZKÜLDEMÉNYEKET Másnap vagyis 24 óra alatt g x § 1 X 8 s I 5 * X X X s ¥ X X X g 5 » X \\*******-**x*:jt**-***jiA*****uj!*****+***'**** kifizetem újonnan nyitott ODERBERGI FIÓKIRODÁM utján. 457 Washington St. 1597 Second Ave. NEW YORK volt cs. és kir. konzuli ügyvivő Németh János INGYEN! 6 darab legújabb magyar lemez, ha vásárol egy 40 dolláros gépet. CSUPÁN $18.50 Centért. HETI RÉSZLET 50 CENT. Megtekinthető bármikor. Az üzlet nyitva minden este és egész vasárnap. Nagyszerű választék mindenféle lemezekben. S. A. Sherman 2105—3rd Ave. NEW YORK a 115-ik utca sarkán.
