Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-18 / 15. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15. sz. 1914 Április 18. Csépi Sándorné, szül. Hirkó Anna ref. vallásu volt, anyja után pedig ő is gör. kath., de soha nem gyónván és nem áldozván, sőt csak r‘ef. templomba járván, régi vágya volt áttérni a ref. vallásra. E hő vágya most virágvasárnap teljesült, mikor Kovács Endre lel­kész felvette a ref. egyház kebelé­be, azonnal meg is áldoztatta és férjével egyházilag is egybekö­tötte, ami betegsége miatt késett ez ideig. Szivet és lelket megható volt ez a gyors egymásutánban, de a nagy betegre való tekintettel, gyorsan végzett hármas aktus, úgy, hogy a lelkészszel megjelent nagyszámú s mindkét nemű egy­háztagok szeme könytől ázott, kü Ionosén mikor a lelkész egy teljes szent Írást nyújtott át a betegnek, melyet a szivéhez szorítva, csókolt meg s midőn pedig a szent jegye­ket magához vette, tulvilági fény­ben ragyogtak szemei, élete leg­boldogabb napjának nevezve ezt a napot. A mióta a kórházból a lelkész haza hozatta a beteg asszonyt, férje ápolja önfeláldozó szeretet­I tel s a lelkész neje és más jószivü s kegyes lelkek igyekeznek azon. hogy a kis család szükséget ne lás­son. Keresztel tettek: Lesinszky Tm re (Zemplénin., Tokaj) ref. és ne­je Farkas Juliánná (Gömörm., Borzova) ref. helybeli lakos szü­lök leánya, Margit. Keresztszülei: Eresztovánszky Károly és neje Oyuricza Mária. Koszta Ferenc je­lenben még Szilágyul., h.-nádasdi lakos , miután még nem e-es’tet trk ki otthonról Amerikái a. és neje, jelenleg middletowni lakos, Varga Erzsébet ref. nőnek a day toni városi kórházban született fia, István, kinek keresztszülei Szabó Ferenc és neje Koszba Ju­liánná. Kővári József (fi'harm., Ál mosd) ref. és neje Czenke Má ría ugyanottani ill. ref. helybeli lakosok fia, Imre, kinek kereszt­szülei Czenke György és Czenke Eszter hajadon. Hízasságra léptek: Batizi Imre nőtlen Mali Juliánná hajadonnal, Lesinszky Imre elvált Farkas Ju­liánná özv. nővel, és Csépi Sán­dor Hirkó Annával. Meghaltak és eltemettettek: Pi'ikkel József hat éves, Prlkkel János és neje Halda Irén ref. szü­lők, helybeli lakosok fia. — Szabó Irén Margit öt hónapos, Szabó Ká roly r. k. és neje Papp Lidia ref. helybeli la’osok leánya. GYERMEKEKNEK AZ EGÉR. Ki ne ismerné a kis egeret, ezt a fürge kis állatkát, melyre édes anyánk oly nagyon haragszik? De van is oka rá haragudni. Ami­lyen kis állat, oly nagy károkat csinál kamrában, padláson, szobá­ban, s mindenütt, a hová beférkő­zik. Pedig betolakodik mindenü­vé, ahol csak valami rágnivalót talál. Az egér megeszik mindent, ami csak ehető, ha hozzáfér. Nem na­gyon válogat. Szereti és megeszi a kenyeret, a lisztet, a húst, a sza­lonnát, a gabonát, sőt belekóstol a dohányba is. De nemcsak azzal csinál nagy kárt, amit megeszik, hanem azzal is, hogy mindent ösz- szerág, ami nem kő vagy vas. — Összerágja a ruhákat, bútorokat: lyukat rág ládán, szekrényen, pad lón, nem kiméi meg semmit, ami a foga alá kerül. Az egér, még ha nem akarná is, kénytelen folyton-folyvást rág­csálni. A fogai kényszerítik rá. Van neki két-két véső alakú met­sző foga, mely folyton nő; ha e fosukat örökös ráscsálással nem ré m koptatná, azok nagyon hosz- szura nőnének. Azért kell az egér­nek folyton rágni, hogy azokat le­koptassa s azért tesz annyi kárt a háznál. Némely gyermek fél az egértől, pedig az egér félénk állat. A leg­csekélyebb neszre vagy zaira meg ijed s lyukába fut, melyet a szoba padlója alatt, vagy a falba vájt masának. Különösen fél a macs­kától, mert az nagyon szereti az egérpecsenyét s órákig lesbe ül, hosv a lyukból kibújt egeret el- kírnia s felfalja. Az egér nemcsak a háznál talál­ható. Van erdei és mezei egér is. Ez az erdőben és mezőn tartózko­dik. Erdőben a fák és bokrok le­hulló gyümölcseiből él: a mezőn pedig a lehulló gabonaszemeket fogvasztia. Nagy szerencse, hogy a róka, sündisznó, görény, a ba­goly és egyéb ragadozó állatok is szeretik az esérpecsenvet s pusztítják az csereket, Mert az egér nagyon szapora állat s egy pár egér egy év alatt százakra, sőt ezrekre szaporodnék, ha nem pusztítanák őket. AZ ÖSSZES HAZAI MAGYAR VAGY NÉMET ÚJSÁGOK EREDETI ÁRON NÁLUNK MEGRENDELHETŐK SCHWABACH & SON 1347 1st AVE., NEW YORK Tárcza. A MURÁNYI VÉNUS. — Széchy Mária története. — Irta: Kovács Endre. I. A történelem lapjain alig ta­lálunk egy női alakot, akinek éle­te oly érdekes és változatos lenne, mint a “Murányi Vénus” néven közismert Séchy Máriáé. Sőt az is bizonyos, hogy egy sem volt a történelem nőalakjai közül, aki- ■\el a költők oly szívesen foglal­koztak volna, mint éppen ő vele. Nem azért pedig, mintha e hires nő élete olyan volna, hogy annak di­csőítése által az utókort arra buz­dítanák, hogy mint példát köves­sék. Nem. Hiszen Széchy Mária minden sikere, diadala mellett, mely mint szép asszonynak, hős­nőnek és mint nagyhatalmú ná- dornénak osztályrészéül jutott: sokkal többet szenzedett, semhogy bárki is azt óhajtaná, hogy hason­ló sorsban részesüljön. De éppen azért tanulságos e rit­ka női jellem fejlődése és annak minden változása. A történetiró előszeretettel) nyomozza sok ka landját és annak okait; hii képet igyekszik rajzolni az asszonyról, akit saját udvari poétája a szép­ség istenasszonyának nevével tisztelt meg; a költők régebben és legújabban a műfajok minden l emében feltüntetik, most magasz talva, majd a nemezis áldozatául szolgáltatva ki ötét. Mert nem mindig hasonló képet nyújt róla az oknyomozó töv'.é- nész és a föllengző költő. Már Cyöngyössy Tstván, ki ott élt Mu- rany várában, nagyon is eszményi alak gyanánt hagyta az utókorra, bár egész müvében arra töreke dett, hogy a hires szerelmi kalan­dot magyarázza, mentse és való­színűvé tegye. Népszerűbb és ked­veltebb olvasmány is lett “A Marssal társalkodó Murányi Vé- m:í^’’, mint a “Zrinyiász’mely pedig, mint éposz hasonlitatlanul fölötte áll; s ha ma már Zrínyi müve mellett a Gyöngyössyé hát- téi be szorul s alig olvassák, a “Murányi Vénusz” elnevezés min­denki előtt ismeretes. És ez maga is fentartia a köztudatban az in­gerlő nádorasszony emlékét. Ezt az asszonyt igaz valóságá­ban kísérlem meg bemutatni, hí­ven rajzolva erényeit, nem lep­lezve hibáit. Érdekes marad igy is és sorsa ig.y még jobban fölkelti rés7vétünket. Nem hibázhat soha oly nagyot az. aki nagyon szeret hogy az elnézést ki ne érdemelné tőlünk. És Széchy Mária szeretett. Majdnem egész élete és annak min­den fordulata a szív le nem küzd­hető vágyaival függ össze. Ezek­nek köszöni ritka diadalait, me­lyek el nem szédítették; ezek okoz­ták mérhetetlen fájdalmait, me­lyeket büszkén viselt el. És ro- konszenvünk mindenkor pártjára kél, mert szellem és erő, báj és jóság egyesültek e rendkívüli asz- szonyban. II. Széchy Mária családja egyike a legrégibbeknek és legelőkelőb­eknek. Az ősi Balog nemzetség­ből származik és tagjai már a 13. században előkelő szerepet vittek. Ami kitüntetéssel, nagy tisztség­gel a magyar királyok rendelkez­tek, abból mindig jutott egyegy Széchynek is, és voltak köztük je­les férfiak, akik a nádori méltósá­got, az esztergomi érseki széket s az országbírói hatalmat is elnyer­ték. De nagy vagyon is állt ren­delkezésükre s azt főleg Széchy Mária nagyatyja, Széchy Tamás szerzé, aki háromszor nősült. E három házasságból származott hat fiú közt volt György, a Mu­rányi Vénus atyja, kinek lelküle- téből sokat örökölt a magyar tör­ténelem e ritka és érdekes hős­nője. Az olyan zavaros kornak, mint amilyen a 17. század volt, meg­vannak a maga szülöttei. Válto­zékony és következetlen jellem volt Széchy György, akiben a leg- ellentétesebb tulajdonságok egye sültek. Jól meg tudta egyeztetni a katonai vitézséget a hízelgéssel, a vakmerőséget a kapzsisággal, az erélyt a köpönyegforgatással. Éle­te folyamán egész könnyedén vál toztatta politikai nézeteit s éles eszét, sőt hazafiságát és vallásos­ságát is arra használta fel, hogy roppant vagyonát folyton gyara­pítsa, befolyását megszilárdítsa. És a szerencse mindig kedvezett neki; kedvezett főként házassá­gában, mert a hitvesében, Homon- nai Máriában, akit 1609 elején vett ei nemcsak gazdag feleséget, ha­nem oly támaszt nyert, akiben, mint nőben, a 17. század legkivá lóbb főrangú hölgyei egyikét tisz­telték. Házasságuk második évében, 1610-ben született legidősebb leá nyuk, Mária, akit később hivatva volt oly nagy szelepet játszani. Széchy György akkor Baloo- vá­rában (Gömörmegyében) lakott, amikor tudniillik a tábori élet és egyéb katonai kalandok után e<?y- egy rövid ideig pihenni akart. Ké­sőbb. 1617-ben Mur'vrv várát

Next

/
Thumbnails
Contents