Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-04-04 / 13. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA támadt. A katonák fegyvert rán- ti ttak s a harc hevében nem keve- sesbb, mint harminc arabot, köztük egy sejket, agyonvert. Végre fegyverbe léptek a városban tábo- orzó összes janicsárok és a küzdőket szétválasztották, az; arabokat kiszorítván a régi táborukba. Az arabok iszonyú lármát csaptak ebből s követelték ,hogy Oglánt adják ki nekik, mert ők büntetéséül le fogják nyakazni. De Oglán se volt rest, összeszedte barátait, cselédeit, a magyia részére nyerte a janicsárokat, az 'érdemes pékipartes- tiilet szintén egy nagy sereget bocsátott rendelkezésére a péklegé- nyekből is igv fölkészülve megüzen fék az arabusoknak, hogy ha Oglán feje kell, hát gyertek el érte. Az arabok helyett a szultánhoz szaladtak panaszra. A szultán pedig azt az ítéletet hozta, hogy aki igy tud harcolni, az nem péknek, hanem katonának való. S ha a szultán népéből ennyit meg tud ölni, mennyivel nagyobb pusztítást fog véghezvinni a hitetlen keresztények között. Éppen hire jött, hogy Magyarországon a hatvani bég meghalt, a nagyvezér tehát utasította Oglánt, hogy azonnal foglalja el helyét. Mit volt mit tennie, szegény Oglán kardot kötött (annyira tapasztalatlan volt, hogy majdnem a jobb oldalára kötötte a kardot), összeszedte háza népét, magához vett száz szpáhit, ötven janicsárt é,.-: elindult nagy Magyarországra. Ennek a gyengelelkü, de erős te tü embernek a főmulatsága volt a rózsatenyésztés. Drinápolyban senkinek se volt olyan gyönyörű rózsakertje, mint neki. Nyáron ő maga is kint lakott ebben a kertben, mely nem messze a várostól egy hegyoldalban feküdt. Itt sajátkezűig nyesegette a rózsatőket és küldözgette szét a gyönyö- . rű . rózsákat barátainak és vevőinek. Ezt a passzióját azonban nem hagyta Drinápolybon. Külön négy szekér vitte, utána a kiszedett rózsátokét. Gondolta magában, hogy ha. a pályája megváltozik is, a' ért a passziói megmaradhatnak a régiek. Remélte, hogy mint fegyver viselő parancsnoknak is lesz ideje kedves virágait nyesegetni és ápol- gatni. Oglán lett .tehát a hatvani bég, vagyis a legnagyobb ur azon a vidéken, testőrök vették körül és szerecsen hóhér állott mögötte a széles pálossal. De az igazat megvallva. a hóhérnak niem sok dolgot adott., mert nem volt kegyetlen ember. Igazságos parancsnok volt amiért még a keresztények is szerették. Katonái azért szerették, mert a harci veszedelemből ő is ki iszokta venni a részét. Nem hátulról, biztos helyből igazgatta a legényeit, hanem élükre állva vezette őket. Csináltatott magának egy hatalmas szekercét, melyet rendes erejű ember el sem birt, de ő könnyedén pergette, mint a pelyhet. Ha ezt a súlyos hadibárdot a. kezébe vette, in gforgatta a feje fölött és elki- áltotta magát, hogy Allah nevében induljunk, akkor az ellenség ijedten tágított előle. így hát Oglán bég rövid idő alatt nagyhírű ember lett a magyar részeken, ahol még megkötött béke idejében is folytonosan 'dulakodtak egymással az egymással szomszédos országok katonái. Persze sok tekintetben ő se különbözött a többi török vezértől, ő is számos foglyot küldött a rabszolgavásárra s a föl- dirit városok és falvak zsákmányából ő is bőven kivette a maga részét, amint az akkor szokás volt. Ennek köszönhette aztán, hogy gazdagságban szépen gyarapodott, egyáltalán nem bánta meg, hogy hátat kellett fordítania a pékmesterségnek. A hatvani vár alatt egy sz ép rózsa kertet rendezett be magának s ha nagyon megunta a fegyverzörejt, ide bujt el, meghagyván. hogy senki se merje háborgatni. Épp a rózsái között babrált akkor iis, mikor jelentették neki, hogy Csákány Balázs szabad haj- dukapitány megérkezett és sürgősen akar vele beszélni. Ez a Csákány Balázs olyan, a maga szakállára dolgozó katonai vállalkozó volt, aminő abban az időben nagyon sok akadt szeles Magyarországban. A szabad hajdúk pedig, akik a csapatját alkották, ama zivataros idők legvitézebb. legvakmerőbb, legkegyetlenebb és legrakoncátlanabb katonái v a Iának. Micsoda elemekből állottak a szabad hajdúk? A törökök által földönfutóvá tett, otthonukból kizavart népből. Falujok lángok martaléka lett, családink elpusztult, ők magúk elbujdostak a mocsarak közé, a rengeteg erdőkbe, uttalan pusztaságokba és elkeseredett szívvel lesték az alkalmat, hogy szenvedésükért bosszút álljanak. Ügyes hadnagyok és kapitányok vezetése alatt csapatokká szervezkedtek és zsoldért bérbeadták vitézségüket. Egyszer a törököt segítették, máskor a németet. néha meg egészen függetlenül csak úgy maguknak raboltak. Bocskay István fejedelem volt az első, aki lelket vert e mindenféle nemzetből álló hadba. Ő volt az, aki összeszedte a magyar hajdúkat s a nemzeti érzés füzét lángra lobbantotta bennük. Ettől kezdve a hajdúk rettenthetetlen hősiességgel harcoltak a magyar nemzet függetleniségeért és az üldözött református hitért. Bocskay győzött is yelük mindenfelé, s hajdúi, kiké; Bocskay angyalainak neveztek, Bécsig kergették az ellenséget. Bocskay jutalmul földet osztott ki köztük és a máig is fön- álló hajduvárosokba telepítette őket. De Bocskay hirtelen meghalt s a hajdúk még nagyon sokat szenvedtek, amig lételüket biztosítani tudták. Sokan, akik már flöldmi- velők voltak, újra elzüllöttek és fegyveres kóborlók lettek. Ezek közé tartozott Csákány Balázs is, aki azonban nem adta el lelkét se németnek, se töröknek, hanem egyszer az egyikkel, másszor a másikkal szövetségben, mind a kettőt pusztította . Most is éppen azért jött, hogy valami nevezetes vállalatot ajánljon Oglán bégnek. Értésére esett, hogy a felső vidéki bányavárosokból tetemes aranyat visznek a szatmári német őrségnek. Egymaga gyönge volt ennek a megszerzésére, hát Oglánt szólította fel, akit úgy ismert, hogy adott szavát és a kötött szerződést meg szokta tartani. Sohase csalta meg azokat, kik harcaiban segítették. Oglán és Csákány régóta bizalmasak lehettek, mert a török meghagyta, hogy csak vezessék a magyart hozzá, a rózsakertbe. Csákány ezúttal Simon diákot is magával hozta, aki csapatjának egyik nevezetessége volt. Olyan papiéie, aki igyekezett a csapat lelki ügyeit rendbentartani. Hogy minő eredménnyel, azt nem lehet tudni, de bizonyos, hogy a csapat nem szokott céltalanul öldökölni és gyújtogatni s ,reá volt bírható, 13. sz. 1914 Április 4. hogy minden hónapban egyszer prédikációt hallgasson. Egy részük még zsoltáréneklés megtanulására is ráadta a fejét. Oglán megörült a kalandos tervnek s megígérte, hogy személyesen résztvesz benne. A magyar busán nézett végig a gyönyörű rózsatelepen és sóhajtva igy szólt: — Boldog ember vagy te, Oglán bég, hogy ilyen kis földi paradicsomot rendezhetsz be magadnak. — Megteheted azt tei is, Ccá- kány, miért nem igyekszel? — Meg is teszem, ha az Isten rá segít. Ha elég kincset szerzek ösz- isze, visszamegyek Hajdúnánásra, földet túrni. S akkor tőlem fújhatják a trombitát, én a fülem botját se mozdítom. — Látod, nekem is ez a célom. Visszamegyek az én kedves városomba, Drinápolyba, mihelyt elég vagyonra tettem szert, beállók nyomorult polgárembernek s engem többet a kuckómból még a próféta zászlajával se csalhatnak ki. — Adja Isten, hogy e;z: a moistani kirándulásunk mind a kettőnknek a tervét megvalósitsa —- fejezte be a beszélgetést Csákányt. (Folyt, köv.) Jubileumi nagyszámunkat meg- küldöttük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot. Mindazok, kik előfizetésüket megújítják, vagy előfizetnek, teljesen INGYEN kapják meg az 52 oldalos díszes emléklapot. A jubileumi nagy szám ára 25 cent. feKKltKKKKKKKKKKKKKKKKKKKItKKKKKKKKKKKKKKa'» V X | AMI EDDIG SENKINEK SEM SIKERÜLT $ J 1913 Október elseje óta K A SÜRGÖNYI PÉNZKÜLDEMÉNYEKET K mdiiidu vagyis Másnap 24 óra alatt kifizetem újonnan nyitott ODERBERGI FIÓKIRODÁM utján. 457 Washington St. ““ Nemeth Janes volt cs. és kir. konzuli ügyvivő
