Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-03-28 / 12. szám
XV. ÉVFOLYAM, 12. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 MÁRCIUS 28. VOL. XV. No. Iá. AMERIKAI MAGYAR. iPOMfflMM AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. LAO. HARSÁNY I 214—2nd Ave., NEW YORK OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y„ under the act of March 3. 1879 A LELKÉSZI KARRÓL. Lapunk mult heti számában “Vélemények jubileumi számunkról ’ ’ rovatunkban közöltük a nagy tekintélyű “Pesti Hírlap” rólunk irt cikkét, melyet a következőképpen fejez be: ■ ‘ Ha tekintetbe vesszük, hogy Amerikában mily nagy a református lelkészek száma önkénytelenül is az a kérdés merül fel, hogy a mai viszonyok között, a mikor idehaza mind kevesebb lesz a református lelkész, hol veszik papjaikat, mert hiszen aránylag kevés jut ki. A feleletet erre a kérdésre is megkapjuk a jubiláns számból, amely ben meg vagyon Írva, hogy Blcomfielden nagyobb szabású református iskola áll fönn. Ezt az iskolát annak idején a német- amerikai protestáns papság alapította, hogy tanárokat és lelkészeket neveljen. Mikor a nagy német bevándorlás megszűnt, ez a theologiai főiskola a magyarok és olaszok felé fordult s azokat igyekezett kiképezni. A magyarok számára 1903-ban nyílt meg, amikor is a magyar nyelv és irodalom részére rendes tanszéket állítottak fel. Az intézetet látogató theologusok ösztöndíjat kapnak és ennek folytán a főiskolában ingyenes lakáshoz és élelmezéshez jutnak. Az itt képesítést nyert református magyar papok szálljak meg az egyházakat, hogy hasznos szolgálatokat tegyenek.” Természetes, hogy ez a cikk, mint azt mi jól tudjuk, nem fedi teljesen az igazságot, mert hisz az amerikai magyar református egyházak legnagyobb részében hazai képzettségű lelkészek működnek, ami annál is inkább érthető, mert hisz a bloomfieldi theologia, mely hivatásának nagyszerűen eleget lesz, nem is lett volna képes arra, hogy rövid fennállása alatt az ösz- szes amerikai egyházaknak lelki- pásztorokat adjon. Hogy a jelenlegi amerikai magyar református Iclkíszi kar javarésze tetterős, munkaképes, hivatásának magaslatán álló férfiakból áll, ez megerősítésre nem szerül. Vannak igen kiváló lelkészek az otthonról kikerült lelkészek között és vannak ilyenek a bloomfieldi és más theo- Ligiákon képesített lelkészek kőzett is. De éppen úgy, ahogy elismerjük nagy általánosságban a Ielkészi karunk erényeit, éppen v.gy reá kell mutatnunk arra is, hogy vannak sokan olyanok is, kik, bár képzettségük kiváló, iz- gágaságuk, összeférhetetlenségük következtében teljesen alkalmatlanokká váltak arra, hogy Isten országának az igéjét hirdessék. Ugyanez áll az olyan lelkészekre vonatkozólag is, kik elfelejtik azt, hogy lelkipásztori kötelességük egyenesen megkívánja tőlük, hogy a híveknek jó példát mutassanak, nemhogy ők járjanak elől a könnyelműségben, a mulatozásban, a kicsapongásban. Alig rövid ideje csak, hogy egy segédlelkészt egyszerűen felmentettek állásától és egy hírlapi közleményben adták tudtul a híveknek, hogy ‘' egyházi pénzeknek felvételére nincs feljogosítva.” Ez csak ékesen és szomorúan bizonyítja, hogy vannak olyanok is, akik nem méltók arra, hogy lelkipásztori hivatást betöltsenek. És az ilyen visz- szaéléseket, melyek a Ielkészi karnak igazán nem válnak díszére, még csak tetézik az olyanok, kik Kaífer Lászlók módjára, — kit némelyek siettek “magyar pres- byterian” papnak feltüntetni, — egyszerűen becsapják úgy a híveket, mint a bennük bizó amerikaiakat és szégyent hoznak reánk úgy is, mint reformátusokra, úgy is mint magyarokra és szégyent hoznak a Ielkészi karra is, mely, bár hivatásának magaslatán áll, de mégis kell, hogy belássa, hogy van sok kiküszöbölésre váró hiba abban a testületben, mely minden téren arra van hivatva, hogy Isten országát a Szeretet segítségével megépítse. A KUBELIK HANGVERSENY. Minden tekintetben fényesen sikerült az a nagyszabású hangverseny, amelyet a New Yorki Segélyegylet rendezett a Carnegie Hallban az elmúlt szombaton a magyar kórház javára. Kubelik, a világhírű hegedűművész, mint minden alkalommal, úgy ezúttal is magával ragadta a nagyszámú és díszes közönséget, medy hálás tapsokkal jutalmazta a nemes célra díjtalanul közreműködő művészt. A fényesen sikerült hangverseny előreláthatólag nagyobb összeggel fogja gyarapítani a kórháza’a- pot. EGYHÁZI HÍREK Amerikai lelkész magyarországi egyházban. Hogy odahaza Magyar- országon mily nagy figyelemmel kisérik az amerikai magyar reformátusok egyházi életét, élénken bizonyítja a “Deberceni Protestáns Lap” március 7-iki száma, mely a következőket hozza: “A turkevei lelkészválasztás. A turkevei ref. egyház főgondnoka e hó 22-én értekezletre hivta ösz- sze a város olvasóköreit, hogy a papválsi ztás kérdésében megbeszélést tartsanak s amennyiben lehetséges, egyöntetű állásfoglalás által tömörüljenek az egyháztagok. Ezen értekezlet bizottságot szervezett, melynek feladatául azt tűzte ki, hogy a hangulatot a kaszinókban megfigyelve, megállapodni igyekezzék egy jelölt személyében. Szombatig öt kaszinóban tett látogatást e bizottság. Mindegyik helyen nagy érdeklődéssel tárgyalták e fontos kérdést. Győrffy Lajos főgondnok Mak- láry párthívei részéről kijelentette, hogy hajlandók jelöltjüktől eí- állani, ha Baja Mihály (jelenleg mekeesporti, Pa., ref. lelkész) megválasztása körül csoportosul a többség. Ugyanazért a maga részéről is megválasztásra ajánlja Baja Mihályt. Kovács László v. ügyész Tóth Lajos volt helybeli segédlelkész mellett szólalt fel; Madarász István pedig Polgár Gyulát ajánlja. Annyi tény, hogy a Rákóczi- ós Polgári-Kör szinte kivétel nélkül lelkesedik Baja Mi- liályért, do a többi körben is sok híve1 van s ha teljesen a kaszinókon fordulna meg a papválasztás ügye, úgy Baja már ma is megválasztott lelkésze volna Turke- vének. (T.)”
