Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-03-21 / 11. szám

XV. ÉVFOLYAM, 11. SZ

NEW YORK, N. Y. 1914 MÁRCIUS 21.

VOL. XV. No. 11.

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Editor:

Rev. LAD. HARKÁNYI 214—2nd Ave., NEW YORK

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON

PUBLISHED EVERY SATURDAY

Entere(i as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York. N. Y.. under the act of March 3. 1879

Szégyen

Két héttel ezelőtt a “Kivándorlás és hazafiság” cimü cikkünkben mi is szóvá tettük Pásztor Árpád, egy ittjárt magyarországi újságíró cikkét, melyben az amerikai magyarságot igaztalan módon aszal vádolta meg, hogy nem szereti elhagyott hazáját. A cikkíró ez a vádja tarthatatlan, igaztalan üres rágalmazás volt, ezt mi mindannyian tudjuk, de tudjuk azt is, hogy az ember ha néha bot- lik is, La néha olyan dolgokat is ir, ami nem felel meg az igazságnak, az még nem jelenti azt, hogy minden további Írását hazugságnak bélyegezzük, hogy munkái és személye fölött egyszersminden- korra pálcát törjünk. A leghazugabb embernek is vannak oly őszinte percei, mikor hinnünk kell neki, éppen úgy kell hinnünk hát egy olyan újságírónak is, aki már sokszor igazat mondott és még többször igaz és lesújtó kritikát gyakorolt velünk szemben, kik szé- pitgetés nélkül bevallhatjuk, hogy nem vagyunk hibanélküliek.

Most az történt, hogy ugyanez az újságíró a west virginiai magyarságról Írva, a következőket mondja el:

"A “saloon”, ez az előkelő hangzású szó, mely Európában az előkelő osztály kiváltsága és a szellemi élet fogalmát fedi, Amerikában korcsmát jelent. Aki itt saloon-életet folytat, az gézengúz, csavargó. Sajna, az orosz és olasz írellett a MAGYAR IS A SAL00N0K HŐSE, de nemcsak a magyar, hanem a Magyarországból kivándorolt összes nemzetisége]* is,

de igaz.

Szombat délután, estebéd után tömve van a saloon, csupa magyar lehetnek vagy ötvenen. Nem mindnyájan isznak. Holnapra rendelik az italt. Az egykét galonos cserépedényeket sárga papírba csomagolják, kis cédulákat ragasztanak reá, a:c:i van a elmük, a pálinkát azután házhoz küldik nekik. LEGTÖBBEN VASÁRNAP KI SEM MOZDULNAK HAZULRÓL. ÁGYBAN FEKÜSZNEK ÉS MELLETTÜK OTT VAN A PÁLINKA. MAGYAR RUTÉN VAGY TÓT, MIND ÍGY CSINÁLJA. HAVONTA 15 DOLLÁRT, VAGYIS 75 KORONÁT KÖLTENEK PÁLINKÁRA. — BORZALMAS A saloon

mentében, mindkét oldalon keskeny hosszú asztal körül állnak a magyarok s nagyhangon folyik a társalgás. Miről beszélnek? Semmiről. Legnagyobb gyönyörűségük az, hogy leverik egymás fejéről a kalapot a nyak levesekkel traktálják egymást. Mindig egy másra kerül a sor. Harsog a kacagás. A nyakon legyintett tajtékzik a dühtől azokra veti magát, akik nem bántották. Még hangosabb rö- hej. ÉSZTVESZTVE KÉST RÁNT. BÖRTÖNBE VELE. HOLNAP A SHERIFF SOK PÉNZT KERES. A BERUGOT TAKAT 10, 15, 20 DOLLÁR BJRSÁG SÚJTJA That’s all? — kérdi a heves magyar s az asztala dobia a pénzt.” Eddig a cikk. Van benne soksok túlzás, még több ferdítés, sodrok az olvasó lelkére hatni vágyó

újságírói tóditás, de azért a cikk igazat mond.

Két hónappal ezelőtt, mikor lapunk segédszerkesztője meglátogatta a new yorki Tombs-fogház ns gyár foglyait, csak egyetlenegy református magyart talált ott, de az aztán a részegségében elkövetett súlyos testisértésért, a magyar “virtusért” volt lecsukva. Hány ilyen magvar kesereg ma fogságban börtönben, fegyházban itt az V-a,-önben? Van-e, aki ere válaszolni tudna? Sok-sok targédia történik a mi magyar népünk körében ; oka majdnem mindig az ital. Sok-sok honfitársunk elborult lélekkel lakója az élőhalottak házának; oka majdnem mindig az ital. Sok-sok magyar gyermek születik hülyén, nyomor ékan, satnyán ; oka majdnem mindig az ital. És mi jól tudjuk, hogy igy van ez és éppen azért kötelességünknek tartjuk korunk e legnagyobb, legpusztítóbb szenvedélye ellen harcolni. És most midőn akad egy nem minden hibától ment újságíró, aki meglátta azt, amit mi rejtegetni igyekszünk, azt ami a mi legnagyobb szégyenünk, rögtön pálcát tör fölöttünk, rámutatva arra, ami bár szégyen és fáj, de igaz, akkor mi legyünk elég bátrak kiá’lani a fórumra és onnan harsogni hazafelé, hogy Írása hazug ság, mert mi mértékletes, bűnös szenvedélyektől ment nép vagyunk. Nem. És nem. Ezt az egyet nem tehetjük, mert azt, amit Pásztor Árpád rólunk irt, nem ellenünk irta, hanem nekünk irta és igy nem lehet, nem szabad őt gáncsolnunk, vádolnunk, hanem innen a tengerentúlról egy meleg kézszoritással kell őt üdvözölnünk igy szólva: “Pásztor Árpád ur, ön ervszer a szivünkből beszélt. Köszönjük önnek!”

Vissza az őshazába

Az utóbbi hetekben nemcsak Amerikában, de egész világszerte flterjedt az a szenzációs hír, hogy Amerika szinesbörü lakói, az utált és megvetett négerek, megunva a sok iildjöztetést, gúnyt és mellőzést. vissriavágynak óhazájukba, Afrikába. E célból a közelmúltban New Yorkban népes néger gyűlést tartottak, amikor Akim Trading Company néven egyesületet is alakítottak abból a célból, hogy <eiz a visszatelepülés eszméjét Amerika néger lakossága, közt propagál ja és a vissztelepülni szándékozókat eme céljuk elérésében tettei és tanácsosai támogassa. Az egyesi, let szövetkezet formájában ala leült m'eig ötven dolláros részjegyekkel s a részije gye két csakis négereknek adják el.

Egyidejűleg az afrikai Aranypartról. Liberia köztársaságból egy “Chief Sam” névre hallgató néger előkelőség és otthon vezető szerepet vivő férfin jelent meg a new yorki gyűlésen, aki színes szavakkal dikciózott a gyűlés fekete- bőrű résztvevői előtt az Aranypart vidékéről és Liberia szépség-?« tájairól. földjéről, klímájáról, gazdag flórájáról, amely l.v el oly leírhatatlan hatást ért el. hogy Amerika négerek által lakott államainak kiküldöttei nyomban elhatározták. hogy lakóhelyükön klubokat is alakítanak a kivándorlási propoganda érdekében. És már özönnel jöttek a jelentkezések is, úgy, hogy “Chief Sam” ezeket csoportokba vette és mint az első viisszavándorlókat a Curityba hajóval elszállítani akarja, hogy búcsút mondva Amerikának, visszatérjenek az ősöktől elhagyott afrikai paradicsomi hazába.