Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-02-21 / 7. szám
7. sz. 1914 február 21. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 dt eh AGYAI 3D) O f A i> $>4><*><í><t<}><t<s><$><^t<t<!><t<t<t’4><ű<t<v<^ű<}><}><!><ű4><ű<S><ű<í>^ A HÁROM KÉRDÉS. A gazdag föurak minden lépten- nyomon unszolták Mátyás királyt, ki megürült jószágért, ki hivatalért. Egyszer kivitte őket magával a szántóföldek közé, s amint ott járkálnak, szemébe tűnik egy öreg paraszt, aki négy ökörrel szánto- gatott csendesen. Mátyás megismerte a pórt, egykori hü katonája volt ifjú korában s furfangos ötleteire még a táborból emlékezett. Megyszólitotta szives leereszkedéssel : —Hát, jó öreg, messzi van-e még a messzi? — Bizony nagyságos uram, csak a ökröm szarváig. — Hát aztán hány még a har minek ettő ? —' Bizony már csak tizenkettő. —: De azért meg tudnál még most is fejni három vén bakkees- két? — Meg biz én, nagyságos uram. A király nevetve ment odébb. Mikor aztán a királyi várba visz- szakerültek, azt mondta a három vele volt főurnak: — No, ha azt akarjátok, hogy kivánataitokat teljesítsem, hát fejtsétek meg nekem azt a három kérdést a válaszaival együtt; addig ne is alkalmatlankodjatok kérelmeitekkel. A három főurnak természetesen nem volt előbb való gondja, minthogy fölkeressék az öreget s körül fogják, hogy mondja meg, mit jelentett az első kérdés? — Megmondom biz én száz aranyért ; — szólt az öreg, akinek volt annyi esze, hogy ingyen ne beszéljen. Megadták neki szívesen. — Hát uraim, amig fiatal voltam, az volt a messzi, ameddig elláttam a szemeimmel, most pedig az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig terjed a messzi. — Ez helyes, — mondták a főurak, — dehát most mit jelent a második kérdés? — Azt is megmondhatom, de csak kétszáz aranyért. A föurak vakarták ugyan a fe jüket, de lefizették a nagy bírságot, — No hát, az a második kérdés azt jelenti, hogy hajdan harminc két fogam volt és most hány van még belőle? Bizony már csak tizenkettő. — Ezt ugyan könnyű lett volna kitalálni, — gondolták az urak, —■ de bezzeg nem úgy a harmadik kérdést: “Hogy oldja meg, hogy fej meg ő kelme három bakkecskét?’’ — kérdezték az urak. — Megmondom azt is, de már csak háromszáz aranyért. A föurak elszörnyedtek, vonakodtak, de minthogy nem hagyott alkudni magával, megfizették a háromszáz aranyat. — Hát, uraim, — mondja az öreg, — igy fejem meg a három bakkecskét, ahogy az imént meg fejtem kegyelmeteket. Ezt, értette a király őnagysága, A három ur dörmögve ment tovább. Vájjon elmondták-e aztán a királynak, mi volt a három kérdésnek az értelme, azt már nem tudni. HÁTRA VAN MÉG A FEKETE LEVES. Nagy Szüle jman szultán 1541 augusztus 29-én ebédre hívta magához Török Bálintot. Hossizu voll a lakzi, sokféle a cifra török étel; a szultán nem győzte kinálgatni kedves vendégét, akit úgy szeretett, mintha nem is volnának ellenségek. De mikor az ebéd csak sehogyan se akart véget érni. Török Bálintnak rossz sejtelmei támadtak és szeretett volna akárhol lenni, csak ott nem, ahol volt. Kezdette hát magának illedelmes ajánlgatását és bocsánatot kért , hogy ilyen sokáig alkalmatlankodott őfelségének... De a szultán közbevágott: — Maradj, maradj! Hátra van még a fekete leves! Jó Bálint vitéz egy pillanatig azt gondolta, hogy a szultán csakugyan meg akarja vele kóstoltatni a fekete kávét, mely akkoriban kapott először divatba a törököknél, amelytől a szultán hadjárataiban sem vált meg. De csakhamar látta: micsoda fekete levesről van szó. Janicsárok rohantak elő, megkötözték, elhurcolták és meg se álltak vele Konstantinápolyig, hol szegény Török Bálint a Héttoronyban végezte életét. CSÁKY SZALMÁJA. Ennek a szólásunknak kétféle eredetét is emlegetik. Némelyek szerint már 1321ben Csák Máté halála után keletkezett, mikor a nyomorgatott szomszéd urak az olygarcha immár gazdát lan birtokainak estek és széthordták mindent, még a szalmáját is. Mások azt mondják, hogy a szólás az 1665-ben elhalt Csáky László országlására vonatkozik, aki olyan jószivü, adakozó ember volt, hogy szérülit szabadjában hagyta ; ki-ki vihetett szalmát, poly- vát, amennyit akart. Ez a Csáky László országbíró különben olyan nagy kedvelője volt a vendégeskedésnek, hogy két uradalmát, Lévát és Tatát el- lakmározta. Ezért szakácsa, mikor húst aprózott, azt szokta dúdolni magában: — Lévát, Tatát felapróztuk! I.évát, Tatát felapróztuk! Jó Csáky László urasán is szeretett öltözködni. Egy-egy mentéje vagyont ért. Ama két uradalmat ez a kedvtelés is segített elúsztatni. Ezért mondta egy püspök, mikor az országbírót fejedelmi pompájú díszruhában látta: — Skárlát, gránát, nyuszt, Léva, Tata suszt. A MEDVETALP. A közös hadsereg magyar gyalogezredeiben mind a tisztek, mind a közlegények ötágú paszomántot viselnek a kabátjuk hajtókáján. A tiszti paszománt arany vagy ezüst, a legénységi cérna, sőt újabban csak préselt posztó. A hivatalos nyelven a cifraság neve bärentatze. A paszománt csakugyan a medvetalp stilizálásának látszik s valóban az is, ha igaz az eredetéről szóló anekdota. Ezt az anekdotát most harmincnegyven eseztendeje még széliében beszélte a katonaság ma már csak az öregek tudják. Mária Terézia igen szerette az ö vitéz magyar közkatonáit, kik életüket és véröket adák érte; de azt az egyet nagyon rossz néven vette tőlük, hogy sehogyan sem akarnak használni zsebbevalót. Még a legnagyobb parádékon, a királynő szemeláttára is megese- lekedte egy-egy jó magyar “talpas”, hogy náthával bajlódván, more patrio a kabátja ujját használta zsebbevalónak. A királyasszony kemény rendeletben parancsolt rá a vitézekre, hogy a zsebbevalót ne hiába tartsák a zsebükben. De a magyar “talpasokon” csak nem fogott semmi tanítás. Mária Terézia aztán megértette, hogy megrögzött szokással van dolga; és minden magyar gyalogosnak medvetalpat varratott a kabátja ujjára. Ez az orvosság használt, mert ripacsos, körmÖ3 talp jól megvérezte a vitéz orrát, valahányszor odátörülközött, a hová nem volt szabad. így aztán a jó magyar fiuk nagynehezen ráfanyalodtak a zsebbevaló használatára. De a medvetalp, melyet minden rekru- ta ruhájára fölvarrtak, mégsem tűnt el egyhamar; és akkor is megmaradt cifraságul, mikor eredeti céljára már. nem szolgált. A magyar ezredek jelvénye lett, paszománt képében, s mint említettem, még a tisztek egyenruhájára is rákerült, AZ ÖSSZES HAZAI MAGYAR VAGY NÉMET ÚJSÁGOK EREDETI ÁRON NÁLUNK MEGRENDELHETŐK SCHWABACH & SON 1347 1st AVE., NEW YORK TISZTELT OLVASÓINKHOZ (Lapunk könyvosztályáról.) Lapunk tisztelt olvasóinak kényelmére könyvosztályt nyitottunk, mely főképen az imakönyvek és egyéb vallásos könyvek terjesztésével kíván foglalkozni, ezenkívül a hasznos és lélekemelő könyvekét kívánjuk terjeszteni. Reméljük, hogy lapunk t. olvasói a jövőben bennünket keresnek fel megrendeléseikkel, annál is inkább, mert a hirdetésünkben közölt könyveket azonnal szállíthatjuk. Tisztelettel az A. M. Reformátusok Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala.
