Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-22 / 8. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 8. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 FEBRUÁR 22. VOL. XIV. No. 8. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. LAD. HARSANYI 2,15 East 115th St. New Y’ork, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON _ PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Washington György. Február 22-én ismét ünnepet ül az Egyesült Államok minden rangú és rendű népe. E napon született a nagy Washington, a kit méltán ne'eznek a haza atyjának, mert az ő dicsőséges tettei és ragyogóan tiszta élete, jelleme méltóvá tették őt arra, hogy az utókor a legnagyobb hálával és elismeréssel adózzék emlékének. Washington előkelő és gazdag családból származott. Az ő korában még nem éltek — többszörös milliomosok, milliárdosok, hanem már az is gazdag ember számba ment, a ki több ezer dollár értékű vagyonnal birt. A Washington csa Iád pedig ebben az időben körülbelül egy millió dollár vagyonnal birt, szóval egy olyan nagy vagyonnal, a mely Washingtonnak nyugodt és biztos életet biztosíthatott volna. Ő azonban nagy tettekre hivatott ember volt, a kit az indiánokkal vi'ott gyakori harcok annyira megedzettek, hogy midőn az angol kormány jármát lerázni készülő gyarmatok fegyvert ragad tak, egy percig sem habozott, hanem azonnal a küzdők táborába sietett, a kik ismerve nagy vezéri képességeit, őt a szabadságért harcolók élére állították. Abban a pillanatban, a midőn Washington a harcoló seregek élére állott, jól tudta, hogy rettenetes nehézségeket kell legyőznie, mig újonc önkéntes seregét diadalra vezetheti, a haditudományban nagy jártassággal biró angol zsoldos hadak ellen. Az első küzdelmek kudarccal végződtek ugyan, de Washington, aki hóban fagyban, nélkü lczésekben mindig legelői járva példát mutatott embereinek, hiven kitartott és végül diadalra vitte seregeit. A tizenhárom Egyesült Állam szabadsága ki volt vívva, Washington most már a nyugodt élet, a pihenés jótéteményeit élvezhette volna, de ő még mindig a haza javát óhajtotta szolgálni és igy a neki felajánlott elnöki méltóságot elfogadta. Washington harcban bátor katona, nagytudásu hadvezér, békében bölcs kormányzó, hazájának függetlenségét megtartani tudó állam íérfi volt. Február hó 22-én születésének évfordulóját ünnepeljük meg mi, magyar bevándoroltak is, a kik hálás megemlékezéssel gondoljunk e napon a „haza atyjára“, a ki ennek a virágzó, hatalmas gazdag köztársaságnak alapját vetette meg, melynek jótéteményeit mi is élvezhetjük.-----o----Jó tanács. Egy tanító igy szólt egyszer barátjához: “Mond, János, melyik módszer szerint tanulmányozhatom legalaposabban tárgyamat s adhatom elő legjobban?” A kérdezett igy felelt: Hogy az előadásra legjobban elkészülj, arra nézve 3 dolog szükséges, 1-ször infid- kozz, olvass és gondolkodj. 2-szor olvass, imádkozz és gondolkodj. 3- szor gondolkodj, olvass és imádkozz. Ha e három szabályt betartod, akkor azután mégegyszeri olvasás, ima és gondolkodás után elkészültél az előadásra. A mennyország. Felső-magyarországi tót népmese. Magyarul meséli: Serly Lajos Egyszer volt, hol nem volt, a Knványi, de még a Sturec-hegye- ken is túl volt egy gazdag ember és ennek az embernek egy Fiikó nevű egyetlen fia. Nagyon vén volt már ez a gazdag ember, ősz, mint a fehér galamb, gyönge, mint a légy, úgy, hogy egyik lába már a sírban volt Annál erősebb és ifjabb volt a Fiikó Vasegészséga mellett olyan szép és deli legény volt, hogy utcahosszat néztek utána leányok. Mindenki szerette, de legkivált az apja, mert ő volt a gazdag ember agg korának minden gyönyörűsége. Csak egy dolog bántotta az öreget: az, hogy az ö kedves Fiikó fiának egy csöpp ked ve sem volt a házasságra. Ha a házasággal előhozakodott a gazdag ember, Fiikó folytonosan, mint egy bolond azt hangoztatta, hogy ő addig meg nem nősül, mig a mennyeknek országát meg nem látja. Egy cseppet sem tetszett ez a dolog Fiikó apjának, de eleinte beiét hagyott neki, gondolván: majd megváltozik a fiúnak az eszejárá- sa, ha benő a feje lágya. Azonban múlt, múlt az idő, ide-oda 24 éves kort ért a Fiikó, de mindamellett oda se nézett a lányoknak, hanem ahelyett elment mindennap a városkából kivezető országút oldalán levő kápolna elé, térden állva imádkozni az egek Urához, hogy engedje meg neki azt, hogy ő még életében Aegláthassa a mennyeknek országát. így ment ez nap-nap után: Fiikó rendesen megjelent az utszéli kápolna előtt. Végre az öreg megunta a bolond ságát a fiának és szóba hozta: — Fiam, kedves fiam! Te már — hála az Égnek — elérted a huszonnegyedik esztendőt, teljes boldogságomhoz csak az hiányzik, hogy asszonyt hozzál a házhoz. Tekintsd az én ősz fejemet, végtelen boldoggá tenne az, ha a te lakodalmadon utoljára kimulathatnám magamat. Házasodj meg fiam, teljesítsd öreg apád utolsó vágyát. Tenger sok szép leány van a városban és megyében, akik csak azt várják, hogy megkeress közülök egyet. Házasodjál meg Fiikó fiam! — Szívesen teljesíteném óhajodat, de biz én már évek előtt feltettem magaban, hogy addig meg nem házasodom, mig meg nem látom a mennyeknek országát. Nagyon elszomorodott ezen a ki jelentésen az öreg, de semmit se tehetett ellene. Fillió is sajnálta, hogy nem teljesíthette apja kívánságát, ámde amit a fejébe vett, még maga sem verhette ki belőle. A beszélgetésük után kapta magát és kiszaladt a város végén levő kápolna elé imádkozni az egek Urához, hogy engedje meg neki, ha csalt a kulcslyukon is: meglátni a mennyországot. Így ment ez nap-nap után, az apja, a rokonság hiába ösztökélték Filkót a házasságra, de Fiikó csak nem akart menyecskét hozni a ház hoz. Ő pedig ezalatt hűségesen kijárt minden szent napon a kápolnájához s ott imádkozott áhitatos szívvel reggeltől napestig. Múltak hetek, hónapok, múltak évek, de Fil- kónak csak nem akart teljesülni a vágya. Egy napon, mikor ősz apja újra előhozakodott a házassággal, Fiikó gondolt egyet és azt felelte:
