Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-22 / 8. szám
I 2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Isten neki, ha már másképpen nem lehet, teljesiti apja kivánságát. Szegény öreg majd elájult az örömtől s egyszerre úgy érezte magát, mintha tiz esztendőt fiatalodott volna. A mennyasszonyt már réges-régen kiszemelte és nem sok fáradtságba került, hogy raennyasszony lett a leányból. Egyik aranynyal telt hordócska után ürült a másik, a másik után a harmadik s igy tovább, a gazdag ember nem kiméit költséget. A fia lakodalmára, amennyi ur volt a vidéken, mind meginvitálta. Ami csak drága és becses található volt megvásárolta. Olyan fényessé akarta tenni ezt a lakodalmat, hogy hetedhét országra szóljon, amilyen még sohasem volt a környéken. Elérkezett végre a lakodalom napja. Mindent a legszebb rendben előkészítettek. A ház legszebben fel volt díszítve, a pap már az oltár előtt állt, a nyoszolyó-lányok a koszorút és földig omló fátyolt feltették a bájos mennyasszony fejére, a vőfély és násznép várt az indulásra. De hiába várt. Filkó épp az utolsó pillanatban kilopódzott a vendégek közül s rohant az utszéli kápolnácskájá- hoz, utoljára könyörögni az Istenhez, hogy engedje meg neki, ha csak egy szempillantásra is, hogy lakodalma előtt megláthassa a mennyországot. Csak imádkozott, csak imádkozott mély áhítattal térden állva a kápolnába vezető kőlépcsőn., amint egyszerre a kápolna melletti országúira tekintett s távolról egy nagyon gyorsan közeledő porfel- leget vett észre. A porfellegből csakhamar egy gyönyörű hófehér ménen egy ifjú lovag alakja bontakozott ki. Éppen a kápolna előtt állott meg és lepattanva pompás lováról, a bámulattól elnémult Filkó eőtt termett. — No Filkó meghallgatta az Úristen könyörgésedet, ülj fel mellém a lóra s néhány perc múlva elviszlek a mennyországba. Filkó örömében beszélni sem tudott és felült a lovag mellé a hófehér paripára, mely szélsebesen neki iramodott s pár pillanat múlva magasan repült a felhők közöt Filkó egy darabig még látta szülő földjét, a tisztára meszelt házakat, a szép kerteket, a dús vetést, azután eltűnt alatta az egész föld. Szálltak, repültek a hófehér paripa, a rajta ülüő lovag és Filkó, csak szálltak mind feljebb-feljebb. Egyszerre csak Filkó szeme a legszebb nyári hajnalhoz hasonló pi- rosságot vett észre, mely mindegy re közelebb látszott. Ugyanekkor távolból zenehang ütötte meg füleit. Lassú, melodikus, bájos zene, mely a halottat is életre ébresztené. Szeráfok éneke vegyült a zene gyönyörű hangjai közé, mely olyan harmonikus volt, amilyenhez hasonlót a legkitűnőbb földi mester sem tudna komponálni. A hófehér mén, a rajta ülő lovag és Filkó tovább repültek, mikor a hajnali fényből egy arany és drága kövekből, mindenféle sziliben csillogó és ragyogó város bontakozott ki. A pompás drágakő ragyogásu várost hatalmas, de átlátszó kristály fal kerítette be, melynek csakhamar tükör-üveg kapujához értek. A csillámló tükör-üveg kapu előtt a lovag leszállt hófehér lováról s imigyen szólt Filkóhoz: — Tudd meg, én Gábor arkangyal vagyok. Ez a fényes, kristály üveggel bekerített város: a meny- ország. Ennek kapuján azonban halandó ember nem léphet be. Menj tehát most vissza a földre, ez a ló oda fog vinni, a honnan elindultál. De ha majd porhüvelye det elhagyod: akkor teljesen élvezheted az üdvösséget. — Oh, csak még néhány percig, legalább ezen a falon kívül, engedj gyönyörködni. Mennyei látvány ez! Gábor arkangyal kegyesen enge dett neki és Filkó néhány percig gyönyörködhetett az isteni látványosságban, azután a hófehér mén, még annyi időt sem engedve Filkó nak, hogy az angyalnak köszönetét mondhasson, nyilsebességgel száguldott vissza a földre. Újra ott állott a kápolna előtt. Amint Filkó leszállóit, a fehér ló páraként eltűnt. Egyedül volt ismét s ő térden állva, hálát adott az Úristennek a kegyelemért, melyben részesítette. Az áhitatos ima után a városba sietett, hogy ne várassa sokáig menyasszonyát és a nászára összegyűlt vendégsereget. Azonban alig lépett be a városba, csodálatos átváltozást vett észre. A templom, a házak ugyanazok voltak, de mintha megfeketedtek volna. A járó-kelő emberek egészen más ízlés szerint voltak öltözve, mint egy óra előtt. Szemét dörzsölgetve, önmagát kérdez te: álom vagy káprázat ez a láto- mány ? A templom ugyanaz volt, amit apja építtetett, de most olyan régi nek, olyan kopottnak látszott. De a templom körüli temető eltűnt és helyette széles tér diszlett. Filkó előtt az egész környék olyan idegenszerünek tetszett, mintha soha ezelőtt nem latta volna. Csak a váors melletti várhegy volt ugyanaz, melyre gyermekkorában olyan játszi kedvvel mászkált pajtásaival. Szemlélődései közben apja házához ért. Ez is olyan csodálatosan öregnek látszott. llelépett az udvarra, hol idegen emberekkel találkozott. Emberségesen köszöntötte őket, mert azt hitte, hogy az ő lakodalmára ösz- szegyült vendégek. — Bizony kissé elkésve érkeztem vissza a kápolnától, de mos! azonnal indulhatunk az esküvőre. Az emberek tátott szájjal és kimeresztet szemmel bámultak reá. — Nos, mit bámultok? Ereszsze- tek be apámhoz és menyasszonyomhoz ! Belépett a szobába, egyikből a másikba futott, de sem az apját sem a mennyasszonyát nem találta sehol. Csupa idegen arcok mindé nütt. — De hát mi történt itten más fél óra alatt? Szóljatok, hol van apám, hol van mennyasszonyom i A ház lakói szegény Filkót bo londnak vagy csalónak gondolták Senki sem ismert reá. Filkó csak támolygott szobáról- szobára, mig végre eszébe jutott, hogy elmegy a paphoz. A főtisztelendő ur csak reá fog ismerni és meg fogja tudni mondani, hogy mi történt itt? Hová lett apja és menyasszonya ? Sietve ment a parókiára, de ott is idegen papot talált. Ámde mégis elmondta, hogy milyen különös do log történt vele. Elmondta házasságának történetét, a fehérménes lovagot, a menyország látását. Mindent, mindent, úgy, hogy vele megtörtént. A pap fejét csóválta s azután kérdést tett Filkóhoz: ■— Ugyan nem tudná megmonda ni mely évben és mely napon kellett volna az ön lakodalmának megtörténni? — Hogyne! 1472. év, május 9-én — Megvan ! — kiáltotta a pap és gyorsan a matrikulába tekintet. — Ide van jegyezve, hogy 1472. év, május 9-én egy lakodalomnak kellett volna történni, de a vőlegény hirtelen eltűnt, elveszett. — S mi lett az apámmal? — Sok ideig várta, csak várta, de miután hiába várta: bujában meghalt. — És ez egy óra alatt történt ? — Az az óra 300 esztendő előtt volt, — viszonozta a pap. Filkó erre a oscdálatos hírre, a székbe rogyott és szivettépően zojkogni kezdett. A főtisztelendő vigasztalta, bátorította. — Legyen jó keresztény és nyugodjék meg az Isten szent akaratában. A hanyatló napnak aranyos su- gárai bevilágítottak az egyszerű paplakásba. Az esti szürkületnek csendje bevonta az embereket és tárgyakat. Vacsorához terítettek. A pap em berszeretően meginvitálta Filkót vacsorájához. Filkó a szives kínálást köszönettel elfogadta, mert érezte, hogy éhes . Az asztali áldás után vacsorához láttak. Amint Filkó az első kanál levest a szájába tette, egyszerre megőszült, a második kanálnál az arca megráncosodott s alakja 300 éves aggá töpörödött. A harmadik kanálnál szeme belebámult az esti szürkeségbe és ráncos arcára mosoly telepedett. —- Látom apámat, menyaszonyo nat — suttogta inkább, mint nondta — megyek hozzájuk. . . az irány és gyémánt várban vannak, végre belejutok a. . . mennyország ba... f A szó elhalt ajkán, hátradőlt szé kébe és lelke kirepült porhüvelyéből. 8. sz. Február 22. 1 'jÜAyÖIltj 2 nap 50 (LCynie'iyC 50 MMdittfíémt A /> CUL > * / (Ofimam K/SS EMIL BRNKfíR JOQSecond Ave NEW YORK. Orvos első szava amidőn a beteg bevégezte panaszát, ez: RENDBEN VAN A GYOMRA? A legtöbb betegség ugyanis a rendetlenül működő gyomortól származik, tehát a doktor is első sorban itt keresi a baj okát. Ez is bizonyítja, hogy mennyire szükséges gyomrunk rendbentartásá- ról gondoskodni, vagyis használni a ORVOS CUKORKA ALAKBAN Egy nagy dobozzal akár ide, akar az ó-hazába 1 dollárért küld a feltaláló: Partos Patika 160 Second Ave. New York, N. Y.
