Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-15 / 7. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7. sz. Február 15. ÖRÖMHÍR. ÁBRAHÁM ELHÍVÁSA. Aranyige: Megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet: és immár légy áldás. Mózes I. K. 12:2. MAGYARÁZAT: Az özönvíz után a népek elszaporodtak és igen sokan közülök ismét a bűnbe sülyedtek. Élt azonban közöttük egy kegyes Isten félő ember, a kit Ábrahámnak hívtak, isten azt mondotta Ábrabámnak, eredj ki a te földedből, a te rokonságod közül, a te atyádnak házából a földre, melyet muta- tóndok neked. Sokszor mi közülünk is úgy éreznek sokan, mint Ábrahám, akihez VOL. XIV. FEB. 15, 1913. No. 7. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York. Thelephone 1893 Harlem. Eló'fizetési árak: Amerikában egész évre...............$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Modern hősök. A táviró szomorú hirt hozott e héten. A tudománynak ismét vértanúi vannak. Scott kapitány, az angol nagynevű sarkkutató és kíséretének számos tudós tagja ott pusztult a déli sark egy rettenetes hóviharában. A felfedezések, a rohamos kulturális előrehaladás századában élünk s éppen ezért csakis azokat hívhatjuk modern hősöknek, akik a kutatás, feltalálás nehéz és úttörő munkájában, ezer veszélylyel is szembeszállva, életünk kockára tételével küzdenek az emberi felvilágosodás és tudásért. Vannak emberek, akik ha hősökről van szó, nem is gondolnak másokra, mint nagy hadvezérekre. holmi Sasoff tábornokra, a bolgár fővezérre, vagy Vukovics re, a kitűnő montenegrói vezérre vagy tán Enver beyre a taktikus és mindent felforgatni vágyó török tábornokra, holott ezek a mi korunkban már nem lehetnek hősök, mert nem tesznek egyebet, mint kötelességeiket teljesitik. — Nem az a hős, aki kötelességből, még talán a biztos halállal is szembe néz, hanem az a hős. aki önként. a saját maga tudásvágyának kielégítésére, az összemberisésr és az utókor javára, bátran, halálfélelmet nem ismerve, megküzd vészszel, viharral és diadalmas fel fedezéssel, ujjongva tér vissza, az őt ünneplő müveit társadalomba, vagy nyomorultul ott pusztul. Scott kapitány és társai, a tudomány, az előrehaladás újabb mártírjai, méltán reá szolgáltak arra, hogy szomorú katasztrófájuk alkalmából őket a modern hősök körébe soroljuk. TERJED A BŰN. A napokban egy kis hir látott napvilágot. Egy olyan hir, a mely megdöbbentheti a jóra, nemesre, szépre vágyókat. Arról szól a híradás, hogy a félelmetes nevű Sing-Sing fegyház nem képes többé befogadni az emberi társaságból kitaszítottakat, a fegyházbüntetésre Ítélteket. A fegyházban csak 1200 cella van, mig a fegyencek száma jelenleg 1482, vagyis 282 rabbal több a létszám, mint a cellák befogadó képessége. Azok, akik a bűnös alvilágot, az mberi társadalom salakját jól ismerik, bizonyára elégségesnek tar tották azt az 1200 cellát és most valószínűleg álmélkodva (gondolnak arra, hogy az emberi társaságból való kitaszitás, bármily rettenetes nagy büntetés legyen is, nem szállítja le a bűnösök számát, hanem még növeli is. Terjed a bűn! És a mikor ilyen híreket hallunk, akkor ismét bő \ alkalmunk van a magunkba szál-1 lásra, annak a meggondolására, j hogy a kis bűnök szülik a nagy ibűnöket, miért is mindenkor csak- j is olyan életet szabad élnünk, a I mely a bűnöktől, kicsitől és nagytól egyaránt mentesít és a mely embertársaink tiszteletét vívja ki. A PUSZTASÁGBAN. Egy arab hitetlen franciát vezetett keresztül a pusztaságon. Időn kint leborult és imádkozott a homokban. A hitetlen franciát bo- szantotta ez és igy szólt egyszer az arabnak: „Honnan tudod, hogy van Isten?“ Az arab vezető igy felelt: „Onnan ahonnan meg tudtam, hogy a múlt éjjel egy ember és egy teve elment sátorunk előtt, vagyis a nyomokból. S te még azt kérdezed, honnan tudom, hogy van Isten? Nézz napnyu at- ra, ember lábnyoma az a lenyugvó nap!“ Hasonló gondolkodással, oh de sok lábnyomát láthatnánk meg a jó Istennek! az Ur szólott egykor. Eredj ki a földedből. .. Hányszor ragadnak botot honfitársaink és édes r - ménységgel indulnak el egy más ország felé, a hol nem is tudják, bogy jó vagy balsors lesz-e osztályrészük. Szép Magyarországnak kicsinyke házai a szélesen elterülő udvaraikkal és ablakaikkal mintha fájdalmasan tekintetének ama tengerpart felé, ahová a magyar édes apák és anyák naponta százával és százával viszik ki gver mekeiket De mindezek a vándorlók, a kik mint Ábrahám el hagyják a saját földüket Istenben vetett bizalommal és édes reménységgel indulnak útjukra. A bibliának megelőző része elmondja azt, hogy volt idő, amikor a népek között a “szólásnak beszéde egy vala.” S mindnyájan kiindultak napkelet felé és mondának egymásnak Sinbár mezején: Építsünk magunknak várost és tornyot, melynek magassága az eget verje... Akkor leszállóit az Ur és az irás szavai szerint “Elvesztette eszét az ő nyelvüknek”, úgy, hogy egymást többé meg nem értették. így büntette meg Isten az embereket ama vakmerőségért, a melyért a bábéi tornyát az egeknek magaslatáig akarták építeni. Isten ma is megbünteti azt, aki az ő törvényeinek ellenszegül, da viszont megmenti és megtartja azt aki őt félti és tiszteli. Bizonyára sokan lehetnek olya- nok, akik a vándorbotot kezükbe vették és elhagyták azt a helyet, a hol a bölcsőjük da’a felhangzott s a melynek minden porszeme szent a lelkűk előtt. .. elhagyták, mint Ábrahám a földet, de az Isteni gondviselés vezérelte őket s a nyomorúság után megáldotta őket. Legyünk mi is vándorlásainkban olyanok, mint Ábrahám Az évek folyásában vándorlásai k közepette ismerjük meg mind jobban és jobban önmagunkat és gyöngeségeinket és lássuk be, hogy csupán a gondviselés Istenében vetett hit az. a mely felem 1 bennünket és értéket ad az emberi életnek. Hit nélkül az 'let e-upán az erőknek célfa’an játéka m? y testünket most felbeviti, majd kihűlt porrá változtatja. OLTÁR ÉS TEMPLOM. Ábrahám oltárt épitett, hogy megemlékezhessen Istennek őt körülvevő kegyelméről és arról a gazdag áldásról, melylyel őt mindig megjutalmazta. Álljunk meg itt egy pillanatra és gondolkozzunk, hogy mi indította Ábrahám lelkét arra, hogy oltárt emeljen? Nem elég lett volna-e hacsak imádkozott volna? Nem. Itt láthatjuk megvalósulni azt a különös emberi természetet, a mely a láthatatlan Istent nem képes máskép felfogni, mint csupán látható tárgyak által. Mint hajdan Ábrahám oltárt emelt, úgy mi itt az idegen földön is templomokat építünk fel Isten dicsőségére. Ezen templomoknak nem az a céljuk, hogy Isten jelenlétét helyhez kössék, hanem azon helyeken összegyülekező nének megismerjék az alkotónak örök törvényeit.
