Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-02-01 / 5. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 5. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 FEBRUARY 1. VOL. XIV. No. 5. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜKET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rév. LAD. HARSÁNY1 235 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. A megismerés és megértés útja. Midőn e sorokat Írjuk, Cleve- landban még tart a magyar lelké­szek és a magyar lelkészi konfe­rencián megjelent amerikai lelki­pásztorok tanácskozása és igy még nincs módunkban annak eredményéről beszámolhatni. A konferenciára már évek óta szükség volt, mert folyton több és több olyan kérdés nyomult az elő­térbe, a melyeknek az elintézését, a megoldását, csakis beható tár­gyalás és megbeszélés után lehe­tett várni. A magyar lelkipásztorok hüsé gesen szolgálták eddig is gyüleke­zeteiket és bármit hozzon is a kon- ferenc-'a, vagy bármily eredmény­nyel is végződjék az, a lelkészek bizonyára ezentúl is ugyanazon odaadó hűséggel, krisztusi szere­tettel fogják majd teljesíteni kö­telességeiket, mint annakelőtte. Erre a konferenciára főként azért volt nagy szükség, mert bár amerikai testvéreink Krisztus urunk iránti szeretetből szívesen támogattak bennünket egyház­szervező és egyházalapitó mun­kánkban, de arra még nem talál tak alkalmat, hogy bennünket kö zelebbről megismerjenek. Ők tud­ták, hogy magyarok vagyunk, de nem tudták, hogy magyarnak len­ni annyit jelent, mint lelkesedni minden jó és igaz iránt és szeret­ni a szabadságot épp oly tűzzel,' rőt talán jobban, mint az ameri-1 '.alak. ők eddig nem tudták, hogy mi egy elnyomott nép külföldön ooldogulást kereső gyermekei va­gyunk, akik a szabad Amerikában ;anulják meg azokat az elveket, a j melyekkel egykor hazájuk szabad- iágát akarjak visszaállítani. Az | amerikaiak eddig is ismertek ben- ' nünket, de csak külsőleg, most a konferencia alkalmából módjuk lesz arra, hogy úgy olvassanak be­lőlünk, mint nyitott könyvből, mely jótulajdonságainkat és ve lünk született, de lecsiszolható hi báinkat egyaránt elébük tárja. — Meg fogják érteni, meg fogják is­merni szokásainkat, életünket és I a megismerés helyét fel fogja vál tani a baráti szeretet helye, amely nemcsak anyagi támogatást fog adni, hanem baráti tanácsot és se- gitőkezet ezernyi bajaink köze­pette. Erre a konferenciára szükség volt, mert a megismerést fel kell hogy váltsa a jövőben a megértés. A konferencia eredményes mur,. kájában bízunk és éppen azért ta­nácskozása idején innen a távol­ból igaz és szeretetteljes üdvözle­tünket küldjük annak. MELYIKET KÖVETED? Két ember beszélget egymással, mindkettőnek egy marék búzája van. Az egyik igy szól: Ezt a ma- ! l ék búzát megtartom magamnak, j A másik igy felel: én nem úgy cselekszem. Hasznosítani kell a magot, azért a földbe vetem. Az előbbi nevetve zacskóba rakta a magáét. A másik vetésének tíz­szeresét a nyáron Az életből vett kép. A .világnak élő embere szól: “Életemet saját érdekem előmoz­dítására használom, — és eszerint él. Nem törődik mással, csak ön­magával és' élvezeteivel. A hivő lélek igy szól: “Életem nem az enyém, másokért kell élnem”, — Krisztus pedig szól mindkét fél­hez: “Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig el­veszti az ő életét én érettem, az megtartja azt”. Daliás idők. Tengerre szállt tizenhárom le­vente s vitorlázik gyorsan Kon­stantinápoly felé, hogy a magyar nemzet ajándékát megvigye a testvér török nemzet győzelmes hadvezérének, Abdul Kérim basá­nak — irta harminchat év előtt egyik vezércikkelyében a gyer­meteg kedvű, lánglelkü hazafi. Kaas Ivor báró. Az egyetemi ifjak, mint emléke­zetes, diszkardot vitte ^ akkor Djunisz és Alekszivác győzőjének. Azóta egy emberöltő pergett le a/ idő homokóráján, s a kardhordó küldöttségnek alig két-három tagja van még életben. Egyik ve­zetőjük Szűcs Gyula, az ősz jogá­szok prototípusa volt. Jól meg­termett, keményöklii fiatalember, a kiről Szipulusz már több Ízben megemlékezett. Volt azonban egy nagy szépséghibája. Saját vallo­mása szerint valamikor debreceni I diák-korában hatalmas sas-orrát egy kocsmai verekedés alkalmá­val bezúzták a timárlegények. Az akkori kezdetleges orvosi tudo­mány eltávolította az orresonto- kat s a diákság vezetőjének akko­ra orra maradt, mint a pulyka­csőre. Mikor azután az ismeretlen­ség' homályából előre küzdötte magát, hálás alakja lett az élcla- poknak. Diadalmas sztambuli ut- jából visszatérve, Felvincen kép­viselőnek lépett föl, de más ha­lászta el előle a mandátumot. — Egyik élclapunk úgy emlékezett meg erről a gyászos, eseményről, hogy “Szűcs Pátri azért lépett föl képviselőnek, hogy hosszú orral térhessen vissza.” Örömmámorban úszott akkor az egész ország, mert nagy lidérc­nyomástól szabadult meg. 1876- han a szerbek és a cernagorc sóly­mok éppen oly kardcsörtet éssel, mint most, azzal hetvenkedtek, hogy néhány nap múlva Konstan­tinápolyim fognak reggelizni, az­után pedig a magyarokra kerül a sor. A török fegyverek keresztet húztak számításukon, pedig már hatvanezer rendes orosz katona küzdött soraikban. Ezután vittek diszkardot Abdul Kérimnek, akiről Veres Sándor mérnök, a magyar emigráció Bu­karestben élő kiváló tagja emlék­irataiban úgy emlékezik meg, hogy nem diszkardot, hanem disz­fülel érdemelt, mert a rákövetke­ző évben közel százezernyi seregi­vel a bolgár várnégyszögbe hú­zódva tétlenül nézte, hogy az orosz sereg kardcsapás nélkül kelt át a Dunán. Majd a plevnai dia­dalmas napok következtek. Oz­mán basa maroknyi sei egével megállította az orpsz ko'oszust, melynek kátyúba rekedt szekerét később a román hadsereg rántot­ta ki. E daliás időkben történt az ugv nevezett szofta küldöttség megér­kezése. A török főváros tanuló if­júsága, közte több katonai aka­démiai növendék, adta vissza a magyar diákok látogatásét a há­ború küszöbén. Divatba jött a fez viselése. Erődi Béla tanár török­magyar nyelvtant irt néhány nap alatt, melyet csakhamar széjjel­kapkodtak. A török lázból nem­csak a fővárosnak, hanem a vidék nek is kijutott, igy Egernek is. Az igaz, hogy nem volt köszönet, ben­ne. Távirat érkezett egy szép napon Dobó sasfészkébe, mely ebből a néhány szóból állott. A török diplomáink az esti vo­nattal érkeznek meg. Juszuf Zia bég. Nosza, lett sürgés-forgás a kü­lönben csöndes kis városban. A házakat föllobogózták. Mozsár­

Next

/
Thumbnails
Contents