Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-01 / 5. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 5. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 FEBRUARY 1. VOL. XIV. No. 5. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜKET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rév. LAD. HARSÁNY1 235 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. A megismerés és megértés útja. Midőn e sorokat Írjuk, Cleve- landban még tart a magyar lelkészek és a magyar lelkészi konferencián megjelent amerikai lelkipásztorok tanácskozása és igy még nincs módunkban annak eredményéről beszámolhatni. A konferenciára már évek óta szükség volt, mert folyton több és több olyan kérdés nyomult az előtérbe, a melyeknek az elintézését, a megoldását, csakis beható tárgyalás és megbeszélés után lehetett várni. A magyar lelkipásztorok hüsé gesen szolgálták eddig is gyülekezeteiket és bármit hozzon is a kon- ferenc-'a, vagy bármily eredménynyel is végződjék az, a lelkészek bizonyára ezentúl is ugyanazon odaadó hűséggel, krisztusi szeretettel fogják majd teljesíteni kötelességeiket, mint annakelőtte. Erre a konferenciára főként azért volt nagy szükség, mert bár amerikai testvéreink Krisztus urunk iránti szeretetből szívesen támogattak bennünket egyházszervező és egyházalapitó munkánkban, de arra még nem talál tak alkalmat, hogy bennünket kö zelebbről megismerjenek. Ők tudták, hogy magyarok vagyunk, de nem tudták, hogy magyarnak lenni annyit jelent, mint lelkesedni minden jó és igaz iránt és szeretni a szabadságot épp oly tűzzel,' rőt talán jobban, mint az ameri-1 '.alak. ők eddig nem tudták, hogy mi egy elnyomott nép külföldön ooldogulást kereső gyermekei vagyunk, akik a szabad Amerikában ;anulják meg azokat az elveket, a j melyekkel egykor hazájuk szabad- iágát akarjak visszaállítani. Az | amerikaiak eddig is ismertek ben- ' nünket, de csak külsőleg, most a konferencia alkalmából módjuk lesz arra, hogy úgy olvassanak belőlünk, mint nyitott könyvből, mely jótulajdonságainkat és ve lünk született, de lecsiszolható hi báinkat egyaránt elébük tárja. — Meg fogják érteni, meg fogják ismerni szokásainkat, életünket és I a megismerés helyét fel fogja vál tani a baráti szeretet helye, amely nemcsak anyagi támogatást fog adni, hanem baráti tanácsot és se- gitőkezet ezernyi bajaink közepette. Erre a konferenciára szükség volt, mert a megismerést fel kell hogy váltsa a jövőben a megértés. A konferencia eredményes mur,. kájában bízunk és éppen azért tanácskozása idején innen a távolból igaz és szeretetteljes üdvözletünket küldjük annak. MELYIKET KÖVETED? Két ember beszélget egymással, mindkettőnek egy marék búzája van. Az egyik igy szól: Ezt a ma- ! l ék búzát megtartom magamnak, j A másik igy felel: én nem úgy cselekszem. Hasznosítani kell a magot, azért a földbe vetem. Az előbbi nevetve zacskóba rakta a magáét. A másik vetésének tízszeresét a nyáron Az életből vett kép. A .világnak élő embere szól: “Életemet saját érdekem előmozdítására használom, — és eszerint él. Nem törődik mással, csak önmagával és' élvezeteivel. A hivő lélek igy szól: “Életem nem az enyém, másokért kell élnem”, — Krisztus pedig szól mindkét félhez: “Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt”. Daliás idők. Tengerre szállt tizenhárom levente s vitorlázik gyorsan Konstantinápoly felé, hogy a magyar nemzet ajándékát megvigye a testvér török nemzet győzelmes hadvezérének, Abdul Kérim basának — irta harminchat év előtt egyik vezércikkelyében a gyermeteg kedvű, lánglelkü hazafi. Kaas Ivor báró. Az egyetemi ifjak, mint emlékezetes, diszkardot vitte ^ akkor Djunisz és Alekszivác győzőjének. Azóta egy emberöltő pergett le a/ idő homokóráján, s a kardhordó küldöttségnek alig két-három tagja van még életben. Egyik vezetőjük Szűcs Gyula, az ősz jogászok prototípusa volt. Jól megtermett, keményöklii fiatalember, a kiről Szipulusz már több Ízben megemlékezett. Volt azonban egy nagy szépséghibája. Saját vallomása szerint valamikor debreceni I diák-korában hatalmas sas-orrát egy kocsmai verekedés alkalmával bezúzták a timárlegények. Az akkori kezdetleges orvosi tudomány eltávolította az orresonto- kat s a diákság vezetőjének akkora orra maradt, mint a pulykacsőre. Mikor azután az ismeretlenség' homályából előre küzdötte magát, hálás alakja lett az élcla- poknak. Diadalmas sztambuli ut- jából visszatérve, Felvincen képviselőnek lépett föl, de más halászta el előle a mandátumot. — Egyik élclapunk úgy emlékezett meg erről a gyászos, eseményről, hogy “Szűcs Pátri azért lépett föl képviselőnek, hogy hosszú orral térhessen vissza.” Örömmámorban úszott akkor az egész ország, mert nagy lidércnyomástól szabadult meg. 1876- han a szerbek és a cernagorc sólymok éppen oly kardcsörtet éssel, mint most, azzal hetvenkedtek, hogy néhány nap múlva Konstantinápolyim fognak reggelizni, azután pedig a magyarokra kerül a sor. A török fegyverek keresztet húztak számításukon, pedig már hatvanezer rendes orosz katona küzdött soraikban. Ezután vittek diszkardot Abdul Kérimnek, akiről Veres Sándor mérnök, a magyar emigráció Bukarestben élő kiváló tagja emlékirataiban úgy emlékezik meg, hogy nem diszkardot, hanem diszfülel érdemelt, mert a rákövetkező évben közel százezernyi seregivel a bolgár várnégyszögbe húzódva tétlenül nézte, hogy az orosz sereg kardcsapás nélkül kelt át a Dunán. Majd a plevnai diadalmas napok következtek. Ozmán basa maroknyi sei egével megállította az orpsz ko'oszust, melynek kátyúba rekedt szekerét később a román hadsereg rántotta ki. E daliás időkben történt az ugv nevezett szofta küldöttség megérkezése. A török főváros tanuló ifjúsága, közte több katonai akadémiai növendék, adta vissza a magyar diákok látogatásét a háború küszöbén. Divatba jött a fez viselése. Erődi Béla tanár törökmagyar nyelvtant irt néhány nap alatt, melyet csakhamar széjjelkapkodtak. A török lázból nemcsak a fővárosnak, hanem a vidék nek is kijutott, igy Egernek is. Az igaz, hogy nem volt köszönet, benne. Távirat érkezett egy szép napon Dobó sasfészkébe, mely ebből a néhány szóból állott. A török diplomáink az esti vonattal érkeznek meg. Juszuf Zia bég. Nosza, lett sürgés-forgás a különben csöndes kis városban. A házakat föllobogózták. Mozsár