Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-01 / 5. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5. sz. Február 1. durrogás, bandérium, négyesfogat, virágzápor fogadta a testvérnemzet diplomatáit. Elsőnek egy bicegő török ezredes szállott ki, mivel állítása szerint Zajcsárnál megsebesült, kardját bot gyanánt használta. Az ezredes egy sűrűn lefátyolozott, kissé hízásnak indult török hölgyet segített le, akit mint Zulejkát, Mehemed el Balek bimbázi özvegyét mutatott be. Férje, úgymond, Djunisznál esett el. Azután egy niind a két szemére kancsal, hosszúkabátos és fezes, őszbe csavarodott muzulmán következett, oly ragyavert ábrá- zattal, mintha arcával óra hosszat ült volna valami nádszéken. Ez Tolt a diplomata, becsületes nevén Ibrahim el Csavaroglu effendi. — Végezetül az ezredes megemlítette, hogy ő egy magyar renegát fia, Juszuf Zia bégnek hívják, s jóllehet bölcsője Kiutahiaban ringott, az édes hazai nyelvet jól bírja. A banketten a város akkori kép viselője, később főispán, volt az ünnepi szónok. Tüzes szavakkal éltette a két testvérnemzet frigyét, s mivel akkor háborús idők voltak, a mikor a próféta nem tiltja meg a szeszes ital élvezetét, a vendégek bőven kivették a részüket a Korán által tiltott egri bika vérből. A banket végén a török sebesültek javára egy kis gyűjtés volt, melyet Csavaroglu diplomata hóm lokára és szájára tett újakkal nyugtázott. Másnap, mikor a mámor elszó l- lőtt s az előkelő vendégek távoztak, a fogadós fejcsóválva mondotta, hogy Zulejka ő nagyságának arca előtte roppantul ismerős. Némán és szótlanul ette végig az egész bankettet, de mikor egyszer fátylát félrelebbeutette s viharverte ábrázata láthatóvá lett, neki úgy rémlik, hogy valaha nála — szobaasszony volt. A szállodás gyanúja alapos volt. Kiderült, hogy rutul visszaéltek a derék magyar város vendégszeretetével. Zulejka urhölgy, a ki a legszelídebb vadházasságban élt a talmi ezredessel, Budapesten föd rásznő. Juszuf Zia bég, igazi nevén Spitzer József várpalotai szár mazásu szabósegéd, a kinek neve később sűrűn szerepelt a törvény- széki rovatban. Végül a török diplomata nem más, mint az a szere- csen-utcai tönkrement szatócs, aki azért lett kancsal, mert sarokboltja elé állva, jobbra-balra kacsintgatva fogdosta a járókelőket. Keleti származása azonban hamisi- tatlan, mert Dat-el-Baum névre hallgat, ami kétségtelenül arabusul hangzik. Hová tűntek ezek a daliás idők? Ma már nem aggódik a magyar nemzet, hogy Törökország romlásával őt is el nyeli a szláv tenger. Harci vágy sem hevíti és mindösz- sze Inger Szolimán mozgósítja idehaza Szomáliában megfogyatkozott hadseregének romjait.-----o----A KASZÁRNYA UDVARÁN. A városi kaszárnyának udvarában vasárnap Messzeségből ide szakadt barna bakák tanyáznak. Az egyikök harmonikáz. Vele dalol sorba mind. Hej, hazulról hozott nóták!...Ni, ott a kis falu int! Dalolnak, de kedvűk csüggedt. Be hosszú is az az ut, Mig mindegyik ahoz, akit szivébe zárt, visszajut. Öreg anyját hagyta el egy, a másik meg kedvesét. Szövik-e majd egyszer tovább a megszakadt szép mesét? Itt-ott félre fordul egyik, hogy ne tudja társa meg S egy-egy könytől nedvesülnek a napsütött tenyerek. Elhallgat már ez is, az is. Dalt alig hogy hallani, Ennek is meg annak is a torkát fojtja valami. Szép csöndesen elszélednek s nem marad ott senki más, Csak a kopott lócán ülő szomorú harmónikás... A kaszárnya milyen magas, de azért a falon át A nyári szél mégis tovább viszi méla dallamát. S bekopog a messze falu egy-egy piciny ablakán. Egy anya vagy egy menyecske meg is érzi azt talán. Meg is érzi, meg is hallja. S fonvadt anyó, menyecske A távolba réved, mintha ott valakit keresne. Feleki Sándor. AZ AMERIKAI MAGVAR REFORMÁTUS EGYESÜLET az egyetlen olyan református szervezet, a mely az egész ország reforinátusságát egy táborba gyűjti és tagjairól szeretettel gonrloskoUik. A FENESI VÁRUR. Közel Kolozsvárhoz, a zegzugos erdélyi hegyek közt, melyekben még mindig több a vadorzó, mint a rendes dologgal járó ember, Ma- gyarfenesen különös eset történt nemrégen. Tudni kell, hogy Ma- gyarfenesen vastag falu, leeresztő hidas váruk van a Jósika báróknak és ehhez a várhoz megtartattak maguknak egy életre valót az elmúlt, századok levegőjéből. Most Jósika Aladár báró, ura Fenes- uek, hatalmas, különös ember, aki töltött puskával tér be a kolozsvári kávéházakba s a cselédeit állan dóan fölfegyverezve járatja. Kolozsvárott is igen jól ismerik Aladár báró különös szenvedélyét, de még itt is feltűnést keltett az a fel jelentés, melyet a Kolozsvár vidé^ ki járásbíróságon tettek a báró ellen. A följelentő egy szegény isztol- nai földesgazda, Ignát Teraszig Vagy egy hónappal ezelőtt megje lent nála a földesur, a kit Boldizsár nevű erdőőre kisért. A báró szuronyos puskáját Ignát Tera- szie torkának szegezvén, rárivalt a halálra rémült oláh emberre: — Tolvaj, gazember, ha nem lódulsz azonnal előttem Fenesre, leszúrlak. Ignát Teraszie lódult és a fellesi kastély udvarán Jósika báró belökte a parasztot egy kamrába. Néhány perc múlva ő is utána ment, vele volt az erdőőrön kívül Lidák János belső cseléd és egy eddig ismeretlen nevű cigány kocsis. A báró pőrére vet- kőztette Ignát Terasziet, égő gyertyát adott a kezébe és azután elkezdte vallatni. A legkülönösebb kérdéseket intézte hozzá, melyekből egy szót se értett a jámbor oláh. Egy darabig esalc türte-szenvedte a báró ur mulatságát, mikor azonban már nem birt a keserűségével, vakmerőén kijelentette, hogy akármit kérdezzenek tőle, többet egy szót sem szól. A bárót éktelen haragra gerjesztette ez a vakmerő kijelentés. — Nem akarsz vallani? — kiáltotta és ezzel hurokra fogott egy kötelet, nyakába vetette a parasztnak és felhúzta vele a kamara mestergendájára. Mikor már fuldokolni kezdett a megkínzott ember, akkor visszaeresztette a földre, de csak azért, hogy a lábánál fogva huzza fel megint. Néhány percig lógott igy a levegőben Ignát Teraszie, a báró megtévelyedett rabszolgája, a mig végre megint földet ért a feje és nagy nehezen föltápászkodott. — Még sem vallasz? — szólt ezután a báró és látja, hogy nem tudja megszólaltatni, éktelen dühében úgy összepofozta, hogy vérbe borulva eszméletlenül esett össze. Jósika báró ezután némán asz szistáló kíséretével együtt ott hagyta az inkvizíció szinterét és sorsára bízta Ignat Terasziet, aki véresen, kábult fővel haza ván- szorgott és elmesélte, hogy mi történt vele. Hogy mi oka volt a mél- tóságos urnák erre a nagy harag ra és hogy miért akarta minden áron kivallatni, azt ő maga sem értette. Soha sem volt semmiféle dolga. Atöbbi isztolnai oláh azt tanácsolta Ignátnak, hogy tegyen jelentést a dologról. Akadt tanúja is elég: csupa elkeseredett, sokszor megbántott paraszt. Tgnát Teraszie személyes szabadság meg sértése és becsülüetsártés címén emelt vádat a báró ellen. «K05CH3OOCH3C(ÖÖOO<KR3OOOOOOOCh KÖHÖGÉS rekedtség, mell és torokfájdalmak, nátha, influenza, szamárhurot, a légzési szervek hurutja gyorsan és sikeresen gyógyulnak a “Kárpáti Mell-tea’’ által. Ezen a Kárpátokban gyűjtött leg- gyógydusabb növényekből készített tea a nyákhártyák minden gyuladása ellen és a meghűlés megszüntetésére a legjobbnak bizonyult. Kellemes ize miatt gyermekek is szívesen veszik be. — Egy doboz ára 25c; postán rendelve 30c; 4 dobozzal küldünk ^bérmentve $l ért. — Makacs esetekben felnőtteknek ajánlatos a “Kárpáti Mellcsep- pek” használata, amely a leg- ] makacsabb köhögést is enyhíti pár óra alatt. Kis üveg ára 30c, postán 40c, nagy üveg 50c, postán 60c. Hogy a valódit kapja, küldje megrendelését mindig erre a címre: ijVörös Kereset Patika? 8901 BUCKEYE RD. CLEVELAND, 0.
