Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-11-15 / 46. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 46. sz. November 15. kalizálva maradt. Szeptember első b armadában főképpen Krassó- Szörény vármegyében, szeptember középső harmadában Temes, Tori rntál vármegye néhány községében lépett föl erősebben a kolera, a hónap utolsó harmadában Budapest környékén (Erzsébetfal- ván, Hidegkuton, Ráckevén, Tökölön) mutatkozott egy-két szórványos eset alakjában; szeptember 24-én pedig a Borsod vármegyei Sajóládra hurcolták be, ahol röivd idő alatt 22 megbetegedés es hat halálozás történt. Ugyanez időtájban Kolozsvárott egy posta- szolga betegedett meg. A baktero- logiai vizsgálat kolerát állapított meg. Ezzel kapcsolatban többeket vizsgáltak meg bakterologiai tekintetben, akik nem betegek ugyan, de a kolera csiráit hordják magukban. Október első harmadában Nagykanizsán (Zalavárme- g.ve), Borsod, Heves, Pozsony, Jé szilagy kunszolnokvármegve egy két községében merült föl szórványosan a kolera. Október 10-ig a kolera 16 vármegyében (Bács- Bodrog, Bereg, Borsod, Fejér, Heves, Jásznagykunszolnok, Kolozs, Krassó-Szörény, Pestpilissoltkis- kun, Pozsony. Szatmár, Temes, To- rontál, Ung, Zala Zemplén) és pedig 79 községben, továbbá öt törvényhatósági jogú városban f Budapest. Kolozsvár, Komárom, Ponesova, Újvidék) fordult elő. A megbetegedések száma október 1 0-1 tr 5 >9. a halálozások száma 272 A belügyminisztérium uj közlési szerint újabban a bácsbodrorg megyei Szeneire 3, a temesmr.gyei Gerebgeneról 2, a csongrádmegyei Osongrádról 1, az esztergomme- gyei Lábatlanról 3, továbbá Arad városábóll kolerabetegedést jelentettek. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET az egyetlen olyan református szervezet, a mely az egész ország reformátusságát egy táborba gyűjti és tagjairól szeretettel •AMrinakcxUk. A jubileumi nagy szám január elején jelenik meg! t'-ek a rendes, nem hátralékos előfizetők kapják meg teljesen ingyen. Kü’die be mielőbb hátralékos előfizetését. Nem előfizetők pedig fizessenek elő. Szerezzünk uj előfizetőket! Tárcza. A BAKTER. Irta: Bükkös. Az öreg tekintetes ur minden nagyobb neszre fölrezzent. Hall- gatódzptt. Kilenc óra is elmúlt már, kocsijának rég itt kellene lenni. Ideges türelmetlenséggel járkált föl-alá a nagy, régi módi ebédlőben, amelyet erre az alkalomra jól be is füttetett, pedig még csak október vége felé járt az idő. Volt oka türelmetlenkedésre, mert nagy vendéget várt. Egyetlen fiát várta, a nagyságos urat, az országos hirü képviselőt, aki nemcsak egyik disze, de valóban lelke is a kormány ellen szö- \ etkezett csoportoknak. Csak a minap tartotta beszámolóját a fiatal nagyságos ur. Ful- mináns beszéddel döngette az osztályuralom ósdi sáncait, miközben kisérőtársai lelkes tüntetése mellett fogadta meg választóinak, hogy a rendi uralom maradványainak megsemmisítésén szivvel- lélekkel küzdeni fog. Óriási hatást ért el. A lapok hasábos cikkekben kommentálták nagyszerű beszédét és valóságos diadalmenetben tért vissza a fővárosba. Csak egyetlenegy iirömesöpp keserítette meg a nagyszerű diadalt, — hazatérve, asztalán találta öreg édesapja levelét, amelyben szelíd fájdalommal, csöndes megadással, de itt-ott kicsillanó keserű gunvnyal gratulál fia nasry sikereihez. Ez a levél módfelett bántotta a képviselő urat. Nemcsak azért, mert édesapja volt a levélíró, hanem talán inkább azért, mivel apja azon a vidéken, ahol gazdálkodott. óriás tekintélynek és osztatlan szeretetnek örvendett és mind politikai, mind társadalmi téren irányitója volt a közvéleménynek. A pártkörben nem is titkolta keserűségét. Elmondotta társainak, hogy már holnap hazautazik és nemcsak meggyőzi, de meg is hódítja az öreget. Az öreg tekintetes ur tehát a fiát várta. Egyetlen fiát. aki busz év óta alig fordult meg az ódon családi kúrián. Aggódó figyelemmel lesett minden zörejt. Odakint pedig valóságos orkánná erősödött a szél. Véodgsüvöl-' főtt a kicsiny falun, útjában meg meg rázva mindent, amibe bele-, kaphatott. Egyszerre csak fölesillant az öreg tekintetes ur aggódó tekintete. Robogó fogata mégállott a kúria előtt. A gyors hajtás tanúskodott róla, hogy nem üresen jött a fogat. Kisietett a tornácra a fia elé. — Isten hozott, fiam, megfáztál, ugy-e? Fia még mindig nem melegedett bele a szóba. Gyors, taposó lépéssel járkált föl-alá, miközben majd a kezeit dörzsölte össze, majd füléhez kapott. — Rettenetes idő ez, édes apám. Az öreg ur tekintete gyönyörködve siklott végig fián. Hatalmas szál férfi volt a képviselő és ■\ hogy a szoba melege visszahódította vonásait az északi szél hatalma alól, mindjobban és jobban kirajzolódott rajta a férfiszépség karaktere. Öntudatos, büszke vonásairól szinte leritt a vezető szerep. Csöndesen jegyezte meg az öreg ur: — Bizony átkozott gonosz időcet élünk, édes fiam. A képviselő elértette a félig panaszos, félig harcra kész feleletet., De valahogy nem érzett vitázó kedvet magában. Úgy tért ki elő- 'e, hogy egész más tárgyba kezdett. — És a mama? — Anyád? Nem tud hazajöveteledről, hát lefeküdt. Eltitkoljam érkezésedet. Tudod, nagyon gyenge szegény, szüksége van a nyugodt éjszakára, ezt pedig bi- •onyosan elrabolta volna tőle az ">röm, ha jöveteledről tudomása volna. Elég jókor tudja meg holnap is. Remélem, hosszabb időt töltesz idehaza? — Csak egy napot. Vissza kell sietnem, rengeteg a dolgom. Az öreg ur arca kissé elborult. Kissé kesernyés mosolylyal jegyezte meg: — Persze, persze, a haza minden előtt. A fiú megértette, hogy itt nem térnek ki az ütközet elől, sőt talán keresik a csatateret. Hiszen érkeztének eltitkolása is azt jelenti talán, hogy az öreg háborítatlan, komoly beszélgetésre szánta ezt az éjszakát. De sehogy sem volt Ínyére a vita. Mintha ezek az ódon falak lenyűgöznék temperamentumát. vitázó elméjének szikrázó tiizét. Nem is felelt, e^ak járkált föl-alá tovább. váha-néha meg-megállt. úgy ballgatózott. — Ilyenkor az északi szél szinte tomboló erővel diilt neki az ódon kúriának. de mivel a százados fákkal nem boldogulhatott, ádáz, dühét a? ablakon töltötte ki. Ugv megrázta azokat, hogy még a lámpa is föl-föllobbant a szoba közepén. — Borzasztó, igazán borzasztó idő, — mormogta a képviselő ur boszusan. Ebben a pillanatban a szörnyű erőre kapott szélvihar csaknem fölszakitotta az ablakot. Rázta, döngette, hogy minden izében remegett. Aztán belátta, hogy ezzel az öreg alkotmánynyal úgy sem bir, elnyújtott süvitéssel rohant el utcahosszat. Egy-egy kutyavo- nitás kísérte csak. A képviselő apjához fordult: — Hogy lakhatik itt állandóan, édes apám ? Hisz ezek a falak nem sokáig állhatnak ellent ilyen viharnak. Ideje volna az egészet alapostól átépíteni, kissé modernebbé, kissé kényelmesebbé tenni a:, egészet. Nem gondolná, apám? Az öreg ur csöndesen elmosolyodott. — ügy, úgy fiam. Alapjában, mint a hazát, ugy-e? Aztán erőt vett rajta a röghöz fűződő izzó szeretet, védelmébe '•ette a régi kúriát. — Ti, ott a nagyváros közepén, légfiitéses kényelmes szalonban, el sem tudjátok gondolni, mit érnek ezek az ódon falak. Lásd, fiam, ez a kúria magában áll. Se I elül, se hátul, se jobbról szomszédra nem támaszkodik. Ma északról támadja a vihar, holnap talán kelet felől. Mi védi, mire támaszkodhatni ? Egyedül erős falaira. Hej, édes fiam, az ősök nem hiába építettek igy! Hallgasd csak, fiam, Szörnyűséges vihar dúl odakint. Neki-neki dűl ennek az öreg háznak, mintah fel akarná boritani. Mit ér vele? Megtépázza néha a tetőt, lerúgja itt-ott a vakolatot, d< a falai rendületlen erővel ellenállnak. Századok óta van ez igy. És most mi ássuk ki a fundamentumot, mi gyengítsük, mi segítsünk a viharnak, mi, a gazdái, édes fiam? Hallod? A förgeteg már piszkos, saras esővizet vág az ablakhoz. Érzed ide bent? Legfeljebb a tehetetlen dühét. Ugy-e, milyen barátságos meleg van itt? Haj, fiam, tudták az ősök, hogy épitsének. — Szóval, politizálunk minden áron, ugy-e édes apám? (Folyt, kiiv.) Az ember nagyon hajlandó hinni hogy ami el van odázva, az már meg is szűnt. * * . * Ki kellő időben nem tud engedékeny lenni, nyugalmát — sőt .szerencséjét játszhatja el.
