Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-11-15 / 46. szám

\S5 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Editor:

Rév. LAD. HARSÁNY I 2S5 East 115th St. New York, N. Y.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3. 1879

AZ UJ AMERIKA.

Szegény, elnyomott, kizsákmányolt, lenézett emberek milliói irányítják tekintetüket ma már a huszadik század Ígéret földje, Amerika felé az elhagyott édes hazánk földjéről. Teszik pedig ezt nem azért, amint egyik elterjedt napilapunk megírja vezércikkében, mert az uj haza földjén köny- nyü az élet és sok a pénz, hanem mert abban a szerencsétlen országban, ahol születtek, nemtudnak megélni s a kormány nem ad nekik mást, mint újabb és újabb terheket azokhoz, amelyek már amúgy is elviselhetetlenek voltak. S a hatalmasan fejlődő Amerika kinyitja kapuját, a melyen keresztül a bevándorlók nemcsak uj hazát, de uj otthont is találnak. Hasztalan biztatjuk magunkat azzal, hogy a magyar annyira szereti hazáját, hogy amikor egy bizonyos pénzszeghez jut keserves munkája által, ismét vándorbotot vesz a ke zébe és visszavándorol. Lehet. Azonban ez a vissza vándorlása a legtöbb esetben nem egyéb, mint meglátogatása annak az elhagyott magyar hazának, melynek azután másodszori kivándorlás alkalmából örök búcsút mond nemcsak ő maga, hanem összes hozzátartozója is. Hiába, ma már ott van az embernek a hazája,ahol megkeresheti a kenyeret is azok számára, a kiket szive szeretetének melegségével vesz körül. De Amerika nemcsak kenyeret, hanem otthont is ad azoknak, akik benne uj hazát kerestek. Amerikának egyik legnasrobb és úgy az állami, mint egyházi életben legtöbbször vita- tot problémája ma már a bevándorlási kérdés. Mit tehetünk a bevándorlók érdekében? hangzik föl körülöttünk mindenütt az amerikaiak ajakéról a kérdés .Maga az ! Egyesült Államok jelenlegi elnöke, WOODROW WILSON igy ir:

‘ Büszkék voltunk mindig ipari vívmányainkra, de még eddig nem vettük tekintetbe teljesen azt a nagy árt, az emberi életet, energiát, azt a nagy fizikai és lelki erőt, amiket azok a férfiak, nők és gyermekek nyújtottak nekünk, akiknek vállaira nehezedett a teher és akik ezt a nagyszerű munkát éveken keresztül elvégezték. Az örökös munkában robotolók kiáltása még nem jutott füleinkhez úgy, mint kellett volna. De mindjobban halljuk már a szót, a mi a gyárak és bányák belsejéből s azon családi hajlékokból, ahová a nyomorúság költözött, felénk hangzik.” így ir az Egyesült Államok elnöke a bevándorlókról. Itt tehát a kormány fogalma alatt nem elnyomatást, hanem védelmet és oltalmat kell értenünk. Nem csoda aztán, ha a bevándorlók véglegesen megtelepednek abban az országban, amely kenyeret és otthont nyújt az idegennek is. \ sok millió idegen, bevándorolt szülők gvermekeiből pedig kifej- ’ődik /Z UJ AMERIKA, amely még hatalmasabb, virágzóbb, mint a régi.

Mit tesz azért az uj Amerikáért az ervház, elsősorban a protestáns, a kálvinista hatalmas presbyteri- án egyház?-Egy teljes hetet szen- szentel a bevándorlók érdekeinek a tanulmányozására. Itt, ahol a

belmissiói tevékenység amúgy is hatalmasan megnyilatkozik és gyönyörű eredményeket ér el, a protestáns egyházak összeállanak, hogy jobban fejezzem ki magam, összeforrának a Szentlélek által abban a szeretetben, amelyet lép- ten-nyomon éreztetnek mivelünk egyházi munkálkodásunk terén és még egy külön hetet is szentelnek arra, hogy tanulmányozzák helyzetünket és még nagyobb segítséget nyújtsanak. Óh, hány magyar gyülekezetnek nyújtottak segitő- kezet, építettek szép templomot akkor, amikor még az amerikai magyar reformátusok kérő szavát senki sem hallgatta meg, csak azon amerikai hittestvérek, akik nemcsak meghallották a kérő szót, de segíteni is tudtak azonnal. Ki tudja, ez a belmissziói hét, amo- lyet 1913 november hó 16—23-ig tartanak az összes amerikai prőb testáns egyházak, milyen nagyszerű eredményekre fog vezetni Mi bevándorló magyar reformátusok, akik más légkörben neveked- tünk fel, akik előtt talán iidegen- szerünek tűnik fel ez a személyes, Krisztushoz való nyílt és őszinte ragaszkodás, a vallásos életnek ily nagyszerű megnyilatkozása, a mely a felebaríti segítő szeretetet teszi a keresztyén ember első s legfontosabb köte’ességévé: imádkozzunk ennek a hatalmas országnak, az UJ AMERIKÁNAK további virágzásáért, fejlődéséért, de imádkozzunk egyúttal az elhagyott édes hazánk hitélétének felébredéséért, az UJ MAGYARORSZÁG- ért is.

A kolera aratása Magyarországon.

A magyar kir. belügyminisztérium hivatalos kimutatást tett most közzé a Magyarországon 1913 julius 19-től október 10-ig történt kolera esetekről. Ez a kimutatás megdöbbentő számadatokat tartalmaz. Kiderül belőle, hogy október tizedikéig 549 ember betegedett meg Magyarorszá gon a kolerában és a kolerás ha lottak száma ugyancsak október 10-ig . — kétszáznegyvenkettő. Tgaz ugyan, hogy három hónap alatt szökött ily magasra a kolerás halottak száma, de egy olyan országban, mely helyet kér a kul- turállamok sorában, ez a szám nagyon is elszomorító színben tünteti fel a közegészségügyi állapotokat.

A kimutatás szerint a kolera első esetre 1913 julius 19-én Temes- szigeten merült fel, amelyhez rövid idő alatt négy hasonló megbetegedés járult. Körülbelül két hétig nem fordult elő az országban újabb koleraeset. Augusztus 7-én a Titel mellett fekvő “Néra” hajón egy matróz betegedett meg kolerában; ettől függetlenfil. augusztus hó 11-én a Temes vármegyei Kevevárán, később Újvidéken mutatkozott egy-egv izolált eset. Szeptember elején a Bereg vármegyei Yolóc és csakhamar Kisszolyva községben több gyanús megbtegedés történt. A betegség rövid idő alatt elterjedt a Latorca mentén fekvő községekben ; Be- regváinegvében 26 községben ösz- szesen 139 megbetegedést, 82 halálozást okozott. Szeptember 7-én Budapesten egymástól távol eső három helyen s gyors egymásutánban bét koleraeset történt, de lo-