Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-10-25 / 43. szám
43. sz. Október 25. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 szerették volna látni a délibábot, s alkonyaikor egy karám közelében állapodtak meg. Mikor neki- 1 észültek a pihenésnek, előlép a juhászbojtár, s tisztességtudóan negmelve kalapját, igy szól: — Ajánlom az uraknak, siessenek a Békacsárdába, mert itt nemsokára zivatar lesz. Ha pedig az itt éri az urakat, akkor megemlegetik a Hortobágyot! A tudósok nagyot bámultak. — Hogyan, — kérdi az egyik — hiszen felhőnek sehol semmi nyoma! — Kérem, — mondta a bojtár, — a szamár beállott a karámba. — És ez mit jelent? — Ez biz zivatart jelent. Nagyot nevettek rajta. Eelőszedték a tarisznyáikat és tőzeg- tüz mellett szolimát kezdtek pirítani. Ezalatt észrevétlenül sötét felhők tolakodtak az égboltra. Nehány perc alatt beborult, aztán dörgött, csattant, esett — a tudós társaság pedig dideregve állott a1 szakadó záporban. A juhász kifordított subája alól kárörvendőer mosolygott. Aztán elállóit a zivatar és nagy lett a csend. A tudomány egy ki csit csődöt mondott megint — ezt erezte mindenki. Végre megszólalt az egyik természettudós: — Menjünk innen — mondta,-— mert ez furcsa vidék. Itt a szamár nem szamár, hanem természet tudós, a természettudós pedig nem természettudós, mert a szamár lévén a természettudós, a természettudós a — szamár. Szólt és elballagott. Furcsa egyenlőség. Ezt a jó magyar mondást Szeged környékéről hozták. A föídesur jókedvében összeáll az. egyik munkásával és az egyenlőségről beszél vele. A munkás szépen, okosan mondja el, amit a népgyülésen az emberek egyenlőségéről hallott és igyekszik okoskodásával sarokba szorítani a föl-1 desurat. Ez haTuct'a .e^y :deig, aztán elfogy a türelme és nagyot kiált: — Most én beszélek! És kifejti a következőket: — Hát figyeljen ide. Gombos. Jól figyeljen ide, Gombos. Azt én tudom és hiszem, hogy maga épp .olyan ember, mint én. Azt is tudom és hiszem, bogy -éa-épp olyan ember v.agyok, mint maga. De azt. hogy mi egyformák vagyunk, azt se nem tudom, zc nem hiszem... GYERMEKEKNEK. A CSIZMÁS KANDÚR. Egy derék öreg molnár fiainak egy malmot egy szamarat s egy cirmos kandúrt hagyott örökségbe. A legidősebb fiú magának tartotta a malmot, a középsőnek jutott a szamár, a legfiatalabbnak a kandúr. De ez haragudott is érte. — Minek nekem ez a kandúr? — kiáítá boszusan. “Végv nekem egy pár jó csizmát és egy zsákot, kedves gazdám,” szólt a kandúr; “hidd el, hogy nem bánod meg!”* — És a fiatal ember megfogadta a kandúr szavát. Szép csizmát varratott és egy jó zsákot adott neki. A cirmos mindjárt felhúzta a csizmát, nyakába akasztotta a zsákot s kiment a mezőre nyulvadászat- ra. A zsákba szép gyenge lóherét tett s oda tartotta a házinyulak odúja fölé. Sutty! benne van a nyúl a zsákban, a kandúr meg harar bekötötte. Most elindult s egyenesen a király palotájába ment s igy szólt, magát mélyen neghajtva a trón előtt: “Felséges uram! Az én méltóságos gazdám. báró Semmiházv küldi Fel- egednek ezt a kövér nyulat!” — A király pedig azt mondá rá. — “Mondd meg az uradnak, hogy szépen köszönöm a kövér pecsenyét!" — A kandúr aztán elment egy búzaföldre s fogott két fogoly madarat. Megint futott a királyhoz s átnyújtotta a fogolymadarakat is, a király megköszönte s jó borravalót adott a kandúrnak. \z okos cirmos igy folytatta ne- hánv hétiir s megmerte a király kegyét. Egyszer a király kocsDni ment nzép leányával, s egy folyó partján is végig liaitott. A kandúr hamar odaszaladt a gazdájához s mondá: “Siess, kedves gazdám, mahj megmutatom neked hol kell fürödröd a folyóban, ne kérdezz semmit, csak tégy úgy. a mirt mondtam, a többi az én gondom.” Báró Semmiházv -— igazság sze- fint a molnár fia — követte a ' andur tanácsát, ámbár nem tudta hogy miért. A mig fiirdött, a királyi fogat is arra hajtott. A kandúr ekkor szörnyen kezdett jajgatni! “Segítség; segítség! Báró Semmi házy beleiül a vízbe!” — A király megállittatta a lovakat, látni akarván, hogy mi történt. Kkkor odafutott a kandúr és sírva panaszkodott: “Felséges uram. valami haszontalan tor aj ellopta az én gazdám ruháját, amig fiirdött s most nem jöhet ki a vízből, jaj! jaj ! pedig már egészen át van fázva! ” Ez ugyan nem volt igaz, mert a kandúr dugta el egy bokor mögé urának rongyos ruháját. A király megsajnálta a bárót és hamar küldte az inast a palotába, hozzon neki szép úri ruházatot, A molnárlegény magára vette, a szép ruha nagyon illett az ő szép arcához és termetéhez s midőn a -királykisasszony meglátta, mindjárt megtetszett neki. A király felvette őt a kocsijába. Annak örült most a cirmos kandúr. Hamar futott a kocsi előtt s azt mondotta az embereknek, kik a mezőn dolgoztak: “Halljátok, jó emberek; ha ti nem azt mondjátok a királynak, hogy ez a rét, ez a búza a báró Semmiházv ő méltóságáé — akkor darabokra lesztek felapritva. Tehát vigyázzatok!” — S midőn a király oda ért s kérdé: “Kié ez a nagy rét ?” — a kaszások azt felelték: “Méltóságos Semmihá- zv báróé!” A messzire elterjedő búzaföldeken dolgozó aratók szintén azt felelték a király kérdésére. A király pedig azt mondá : - “Ejnye de gazdag úri ember ön, báró Semmiházv!" — mire az komolyan bólintott fejével. A kandúr most egyenesen egy hatal • inas boszorkány kastélyába futott, mely az erdő szélén állott. Mikor a boszorkány a csizmás kandúrt meglátta, oroszlánná változott. A ka liftur hirtelen felugrott az ab lak párkányára s onnan kiáltott le nevetve! — “Hej de nagy mesterség oroszlánná változni! de bezzeg egérré nem tudnál lenni, any- nyira nem terjed a hatalmad!" — A boszorkány megharagudott, megrázta magát s mint szürke e gér futkosott a fényes padlaton — a kandúr meg utcu neki! hipphopp! — leugrott, megfogta s nyomban meg is ette az egeret s a boszorkánynak vége volt örökre. Ez alatt a király is oda ért s behajtatott a kastély udvarába, mivel a kapu nyitva állt, és ő már régen csodálta ezt a pompás épületet. Az udvaron már eléje jött a kandúr s üdvözölte őt gazdája, báró Semmiházy kastélyában. — “Micsoda, kedves báró, ez a kastély is az öné?” — kiáltó a király. —- Milyen gazdag ön! S milyen szép, milyen pompás itt minden ! Ez a kapu, ez a lépcső, ezek a tornyok!” — A báró csak mosolygott, karját nyújtotta a királykisasszonynak, s egy gyönyörű terembe vezette őt, hol ezüsttel, aranynyal terített asztal állt, a poharak meg gyémántból voltak s a szép piros bor úgy csillogott azokban, mint a rubint, Siti a nem látót válogatott étkeket hoztak fel láthatatlan szolgák, s a mig ettek és ittak, gyönyörű nótákat húzott egy szintén láthatatlan zenekar. Mikor a lakomának vége vége volt, a király igy szólt: “Nagyon tisztelt báró ur, ha ön nőül akarja venni a leányomat, én bizony egy szót sem mondok ellene s örömmel adom áldásomat a frigyre! A báró mélyen meghajtotta magát s még az nap tartották meg az esküvőt — igy lett a szegény- molnár legényből hatalmas ur — a király halála után pedig őt e- melték a trónra az okos kandúrt meg azonnal kinevezte első miniszterének. A / í A KIS GAZDASSZONY. Irénke már kis leány korában legjobban szeretett főzőcskét játszani. Mikor nagyobbacska lett, legnagyobb öröme abban tellett, ha az iskolából haza térve, segített az édes anyjának a konyhában. Tizenöt éves korában már olyan ügyes kis gazd- asszony volt, hogy más vele egyenlő korú leányok tanulhattak tőle. — Kis leányok ti is oly ügyesek legyetek, mint Irénke. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET az egyetlen olyan református szervezet, a mely az egész ország reformál osságát egy táborba gyűjti és tagjairól szeretettel a»n<1n*ko4iá.
