Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-10-25 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LaPjA 43. sz. Október 25. fi A tükör története. A tükör hasznáról nem szükséges sokat beszélni. Ismeri mindenki s igazán el lehet mondani, hogy az a toalett-asztaltól egészen a csillagos égig terjed, mivelhogy a csillagászati fölfedezéseknél és v.zsgálatoknál is elsőrangú szerepet játszik. A tükör föltalálása e- lőtt az emberek bizony Nárcisként csak a folyók csendes vizében kereshették képmásukat. Kezdetben kisimitott köveket, ítia.d érclapokat használtak tükör gyanánt. Az érctükörről már Mózes könyveinek egyikéhen (2. k : 38, 8.) található említés. Egyiptomban és általában keleten a tükör nem tartozott a szobák ékes Régei közé, csak mint a nők cico májának eszköze szerepelt. A zsidó nők, a kik minden valószínűség eszint Egyiptomban ismerték meg a tükröt ( nagy ünnepeken s legdíszesebb ruháik fölvételekor apró réztükrökkel ékesíti tték magukat. Ezt a fényűzést .azonban Mózes, egyrészt költséges volta miatt, másrészt, mert a hivalkodást és hiúságot nagyban e- lősegitette, megtiltotta s a tükröket országszerte összeszedni parancsolta. Rómában Aguuleius állítása szerint az istennek tiszteletére rendezett meneteknél a nők, vakító fényességű öltönyeik fölött a hátukon szintén érctükröket viseltek. A görögöknél Vénust, hogy Juliétól és Pallastól — kik a hiúságnak még a látszatát is kerülték — megkülönböztessék, gyakran tükörrel kezében ábrázolták. A por- ticii királyi múzeumban máig is látható egy remek, elefántcsont- tara gványu hajtii, melyen a haját rendezgető Vénus elé a szerelem istennője kerek tükröt tart. A csillagászok is a Vén lisztről elnevezett bolygót egy foggantyuval ellátott karikával jelzik, ami mindenesetre a régi világban divatozott kerek tükröt akarja jelképezni. Heléna királyné Krisztus születése előtt 1200 évvel, midőn hazájáról, férjéről és becsületéről megfeledkezve, Párist Trója alá követte, tükreinek elviteléről nem feledkezett meg. — A ró- rémai nők rabszolganőikkel tartatták tükreiket öltözködésük alatt. Ez a római tükör köszörült és simított acélból vagy a gazdagabbaknál ezüst lemezekből állt, miután a sárga ércek nem mutattak tiszta képet, az acélból készülteket pedig nem lehetett megóvni a rozsdától, a platina meg nem volt még föltalálva. Az ezüst lemezeket később arany lemezekkel borították be hátulról, mert azt tapasztalták, hogy az arany aljjal ellátott ezüst legtisztább képet ád minden ércek között. Az ily tükör annyira népszerű és kedvelt lett, drágasága dacára, hogy — mint Plinius megjegyzi — Rómában minden cseléd is ilyen tükörre akart szert tenni. A rómaiak utánozták a meghódított szomszéd népeket s többek között azok narancsszínű haját: tehát festették és aranyporral hintették be a hajukat. Ez még szükségesebbé tette a tükröt, mely igy mindegyre nagyobbodott s nem volt ritkaság már náluk ember- nagvságu tükröket sem találni, a miket már szobadísznek használtak. Seneca szerint egy-egy ily tükörért kiadott összeg többre ment, mint az a pénz. a mit a háborúban elpusztult vezérek gyermekeinek kiházasitására fordítottak. A pha- rosi világitó torony tengerfelöli részén is alkalmazva volt egy óriási acéltükör, mely a fényt száz mértföldnyire elvitte. Az acéltükrök rámái is rendszerint igen költségesek voltak a rómaiaknál tiszta elefántcsontkeretek, drága fa- ragvánvokkal, gyémántokkal, ’■yöngvökkel kirakva. Az iivegfükör minden más a- nyagból készült fölött előnynyel bír s már a régiek is tehették ezt az észrevételt, miután az iivegtii- kör nem volt előttük ismeretlen. A hajdan hires sidoni üveggyárban is készítettek üvegtükröket, de hogy ezek még sem terjedtek el az főleg az éretükör iránti előszeretetnek tulajdonítható. A sidoni gyárban készült tükrök fuvás által jöttek létre s bizonyos finom fekete festékkel mázoltattak be. Az üveg egyik lapjának cinkkel vagy álommal'való bevonását h 13. században találták fői s alkalmazásuk kezdetben tökéletlen is volt, amennyiben a cink vagy álom olvadt állapotban öntetett a forró és hajlékony üvegtáblára. \ cinknek higanynyal való vegyítése a 16. századra esik. Ekkor fedeztetett föl a hires velencei, mu- ranói üveggyárban az üvegtükör tökéletesítésének titka. Vékony cinklemezekre higanyt öntöttek s e vegyülékkel kenték be az üveg ’apját, majd tiszta és sima papírral befödve, lenyomtatták ezt, E műtét után aztán a papírt a legnagyobb vigyázattal kihúzták. A. falálmány bámulatos hírnévre tett szert s az ilyen módon készült tükrök elterjedtek az eeész világon. De még ezeknek a tükröknek is nagy hibájuk volt, hogy a túlzott fuvás által gyártott lapok igen \ ékonvak lettek, vagy csak kö-. zépszerii nagyságúak maradtak. Hevait Ábrahámnak a 17. század végén sikerült föltalálnia a tükörlaipok öntését s találmányával Párisba menvén, ottani gyárából kerültek ki az első feltűnőbb nagyságú üvegtükrök. Első öntvénye 84 hüvelyk magas és 50 hüvelyk széles volt. Ami már tekintélyes nagyság, mert 84 hüvelyk hét lábat tett ki a régi mérték szerint, egy lábban lévén 12 hüvelyk, a hét láb pedig majdnem három métert jelent, arnieny- nyiben öt régi láb két métert tesz ki. Azonban az ily nagy üveglapok öntése igen költséges volt, de végre föltalálták a nagy üveglapoknak fuvás által való előállítását is. Ezt a találmányt legelőször a szent])'tervári üveggyár tette magáévá s ez is emelte legnagyobb tökélyre. Bámulatos nagyságú tükrök kerülte ki a gyárból, melyek közül máig is csödáltatik a kezdetben a miclalolomi. mór pedig a taurusi palotában láthat* 13 láb magas és hét és fél láb szé les óriási tükör. E tükör magas saga tehát több, mint öt méter é szélessége három méter. Miután tükrök segítségével a fénysugaraknak tetszés szerinti irányt lehet adni és miután a nap sugarai nemcsak világítanak, hanem égetnek is, hamar rájöttek az emberek, hogy különböző köszö riilés és simítás által a fénynek és melegnek erősbülését és szétszórását, tehát a tárgyak képeinek kicsinyítését vagy nagyítását lehet eszközölni, vagyis a tükröt fizikai és optikai célokra is lehet használni. így a katoptrika, vagyis a tükrök által visszavetett sugarak elmélete már a görög matematikusok előtt ismeretes volt. De még inkább az égető tükrök tökéletesítésével foglalkoztak s nem is hiába, ha igaz, hogy Archi- medesnek sikerült égető tűkről* által elégetni a római hajóhadat. Ami különben a mai tudomány tanúsága szerint éppenséggel nem volt lehetetlen. Ez az eset különben Krisztus után 414-ben is ismétlődött, midőn Proctus a Konstantinápolyi ostromló góth hajóhadat szintén hamuvá égette. Buffon is történeti példákra alapította kísérleteit és tudjuk, hogy óriási eredményeket ért el. Ma már mint tudjuk, gyujtótükör se* srélyével minden ércet meg lehet olvasztani s a gyémántot is el lehet égetni. A 17. század közepén Zucchi Miklós olasz jezsuita jött először arra a gondolatra, a távcsövekben rendesen használt tárgy-üvegek helyett tükröket kellene alkalmazni. így jött létre a telescop. A teleseop használatát azonban csak Newton vitte nagy csillagászati tökélyre. FJerschel csillagász, ki fokozta a telescop- tükrök tökélyét, nem kevesebb, mint 6400-szoros nagyítást eszközölt már 49 hüvelyk átmérőjű tükrével. A mai ember már jól tudja, hogy a tükör-telescopoknak lehet köszönni minden nevezetes csillagászati fölfedezést.-----o----VIDÁM TÖRTÉNETEK. Gentry-világ. Ez az eset annyira magyar, hogy a világ semminő nyelvére sem lehetne lefordítani. ügy történt, hogy egy kétprédi- kátumos ősgentry nagyon megbarátkozott Pesten egy földijével, a ki nemcsak hogy nem rendelkezik két prédikátummal, nemcsak hogy nem gentry, hanem épp ellenkezőleg, olyan vallási viszonyok közt él, amelyek csak bizonyos kedvező vagyoni állapot esetén képesítenek nemesi prédiká- tum elnyerésére. (Ez csak elég tapintatosan van körülírva?) Megbarátkoztak, megszerették egymást s brúdert ittak. Aztán a gentry hazautazott a falujába a nagybátyjához, aki még ősibb gentry, mint ő s akinek három predikátuma van. Egyszer sétálnak ketten: ő meg a nagybátyja, a falu főutcáján. Egy fordulónál elébük kerül a fiatalember, akivel ugv megszerették egymást. Kalapot emel. A nagybátyja viszonozza a köszöntést, az unokaöcs pedig igy szól: — Servusz! Azzal tovább mennek. Látni, hogy az öreg ur töri valamin a fejét. Aztán nagy csöndesen szinte szemrehányó hangon megszólal: — Te ezt tegezed?----Igen. — Ezt az embert, aki most köszönt? A Grünmandlnak a fiát? — Azt, igen. Tegezem. Az öreg ur néz, aztán igy szól: — És nem haragszik meg érte? Tudniillik azt föl se tette, hogy ez a tegezés — kölcsönös is lehet...-----o----A négylábú tudós. Nemrégiben egy természetvizs- gáló társaság járt a Hortobágyon. Megtekintették a gulyát, ménest,
