Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-07-26 / 30. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 30. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 JULIUS 26. VOL. XIV. No. 30. AZ AMERIKAI MAGVAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA., Editor: Rév. LAD. HARSÁNY1 2*5 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. A munka és Mindenkinek, aki a munkája után él, legyen az bár egy nagykereskedőház vezetője vagy csak boltiszolga, vasutigazgató vagy csak vasúti bakter, gyárvezető vagy munkás, előmunkis vagy csak napszámos, tudnia kell, hogy első sorban is saját maga és övei boldogulásáért dolgozik és igy nem kell attól félnie, hogy azért mert másnak dolgozik, tán többet dolgozik, mint a mennyit kellene dolgoznia. Egyszersmindenkorra meg kell jegyeznünk, hogy a becsületes munka megkívánja tőlünk azt, hogy mindent úgy végezzünk, mintha azt saját magunknak vé- geznők. Az egyetlen dolog, a mely sorsunkat megjavíthatja, az a tudat, hogy munkánk megbecsülésre talál. Soha se becsüljünk le egy munkát, mert éktéktelen munka nem létezik. Bármilyen munkát is kell végeznünk, ha becsülettel, jól elvégezzük, megváltottuk magunknak az elismerés és előrehaladás jogát. Soha se higyjük, hogy az a munka, n -lyet végezünk, értéktelen, mert aaga ez a téves felfogás kiöli 1 lünk a jobb munka és a jobb egélhetés reményét. Sol ,zor halljuk a panaszt: munkaadóm rosszul fizet, többet is megérdemelnék. Azok, a kik igy panaszkodnak, rendszerint már a boldogulás. meg vannak győződve arról, hogy többet dolgoznak, nr:nt a menynyiért fizetést kapnak s igy műn bájukat nem végzek a régi lelkesedéssel és lelkiismeretességgel, elzárva maguk előtt azt az utat, a mely a munka megbecsülésén keresztül a munkás boldogulásához vezet. Az, hogy dolgozzunk és hogy becsületesen dolgozzunk, nem jelenti azt, hogy erőnkön felül dolgozva, tulerőltessük magunkat, tönkre tegyük egészségünket. — Szó sincs róla. Ezt sem nem szabad, sem nem kell megtennünk. De azt igenis megkívánja a saját boldogulásunk, hegy akkor, ami kor dolgozunk, dolgozzunk szívvel és lélekkel, kötelességtudás sál, bizalommal, reménységgel, nem pedig csüggedésseí és nemtörődömséggel vagy irigykedéssel, mert ezek elvonják munkánkról a figyelmünket és ezáltal beáll aa a helyzet, hogy bár munkánk van, az előrehaladásban, a boldogulás ban soha sem lehet részünk.-----o----Bűn rövid szó és gyakran röviden is végez áldozataival. * * * Mikor egy ember erkölcsileg sülyedt és nem templomos, próbáld azzá tenni és felemelni. * * * Némely Istenfélő ember azt hiszi, bogy ő azért jött a világra, hogy kerülje azt, ami elveszett. RÉGI MAGYAR ÚJSÁGOK. A legelső magyarországi hírlap nem mint azelőtt hitték, a Magyar Hírmondó, se nem a Magyar Kurír volt, hanem csaknem egy századdal előbb már megjelent Mercurius Veridicus ex Hungária, melyet a hires kuruc tábornok, Eszterházy Antal, indítót; és szerkesztett is kezdettől végig. Az újság latin nyelvű s 1705— 1710-ig élt, vagyis a Rákóczi szabadságharc idején s persze főleg a dicsőséges fejedelem politikáját és hadi tényeit dicsőítette. — A majthényi nagy nemzetárulással, mikor 31.000 kuruc rakta le keserű fájdalomban a fegyvert, a kurucok vitéz generális szerkesztő ura is letette a tollat, a Mercurius megszűnt, hogy utóda évekig ne legyen. Magyar nyelvű lap akkoron még nem volt hazánkban, ha- nem/csak latin, később német nyel ven megjelenő, aminthogy a magyar nyelv maga is fehér holló volt a társalgásban, a paraszt gunyhókba szorult, ahol meg az irás-olvasás tudománya teljesen ismeretlen lévén, újságra sem volt szükség. Ezért nem jelent hát meg oly sokáig magyar hírlap sem. Időrendben a második hazai újságunk a pozsonyi Nova Poso- niensia volt, szintén latin nyelven s mint nevéből is látszik, Pozsonyban jelent meg, még pedig 1721- ben, Bél Mátyás szerkesztése alatt Ez a lap csak nagyon rövid ideig élt, ám azért a magyar újságírás atyamesterének, az újságírók magyar ősének ma is Bél Mátyást tartják A harmadik lap már német volt, 1731-ben látott napvilágot Budán a jól hangzó Ofnerische Mercurius címen, hetenkint egyszer. \ legelső magyar nyelvű újság a Magyar Hírmondó, mely 1780 január 1-én indult meg Ráth Mátyás szerkesztésében. Utána 1787-ben Béesben is jelent meg magyar lap, Magyar Kurír néven, melyet Szacsvay Sándor indított. A legelső pesti magyar lap pedig a Hazai és külföldi tudósítások voltak. A cenzúra, a rettegő Bécs gondoskodásából, oly szigorúan dolgozott ebben a korszakban, hogy lenyomatni csak külföldi híreket volt szabad, még pedig a legkisebb “birodalmi” vonatkozás nélkül. Az 1832-ik esztendőben indult meg Kisfaludy Károly lapja, a Jelenkor, melyet azonban a költő, aki rája engedélyt kapott, anyagi eszközök hiányában nem birt megjelentetni s kénytelen volt a koncessziót a lappal együtt átruházni Helmeczy Mihályra, a nyelv újítóra, akinek gúnyolódó kartársai szerint “Helmeczy”, ki a szókat elmetszi” volt a neve köznyelven. Az 1841. év január 2-án aztán megindult az első igazándi magyar újság, a Kossuth Lajos Pesti Hírlapja, mely hamarosan felforgatta az országot s hamarosan fogságot is szerzett illusztris szerkesztőjének. Ám azért Kossuth mint szerkesztő is hű maradt elveihez, melyet lapja első számában röviden igy körvona- lozott: “Szennyes érdekek vezetni soha sem fognak, meggyőződésünk nem lesz eladó és nem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaink heve az igazságtól soha el nem tántorit.” Az 1848-ik' események egyik legkimagaslóbb pontja is éppen a sajtószabadság kivívása lett, mely természetesen egyszerre megteremtette s ki is fejlesztette a magyar hírlapirodalmat, védőszárnyai alatt nagy- liamar egész raja indulván meg az újságoknak, melyeknek száma aztán tavaly már közel járt Magyar- országon a másfélezer darabhoz, mig Németországnak ugyanakkor napilapja 3929 darab volt.
