Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-01-18 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA '!. sz. Január 18. Kötelességeink az uj hazában. Kimondhatatlan az a fájdalom, mely a magyar ember keblét dúl­ja, midőn a sors kezébe adja a vándorbotot. Elhagyni azt a föl­det. ahöl apáink szentelt porai nyugosznak; elhagyni az akác­lombos kis falut, ahová annyi sok szép emlékek kötik; elsza­kadni a szülőföldjétől, mint ősz­szel a levél fájától és elhagyni mindent, ami szivének kedves, drága, s felcserélni azt a keserű hontalan, a jövő bizonytalanságá­val : óh. van-e szív, mely annyi csapás alatt sem véreznék? így fájdalommal a szivében, de lelkében azért erős hittel veszi útját az újvilág felé. Reméli, hogy itt a munka országában szorgalma és kitartása által nemcsak a min­dennapi kenyerét szerzi meg. ha­liéin takarít a jövőre is, hogy ami­dőn reszkető kezéből kiesik a mun ka szerszáma, ne kelljen koldul­nia . Azonban, hogy ezt elérhesse, hogy a boldogulás utján halad­hasson, ismernie kell azon köteles­ségeket, melyek reá az uj hazában várnak; s nemcsak ismernie, de teljesíteni is azokat, mert nélkü­lük hajótörést szenvedne minden remény s törekvése és mert csak­is igy élvezheti igazán nehéz ve­rejtékének gyümölcsét. Ezen kötelességekről kívánok szólni főbb pontokban. I. Az angol nyelv elsajátítása. Csaknem minden magyar azzal a szándékkal jön ebbe az ország­ba, hogy két-vagy három évig itt lesz, amig egy kis pénzt szerez magának s azzal hazamegy. — Ily szándékkal lé.vén. azt mondja, hogy minek tanulja ő az angol nyelvet, hisz úgy sem veszi hasz­nát. — és ezzel elintézettnek gon­dolja a kérdést. — - De vájjon he­lyes-e az eljárása? A későbbi évek megmutatják, hogy nem!! Meg­mutatják, hogy a ki az Egyesült Államokban akar élni, annak bír­nia kell az angol nyelvet! Ha beszél angolul, hamarabb kap munkát, mert meg tudja inon dani, hogy mit kiván és jobb mun­kát is kaphat, ha meg tudja ér­teni az uj munkához szükséges magyarázatokat. Ha ellenben nem bírja a nyelvet, alacsony fi­zetésért a legnehezebb munkát kénytelen végezni, még ha más­különben értelmes ember is. Hány és hány van. aki önálló, független ember lehetne és nem kellene a gyárak füstös levegőjét szivnia. hogyha nem hiányzanék nála a fő dolog: az angol nyelv tudása. De nemcsak a munkában, hanem tár­sadalmi téren is jobban boldogul az az ember, aki bírja a nyelvet. Tanulja meg mindenki, aki ide jön, az angol nyelvet, mert ez a kis tudomány nagy hasznára vá­lik. II A polgárjog megszerzése. Ez a kérdés fájó sebet érint a magyar ember szivén, mert úgy gondolja, hogy ez az utolsó szál, amely őt hazájához köti. De váj­jon tehetünk-e neki szemrehá­nyást. vádolhatjuk-e hűtlenséggel azért, ha amerikai polgárrá lesz? — Nem! Emberi kötelessége min­denkinek, hogy igyekezzék hely­zetén javítani, törekedjék minél magasabb életmódra; s tanulja meg, hogy mindenki a saját sze­rencséjének kovácsa, mert a sült galamb nem röpül senkinek a szá­jába. S ha ez nem igy van — és ki tagadhatja, hogy nem igy van?— akkor nem kötelessége-e részt- venni annak az országnak a kor­mányzásában. az építésében, a melytől sorsa, létele függ? Szerezze meg minden magyar a polgárjogot, aki ezen a szabad földön talált uj hazát; vegyen részt ezen ország igazgatásában, hiszen a földön legszebb emberi jogával él, midőn polgárjogát gyakorolja. Az állam a polgárért van, azért, aki az állam jólétén dolgozik, az önmagáért és fele­barátjáért dolgozik. az egyházhoz van kapcsolva. Ott | majdnem mindenki egyházhoz tartozik, aki csak a keresztyen ne vet viseli, mert erre kötelezve is van. De nemcsak hogy tag;a az egyháznak, hanem el is jár az is­tenitiszteletekre, mert ott — kü­lönösen falun — megszólják, le­nézik azt, aki templomba nem jár. Amikor kijön az uj világba, itt elvegyül a népek tengerében s gyakran olyan eldugott helyre veti a sors, ahol még templom sincs. A templomjáráshoz szokott ember igy kétszeresen érzi a hon­talanság keserűségét s nem csoda, ha mondja, hogy őt az Isten is el­hagyta. Pedig nem az Isten hagy­ja el őt, hanem ő hagyja el az Istent Eleinte csak előveszi a ma­gával hozott imádságos könyvét, és abban keres vigasztalást, még ápolja kebelében a hitet; később azonban mind ritkábban folyamo­dik a könyvhöz, mig végre az ivás ra adja magát. Abba temeti ke­servét — és életét Mert a mér­téktelen ivás, ez a méreg a meg­élője; kiöl belőle minden nemes érzelmet, elfeledi egyházát, hazá­ját és Istenét, elfeledi emberi mi­voltát és valósággal álattá fajul. Az ital megtöri testét, elzüllik. el- satnyul egészen, hgy testileg mint lelkileg. Mert a régi igazság az, hogy csak ép testben lakik ép lé­lek. Igyekezzék azért minden ma­gyar olyan helyre jutni, a hol nemcsak csapszékek, hanem egy­házak is vannak; mert ahol egy­ház van. ott van iskola, árvaház, kórház s több nemesebb intéz­mény. Ahol pedig nincs egyház, üt fogjon össze a keresztyéni sze­retet és épitse fel az Urnák haj­lékát ; s ez a hajlék lesz a nemze­dék helye az élet viharaiban a ha­zátlan vándornak és az ő utódai­Ide tartozik azután a törvén'« tisztelete, betartása is. A magyal ember már az óhazában megszok te a törvény tiszteletét. A törvény előtte szent, hogyha az az igazság elvein alapszik. És ez egyik tisz­teletreméltó jellemvonása. Tudja, hogy minden a törvénynek van alávetve és törvény nélkül semmi sincs a világon. A biblia is mond­ja: “hogy mig az ég és a föld el­múlik. de egy jóta és egy kis pon­tocska el nem múlik a törvény­ben, mígnem abban mindenek bé- teljesittetnek. ’’ Tartsuk be a törvényt, mert a ki nem tiszteli azt, az a társada­lom férge, ki csak rombol és nem épit, pusztítást visz végbe és nem hasznot csinál. Ilyen a tolvaj és az, aki más ember életére tör. Van olyan is, ki láthatatlanul, hamis utón csalja embertársát. De van egy igazságos biró a felhők felett, aki napvilágra hoz minden csele­kedetet és a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti. III. Az egyházak támogatása. A magyar ember az ó-hazában úgy szólván elválaszthatatlanul nak ! IV. Egyletekbe való tömörülés. Egyesülésben az erő! Semmi do­log nem bir egymagában nagy erőt kifejteni, hanem ha egyesül több hasonló dologgal Egy csepp viz sem ér sokat, de a mikor sok j csepp összegyűl, annyira, hogy [ egész folyam lesz belőle, akkor már van ereje. így van az emberi erővel is. Egyesek támogatják az ! összest, hogy viszont attól támo­gatást nyerjenek. Napjainkban a munkás élete lépten-nyomon veszélyeztetve van Vagy a bánya temeti el, vagy pe­dig a gyár teszi nyomorékká a szerencsétlen munkást . A mi meg van írva felőle, azt ki nem kerül­heti, s az ég pedig elrejti'minden­ki elől a sors könyvét. Ma egyet temetnek el, holnap inár másat visznek a kórházba s a szegény családnak elesik a feje és elesik a kenyere is. Ki törli le az árvák könnyeit? Ki ruházza fel őkeií Ki adja visz- sza szájukba az elveszett kenye­ret? Az Isten! Igen, az Isten, a jó­ságos mennyei Atya, égnek és földnek hatalmas Ura, Isten, mert ő oltotta az ember szivébe a sze- retetet, az összetartás érzelmét, hogy egyesüljön és vegye fel az árvák gondozását és a szenvedő­ket megvigasztalja. Mennyivel inkább kell nekünk pártolni az egyleteket, e nemes in­tézményeket, kik a bujdosás ke­nyerét esszük; mennyivel inkább kell nekünk, magyaroknak össze­tartanunk, kik rokontalanul ál­lunk itt az uj hazában! Nincs sen­ki, aki ismerne bennünket, aki tudná örömünket és bániunkat; nincs senki, aki gyógyító balzsa­mot adna fájó sebeinkre. Magunknak kell azért felkarol­nunk egymás ügyét, magunknak kell segíteni egymáson. Ki kell irtani a gyiilölség és viszálykodás gyökereit a szivekből és elhinteni a békesség és szeretet magvait.— Szeressétek egymást fiacskáim — mondja Pál apostol; egymásnak terhét hordozzátok, szeretetből egymásnak szolgáljatok és úgy töltsétek be az Ur törvényeit. Mert erről ismertettek meg, hogy Isten fiai vagytok, ha egymást szeretitek. ” V. A magyar nyelv és irodalom ápolása. A nemzet a nyelvében él. A nép története egyszersmind nyel­vének története. A mely nép leg­jobban műveli nyelvét, annak lé­te van legjobban biztosítva. A nyelv, vagyis a beszélő képesség az Istennek egyik legdrágább ajándéka. Bennünket, magyarokat is meg áldott az ég egy ilyen drá^a kincsesei: a magyar nyelvvel. Egy olyan zengzetes szép nyelv­vel, melynek párja sehol sincs e széles világon. Ezt a nyelvet be­szélni gyönyörűség, élvezet; ápol­ni pedig kötelesség. Kötelesség különösen itt az idegenben, a hol az amerikai nagy kohó a magyart is könnyen magába olvasztja, s ha elfelejtette nyelvét, akkor min­dennek vége : meghalt a magyar nemzetre nézve. Hogyan ápoljuk a magyar nyel­vet? Ápoljuk az irodalom által. A magyar egyházak is a legerősebb várai a magyar nyelvnek. Magyar nyelven hallgassa az Isten igéjét a magyar ember; az egyházak kebe­lében legyenek magyar iskolák a

Next

/
Thumbnails
Contents