Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-01-18 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA '!. sz. Január 18. Kötelességeink az uj hazában. Kimondhatatlan az a fájdalom, mely a magyar ember keblét dúlja, midőn a sors kezébe adja a vándorbotot. Elhagyni azt a földet. ahöl apáink szentelt porai nyugosznak; elhagyni az akáclombos kis falut, ahová annyi sok szép emlékek kötik; elszakadni a szülőföldjétől, mint őszszel a levél fájától és elhagyni mindent, ami szivének kedves, drága, s felcserélni azt a keserű hontalan, a jövő bizonytalanságával : óh. van-e szív, mely annyi csapás alatt sem véreznék? így fájdalommal a szivében, de lelkében azért erős hittel veszi útját az újvilág felé. Reméli, hogy itt a munka országában szorgalma és kitartása által nemcsak a mindennapi kenyerét szerzi meg. haliéin takarít a jövőre is, hogy amidőn reszkető kezéből kiesik a mun ka szerszáma, ne kelljen koldulnia . Azonban, hogy ezt elérhesse, hogy a boldogulás utján haladhasson, ismernie kell azon kötelességeket, melyek reá az uj hazában várnak; s nemcsak ismernie, de teljesíteni is azokat, mert nélkülük hajótörést szenvedne minden remény s törekvése és mert csakis igy élvezheti igazán nehéz verejtékének gyümölcsét. Ezen kötelességekről kívánok szólni főbb pontokban. I. Az angol nyelv elsajátítása. Csaknem minden magyar azzal a szándékkal jön ebbe az országba, hogy két-vagy három évig itt lesz, amig egy kis pénzt szerez magának s azzal hazamegy. — Ily szándékkal lé.vén. azt mondja, hogy minek tanulja ő az angol nyelvet, hisz úgy sem veszi hasznát. — és ezzel elintézettnek gondolja a kérdést. — - De vájjon helyes-e az eljárása? A későbbi évek megmutatják, hogy nem!! Megmutatják, hogy a ki az Egyesült Államokban akar élni, annak bírnia kell az angol nyelvet! Ha beszél angolul, hamarabb kap munkát, mert meg tudja inon dani, hogy mit kiván és jobb munkát is kaphat, ha meg tudja érteni az uj munkához szükséges magyarázatokat. Ha ellenben nem bírja a nyelvet, alacsony fizetésért a legnehezebb munkát kénytelen végezni, még ha máskülönben értelmes ember is. Hány és hány van. aki önálló, független ember lehetne és nem kellene a gyárak füstös levegőjét szivnia. hogyha nem hiányzanék nála a fő dolog: az angol nyelv tudása. De nemcsak a munkában, hanem társadalmi téren is jobban boldogul az az ember, aki bírja a nyelvet. Tanulja meg mindenki, aki ide jön, az angol nyelvet, mert ez a kis tudomány nagy hasznára válik. II A polgárjog megszerzése. Ez a kérdés fájó sebet érint a magyar ember szivén, mert úgy gondolja, hogy ez az utolsó szál, amely őt hazájához köti. De vájjon tehetünk-e neki szemrehányást. vádolhatjuk-e hűtlenséggel azért, ha amerikai polgárrá lesz? — Nem! Emberi kötelessége mindenkinek, hogy igyekezzék helyzetén javítani, törekedjék minél magasabb életmódra; s tanulja meg, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, mert a sült galamb nem röpül senkinek a szájába. S ha ez nem igy van — és ki tagadhatja, hogy nem igy van?— akkor nem kötelessége-e részt- venni annak az országnak a kormányzásában. az építésében, a melytől sorsa, létele függ? Szerezze meg minden magyar a polgárjogot, aki ezen a szabad földön talált uj hazát; vegyen részt ezen ország igazgatásában, hiszen a földön legszebb emberi jogával él, midőn polgárjogát gyakorolja. Az állam a polgárért van, azért, aki az állam jólétén dolgozik, az önmagáért és felebarátjáért dolgozik. az egyházhoz van kapcsolva. Ott | majdnem mindenki egyházhoz tartozik, aki csak a keresztyen ne vet viseli, mert erre kötelezve is van. De nemcsak hogy tag;a az egyháznak, hanem el is jár az istenitiszteletekre, mert ott — különösen falun — megszólják, lenézik azt, aki templomba nem jár. Amikor kijön az uj világba, itt elvegyül a népek tengerében s gyakran olyan eldugott helyre veti a sors, ahol még templom sincs. A templomjáráshoz szokott ember igy kétszeresen érzi a hontalanság keserűségét s nem csoda, ha mondja, hogy őt az Isten is elhagyta. Pedig nem az Isten hagyja el őt, hanem ő hagyja el az Istent Eleinte csak előveszi a magával hozott imádságos könyvét, és abban keres vigasztalást, még ápolja kebelében a hitet; később azonban mind ritkábban folyamodik a könyvhöz, mig végre az ivás ra adja magát. Abba temeti keservét — és életét Mert a mértéktelen ivás, ez a méreg a megélője; kiöl belőle minden nemes érzelmet, elfeledi egyházát, hazáját és Istenét, elfeledi emberi mivoltát és valósággal álattá fajul. Az ital megtöri testét, elzüllik. el- satnyul egészen, hgy testileg mint lelkileg. Mert a régi igazság az, hogy csak ép testben lakik ép lélek. Igyekezzék azért minden magyar olyan helyre jutni, a hol nemcsak csapszékek, hanem egyházak is vannak; mert ahol egyház van. ott van iskola, árvaház, kórház s több nemesebb intézmény. Ahol pedig nincs egyház, üt fogjon össze a keresztyéni szeretet és épitse fel az Urnák hajlékát ; s ez a hajlék lesz a nemzedék helye az élet viharaiban a hazátlan vándornak és az ő utódaiIde tartozik azután a törvén'« tisztelete, betartása is. A magyal ember már az óhazában megszok te a törvény tiszteletét. A törvény előtte szent, hogyha az az igazság elvein alapszik. És ez egyik tiszteletreméltó jellemvonása. Tudja, hogy minden a törvénynek van alávetve és törvény nélkül semmi sincs a világon. A biblia is mondja: “hogy mig az ég és a föld elmúlik. de egy jóta és egy kis pontocska el nem múlik a törvényben, mígnem abban mindenek bé- teljesittetnek. ’’ Tartsuk be a törvényt, mert a ki nem tiszteli azt, az a társadalom férge, ki csak rombol és nem épit, pusztítást visz végbe és nem hasznot csinál. Ilyen a tolvaj és az, aki más ember életére tör. Van olyan is, ki láthatatlanul, hamis utón csalja embertársát. De van egy igazságos biró a felhők felett, aki napvilágra hoz minden cselekedetet és a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti. III. Az egyházak támogatása. A magyar ember az ó-hazában úgy szólván elválaszthatatlanul nak ! IV. Egyletekbe való tömörülés. Egyesülésben az erő! Semmi dolog nem bir egymagában nagy erőt kifejteni, hanem ha egyesül több hasonló dologgal Egy csepp viz sem ér sokat, de a mikor sok j csepp összegyűl, annyira, hogy [ egész folyam lesz belőle, akkor már van ereje. így van az emberi erővel is. Egyesek támogatják az ! összest, hogy viszont attól támogatást nyerjenek. Napjainkban a munkás élete lépten-nyomon veszélyeztetve van Vagy a bánya temeti el, vagy pedig a gyár teszi nyomorékká a szerencsétlen munkást . A mi meg van írva felőle, azt ki nem kerülheti, s az ég pedig elrejti'mindenki elől a sors könyvét. Ma egyet temetnek el, holnap inár másat visznek a kórházba s a szegény családnak elesik a feje és elesik a kenyere is. Ki törli le az árvák könnyeit? Ki ruházza fel őkeií Ki adja visz- sza szájukba az elveszett kenyeret? Az Isten! Igen, az Isten, a jóságos mennyei Atya, égnek és földnek hatalmas Ura, Isten, mert ő oltotta az ember szivébe a sze- retetet, az összetartás érzelmét, hogy egyesüljön és vegye fel az árvák gondozását és a szenvedőket megvigasztalja. Mennyivel inkább kell nekünk pártolni az egyleteket, e nemes intézményeket, kik a bujdosás kenyerét esszük; mennyivel inkább kell nekünk, magyaroknak összetartanunk, kik rokontalanul állunk itt az uj hazában! Nincs senki, aki ismerne bennünket, aki tudná örömünket és bániunkat; nincs senki, aki gyógyító balzsamot adna fájó sebeinkre. Magunknak kell azért felkarolnunk egymás ügyét, magunknak kell segíteni egymáson. Ki kell irtani a gyiilölség és viszálykodás gyökereit a szivekből és elhinteni a békesség és szeretet magvait.— Szeressétek egymást fiacskáim — mondja Pál apostol; egymásnak terhét hordozzátok, szeretetből egymásnak szolgáljatok és úgy töltsétek be az Ur törvényeit. Mert erről ismertettek meg, hogy Isten fiai vagytok, ha egymást szeretitek. ” V. A magyar nyelv és irodalom ápolása. A nemzet a nyelvében él. A nép története egyszersmind nyelvének története. A mely nép legjobban műveli nyelvét, annak léte van legjobban biztosítva. A nyelv, vagyis a beszélő képesség az Istennek egyik legdrágább ajándéka. Bennünket, magyarokat is meg áldott az ég egy ilyen drá^a kincsesei: a magyar nyelvvel. Egy olyan zengzetes szép nyelvvel, melynek párja sehol sincs e széles világon. Ezt a nyelvet beszélni gyönyörűség, élvezet; ápolni pedig kötelesség. Kötelesség különösen itt az idegenben, a hol az amerikai nagy kohó a magyart is könnyen magába olvasztja, s ha elfelejtette nyelvét, akkor mindennek vége : meghalt a magyar nemzetre nézve. Hogyan ápoljuk a magyar nyelvet? Ápoljuk az irodalom által. A magyar egyházak is a legerősebb várai a magyar nyelvnek. Magyar nyelven hallgassa az Isten igéjét a magyar ember; az egyházak kebelében legyenek magyar iskolák a
