Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-07-12 / 28. szám
XIV. ÉVFOLAM, 28. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 JULIUS 12. VOL. XIV. No. 28. '/. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAIMA Editor: Rev. L A I). H A R S A N Y I 2S5 East 115th St. New York, N. Y, OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORM El» FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3. 1S79 Nyári iskoláink. Az iskolák bezárták kapuikat. A nagy vakáció megkezdődött. Tanítványok és tanítók egyaránt örvendeznek a nyári pihenésnek. A mi egyházi mindennapos nyári iskoláink pedig ugyanekkor kinyitották kapuikat, hogy szeretettel befogadják azokat a magyar gyermekeket, akik a nagy vakáció idejét arra akarják felhasználni, hogy szülőhazájuk és szüleik nyelvét megtanulják. Nyári mindennapos iskoláink missziója közismert. Megtanítjuk a magyar szülők amerikai iskolába járó gyermekeit arra, hogy az az ország, amelyben a saját maguk vagy szülőjük bölcsője ringott, ezredéves múltra tekint vissza, olyan múltra, a mely büszkeséggel töltheti el mindenkinek a szí vét, aki magyarnak vallja magát. Nyári iskoláinkban a magyar nyelvre is megtanítjuk a gyermekeket, akiknek ez utón módot nyújtunk arra, hogy bevándorolt szülőikkel azoknak anyanyelvén szólhassanak. Megtanítjuk a gyér mekeket mindazoínra a hasznos tudnivalókra, a melyek hazánkkal vonatkozásban vannak, a melyek- iiek tudása egykor bizton hasznukra válik. A szülőkkel bevándorolt és itt született magyar gyermekek száma több százezernyi és biz bár íjég lesújtó és szomorú, de tény, hogy a nyári iskoláinkat látogató gyermekek száma csak egy igen csekély töredékét képezi az iskola köteles magyar gyermekeknek. És hogy ez igy van, annak oka legtöbbször a szülők nemtörődömsége, könnyelmű gondolkozása. Aki ezt a cikket első sorától fogva figyelemmel elolvasta, az nyomban elismerheti, hogy nem irtuk ezt hazafias stílusban, az ilyenkor szokásos lángoló vad ha zaszeretettel, mer; mi most nem az érzelemhez, de az értelemhez akarunk szólani. Természetes, hogy mindannyian nagyon nagy és igaz szeretettel gondolunk el hagyott hazánkra, de viszont tér í iészetes az is, hogy gyermekeinkre ezeket az érzelmeinket reá erőszakolnunk nem lehet. Ők legnagyobb részint itt születtek, itt jár ják iskoláikat,-a mely iskolákban azt tanulják, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb és leggazdagabb köztársasága, a mely az emberi egyenlőség és sza badság demokratikus eszméin épült fel. Ellenben, ha amerikai iskoláikba néha esik is sző Magyarországról, akkor csak olyan dolgokról hallanak, amelyek nem alkalmasak arra, hogy büszkévé tegyék a gyermekeket, a kik érthetően tehát inkább hódolnak Amerika nagysága, gazdagsága és és jogegyenlősége, mint Magyar ország kicsisége, szegénysége és közismert kasztrendszere előtt. A gyermekek gondolkozás módját és érzelmeit nem lehet megváltoz tatnunk, de azért a rendelkezésünkre álló néhány hét alatt is megtaníthatjuk őket arra, hogy az olyan sokszor kigunyoit, lenézett Magyarország még ma sem szabad. Megmagyarázhatjuk gyermekeinknek, hogy az otthon maradtak súlyos adók alatt görnyedve, sem erkölcsi, sem anyagi te kintetben nem tudnak előbbre haladni és hogy ez adta az ő szülőiknek is kezébe a vándorbotot. És ha rátérünk arra, a mit szégyenkezés nélkül, még a gyermekek előtt is be kell ismernünk, hogy az otthonmaradtak legnagyobb része sokkal rosszabb anyagi és társadalmi helyzetben van, mint a milyenben mi élünk, akkor meg kell értetnünk még a legkisebb gyermekkel is, hogy szülőinek a hazaja éppen ő tőlük , az Amerikában nevelődött magyar származású gyermekektől várja, hogy végleges felszabadulásának nagy munkájában őt minden eszközzel, sőt tettel is támogatni fogják. Ne akarjuk tehát, hogy Amerikában született gyermekeink a magyar hazát úgy szeressék, mint igazi szülőhazájukat, hanem neveljük beléjük szülőik hazájának a feltétlen tiszteletét, a mely tőlük a büszke amerikaiakká lett magyaroktól várja, hogy mint egy gazdag és hatalmas ország fiaihoz ’Ilik, mindenkor készek egy szegény, egy elnyomott ország boldogulásáért síkra szállni. Tanítsuk meg a gyermekeket a magyar nyelvre, hogy szülőik nyelvén is szólhassanak, tanítsuk meg őket a magyar történelemre, hogy a sok század óta tartó elnyomatás szivükben a gyöngék iránti segitő szeretet felébressze, tanítsuk meg őket a magyar földrajzra, hadd tudják meg, hogy mily nagy hatalom volt magyarország, mikor négy tenger mosta a hatá rait és mily kicsi és szegény or szág ma, dacára annak, hogy minden természeti kincsben bővelkedik. Ezekre tanítsuk meg a gyermekeket. És ha ezekre megtanítottuk őket, akkor iskoláink záróvizsgái alkalmából nyugodt lelkiismerettel számolhatunk be önönmagunknak, mert a mit tettünk, jól tettük és mert ez utón többet, jobbat, hasznosabbat cselekedtünk, mintha csak arra tanítottuk volna meg a gyermekeket, hogy szeressék a magyar hazát, csak azért, mert szülőik hazáját nekik is szeretniük kell. A méltó utód. Amit gróf Tisza tett és tesz, az nem uj dolog, csak utánzás. Utánozza őseit, a hírhedt bihari adminisztrátort, a még nem gróf néhai Tisza Lajost, kinek nemcsak vérét, de szellemét is örökölte, aki igazi modelje s benne megujhodott egész lénye. Hogy ez igy van, lássuk a néhai bihari adminisztrátort. Üssük fel Horváth Mihály “Huszonöt év Ma- .gvarország ■ történelméből“ ciinii ismert munkáját. 1845. év a hir! ült adminisztrátori rendszer dühöngő éve. Bihar- megyéből ezt olvassuk: “Biharnak több évek óta Tisza Lajos volt főispáni helytartója, kit, bár a lefolyt években részrehajló eljárásával számtalan viszályt s királyi biztosságot hozott a megye rendeire, a kormány az uj rendszer megállapításakor is megerősített hivatalában.” — Lássuk most 1845-iki tényeit, a mint Horváth Írja: 1845. junius 24-ére volt kitűzve a megyei tisz rtujitás. Az ellenzék erre erősen szervezkedett. Tisza Lajos mindezen — valószínű, — hogy nevetett magában. No csak jöjjetek, majd elbánok veletek. A tisztujitásra kitűzött nap előtt pár nappal, rendkívüli gyűlést rögtönzött s ezen kihirdette, hogy az akkor úgynevezett hono- ratiorok, kiket Bihar is már évekkel előbb szintén szavazati joggal ruházott fel, felsőbb rendeletre, kizáratnak a megye terméből. Az ellenzék nem tett észrevételt, nehogy e miatt a már sürgős tiszt- ujitás elodáztassék. Ezek a hono- ratiorok valószínűen ellenzéki ér- zelmüek voltak. Eljött a tisztujitás napja. Tisza, hogy gonosz tervét végrehajthassa, katonasággal rakatta meg a
