Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-07-05 / 27. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27. sz. Julius 5. ági áldozatot hoznak: a lelkipásztorok eme támogatását lapunk irányában méltán meg is várják. Lapunknak minden valamire való gyülekezetünk kebelében kellene hogy legyen egy-egy lelkes képviselője, tudósítója és előfizetőket gyűjtő pártfogója. Ehhez kérjük a lelkésztestvérek és derék világi barátaink szives közremunkálását. Dayton, O. Elismerő szives sorait köszönjük. Szívesen tettük, amit az adott köröülmények között tehettünk kedves daytoni testvéreink megsegítésére. Isten óvja önöket, vagy bármely gyülekezetünket is hasonló elemi csapástól. K. G., New York. Nem hallottuk, hogy református pap Nagypénteken anyaszentegyházunk legszomorubb gyásznapján, esketésl szertartás végzésére vállalkozott s ez által hozá- járult volna engedélyével, vagy elnézésével ahhoz, hogy ezen gyászünnepnapon lakodalmi vigasságot tartsanak gyülekezetében. Ez kanonikus vétség volna, melyért az illető lelkész fegyelmi alá vonható. Clevelandi. 1. Lapunk elvi álláspontja semmit sem változott az által, hogy a Ref. Egyesület hivatalos lapja lettünk. 2. Az amerikai Ref. Egyház (Ref. Church in the U. S.) magyar egyházmegyéjének, es NEM az u. n. csatlakozott e. m.-nek vagyunk hivatalos lapja. 3. Minden, az Egyesületre vonatkozó hivatalos közlemény jegyzőkönyvek, havi jénztári kimutatás, egyszóval minden tájékoztatás lapunkban jelenik meg teljes szövegében. 4. Minden hónapban egyszer minden egyesületi tag INGYEN kapja a lapszámot, melyben a hiv. közlemények foglaltatnak. Ha óhajtja, hogy MINDEN HÉTEN renedsen járjon önnek az Am. Aragy. Reformátusok Lapja, mint egyesület tag, KEDVEZMÉNYESEN, vagyis évi egy dollárért fizethet elő lapunkra. 5. Tisza István — sajnos — református. Ihuiuesnei. A Köztársasági Párt, t adtunkkal töb helyen megalakult Amerikában. Ahhoz ugyan nem kell semmiféle hatósági engedély. Még csak az volna szép. Regény KÉT PÁRT KÖZÖTT. — Történelmi regény. Irta: Kovács Endre. HOGYHA Hogy ha találsz rózsaszálat Az utszéli porba Emeljed föl, ne maradjon Árván, eltiporva. Hogyha csendül egy kis nóta, Xe hagyd számkivetve: Ablakodat tárd ki néki, Hadd szálljon szivedbe. Ki tovább megy, ha rózsát lát S ki nem hallgat dalia, Annak szive, lva dobog is, .Mégis meg van halva. Feleki Sándor. 5-ik folytatás) Nagyobb bizonyság okáért elő _ vett a kosarából egy, a körül- i »lényekhez képest elég tiszta, 11/égy szegletes alakú üveget és a nélkül, hogy valaki kért volna, tlleöntötte zöldes sziarii kupicájft.- Tessék, tessék! Bitte meine Iferren Offiziere! — kinálgatta radhatatlanul. És a tiszt urak nem is hagyták íftagukat sokáig kinálgatni. A kis földes kupica sűrűn ürült, kézről- líézre járva. A kundsehaftok igen jinak találták a hamisítatlan szepesi borovicskát. A markotánvos pedig közben nfnd közelebb jutott Rákócziboz, dé olyan ügyesen csinálta, hogy a világért se tűnjön fel a dolog tolakodásnak. No meg aztán nem is igqn törődtek vele a küriilálló tiszt urak, sőt kíváncsian lesték, hogy vájjon a nagy ur, a főispán, nein fordul-e el finnyáskodva a markotányostól. És Rákóczi nem fordult el, hanem intett neki, hogy töltsön az ő számára egy kupicával. Mikor aztán a markotányos egészen közel ment hozzá, hogy odanvujtsa a frissítő itőkát, egyúttal közben össAeszoritotta apró, fehér fogait és iélhalkan, hosszan elnyújtva, mir tha dudolgatna, ilyenformán tett :- h M. .. m... m... Rák óczi hirtelen felhajtotta a p iliárka tartalmát és meglepetve. szinte kérdőleg szegezte te- kirytetét az előtte állóra, aki vi- jiZ^nt jelentőségteljesen pislogott. bnnyorgatott nagy fekete szemeivel . Trombita harsogás jelezte, hogy p kombinált ütközet megkezdődött az egész vonalon. A tisztek lóra kaptak és tiszteletteljesen i várakoztak a főispánra, akinek ■ a a már. készen állott. Rákóczi azonban még talált va- ami igazitani valót a nyergén s 'ogy ne tartsa vissza az, urakat, ’iitett a kezével, hogy ne várakozzanak reá.- Majd utói érem az urakat,— rnondá. . Közelből és távolból megszólaltak az ágyuk is. öömbölésüket siirii puskaropogás kisérte. A harci zaj tetszett a táncoló paripáknak. Nagyot ágaskodtak s mint a szélvész, úgy repültek tova abba az irányba, honnan a harc moraja hallatszott. A rákóozi lova is toporzékolni kezdett, úgy, hogy alig birt vele h tiszti szolga, akit ugyancsak jól rnegráncigált a tüzes szürke paripa. Ezt az alkalmat használta fel Rákóczi. Egészen odahajolt a mar j kotáuyoshoz, aki még mindig kezében tartotta a kupicát s halkan szólt: — Mentonika! ! — Igenis, diága jó uram! — válaszolt amaz meghatott hangon. — Csak nincs valami baj ? —- kérdé Rákóczi. — Ugy-e? Majd kissé türelmetlenül tette hozzá : — Mái1 egészen megszoktam, hogy ha te megjelensz, az mindig valami váratlan eseménynek a bejelentője és... Mentonika félbeszakította a to-( vábbi szavakat és tekintetével ai lóval bajlódó szolgát figyelve,) szaporán darálta el mondókáját: — Most éppen semmi baj nincs, én jó uram, csak azt szeretném tudni, hogy milyen viszonyban állsz gróf Nigraelivel, a kassai parancsnokkal. .. — Gróf Nigraelivel, — ismételte önkéntelenül Rákóczi. — Igenis ő vele, jó uram. —- Nekem igen kedves, régi és őszinte barátom az öreg generális, — mondotta Rákóczi az erős meggyőződés hangján. ‘ — Ebben az esetben talán felesleges is, hogy tovább beszéljek.— i Ha a generális ur olyan igaz. barátod uram, akkor bizonyára értésedre adta, hogy Bécsben most megint milyen nótát fújnak. .. — Nos. ugyan miben sárit ikál- nak már megint? — kérdezte Rí- kóczi elborult arccal. — Éppen töviről-hegyire nem tudom elmondani, — felelt Men- tonika, — csak annyit tudok, hogy Magyarországon az összes kerületi parancsnokok utasítást kaptak, hogy téged, uram, lépten- nvomon a legnagyobb figyelemmel tartsanak és még hajlékodat se kíméljék meg attól, hogy egy- szer-ináskor ott megjelenve, valamit kiszima tol hatnak. Teljesen lehangolta Rákóczi k■■- délyét ennyi sok hitványság hallása. Szinte bosszúsan kérd?: — igaz ez .Mentonika?-T- Én magara hoztam ezt az ize- netet a sárosi kapitánynak, — erősítette Mentonika. Töltött a kupicába, mert észrevette. hogy a német szolga már megfékezte a lovat és mindközelebb vezeti. — Csak ezt akartam, jó uram mondani, — jegyezte meg még, mialatt Rákóczi úgy tett, mintha felhajtaná a pohárka tartalmát. — Köszönöm, — mondta Rákóczi. — majd résen leszek. — Én is, jó uram. — Ezt ha nem mondod is, tudom . .. A markotányos most újra megtöltötte a kupicát és odavitte a lovat tartó katonának, aki mohón hajtotta fel a tartalmát, mikor pedig újra megkínálta a markotá- ryos, hálás pillantásokkal fejezte ki köszönetét az “Obergespan” urnák, aki —szerinte — nem ké- kenyeskedett, mint a tiszt urak, hanem ugyanegy pohárból ivott a szegény közkatonával. Aztán lóra segítette Rákóczit s maga is nyeregbe kapva, tisztelet- teljes távolságban követte a to- vaszáguldó főispánt. Mentonika pedig hosszasan nézett utánok s miután kosarát rendbehozta, fiaskót, kupicát gon- dosasn eligazított, letelepedett a kövér fűre egy közeli terebélyes fa alatt pihenni, mivelhogy “az üzlet menetével igen meg volt elégedve. A gyakorlat csak este hat óra tájban ért véget s önként érthető ennélfogva, hogy a tiszt urak igen szívesen fogadták a hadtestparancsnok azon intézkedését, hogy a bevonulás után általános pihenést rendelt. Más alkalommal ilyenkor az egész tisztikar a tábornok ur asztalánál ebédelt, ahol vig poharazás közben beszélték meg a gyakorlat lefolyását. Most azonban a hadtestparancsonk ur csak a legszűkebb környevetében fogyasztotta el a jól megérdemelt ebédet, Rákóczi és két adjutánsa társaságában. A gyakorlatról alig esett szó. Nigraeli tábornok igen komor hangulatban volt. amiből az adjutánsok azt következtették, hogy a “Feldübung”on valami hiba történhetett. Pedig szerintük a gyakorlat nagyszerűen sikerült. Az ebéd végeztével az adjutánsok kellő tiszteletadással megköszönték az ebédet és siettek pihenőre térni. Azaz. hogy még egy kicsit végig akarták csörtetni kardjaikat Kassa váors utcáin. Ezúttal hagyjuk őket s ne kövessük, hiszen “cibil” gondolkozásunkkal alig találnák gyönyörűségünket az eb'd utáni hangulatban levő hadfiak hencegésében.
