Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-05-17 / 20. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 20. sz. NEW YORK, N. Y. 1913 MÁJUS 17. VOL. XIV. No. 20. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. LAD. HARSANYI 235 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. T BÉKÉSEBB IDŐK. A Balkán háború kitörése óta szülőhazánk talpig fegyverben várja a fejleményeket, a melyek az elmúlt hónapok alatt nem egyszer háborúval fenyegettek. Most, hogy a béke már már biztosítottnak látszik, nem lesz érdektelen a kis Szerbiával és a parányi Montenegróval foglalkozni, a. melyek a húszszoros túlerővel biró Osztrák-Magyar monarchiát majdnem, hogy háborúra kény- szeritették, most a békésebb idők kezdetén pedig a gazdasági téren való tönkretétellel fenyegetik. — Tudjuk, hogy a háborús viszonyok óriási mérvű gazdasági válságot okoztak hazánkban és soksok időbe fog telni, a mig a rendes viszonyok ismét visszatérnek. Ausztria-Magyarország szinte lidércnyomás alól szabadult fel az eljövendő béke hírére, de a békének máris mutatkozó áldásai dacára is érezni kénytelen a nemzeti önérzettől elvakitoit és a nagyobb hatalmaktól titokban támogatott Szerbia és Montenegró gazdasági aknamunkájának hatását. Szerbia összes kereskedelmi szervezetei határozatilag kimondották, hogy sem osztrák, sem magyar kereskedőtől a jövőben nem vásárolnak, boykott alá helyezvén az összes ipari és kereskedelmi cikkeket és kereskedőket. A szerb kereskedők e határozatukat rövid átiratban közölték a magyar kereskedelmi egyesületekkel, kamarákkal tudomásul vétel végett. A Balkán félszigeten a véres háború sok járványt terjesztett el. Ezek között talán a legveszedelmesebb a nagyzási hóbort, a mitől a szerbek, úgy látszik, megrészegedtek. Egy német élclap közölt a napokban egy karrikatu- rát az öreg Nikitáról: Európa felé kinyújtja a kéregető kezét s igy szól: “Mit adtok, ha lemondok Bécsről?!” Ennek másaként meg lehetne rajzolni Péter szerb királyt, aki azt kérdi: “Mit adtok, ha lemondok Budapestről?!’’ Mert a milyen bangó kereskedők a ma szélnek, valójába' hogy szinte mái birtokában képr Szerencsére minden háborús l kül is békés megölt dik, leszámítva a súlyos ga; „ isá- gi veszteségeket, a melyet most csak tetőzni fog a kis Szerbia és Montenegró makacskodása a ma gyár árucikkek országukba való bevitele ellen. kedelmi összeköttetésben állottak hazánkkal, a mely ismét súlyos válságnak nézne elébe, ha a kis Balkán államok beváltanák fenyegetéseiket. Mi, a kik innen a messze távolból csak néma szemlélői lehetünk a vérnélküli küzdelmeknek, bizonyára szívből óhajtjuk, hogy ez újabb gazdasági katasztrófák elkerülésével mielőtt ismét a rendes mederbe terelődjék hazánk vagyoni és gazdasági helyzete, biztosítván a békés, nyugodt előrehaladást. A bolgár király a harctéren. Ferdinand bolgár király a háború kitörése után a legnehezebb és legkritikusabb napokat egy vasúti vonaton töltötte a harctéren. A király különvonata hol itt, hol ott tűnt fel egy-egy állomáson és mindenhol az egész idő alatt állandóan útra készen állott. És yonaton, a kiséret számára föntartott kocsik között rögtön szem beötlött a király égszínkék szalon i kocsija, meggypiros függönyök-1 1 kel az ablakain. Az udvari vonnak lakói a király mellett az ud- ri tisztviselők, magas katonai óságok és a kormányzó poli- sok voltak. Ha a szokott ud- i etikettet nem is függesztette! erre az alkalomra teljesen, ,iak a szigorát lényegesen eny- tették. Az étkező kocsiban például, ha ebédr * terítettek, a kiséret számára akkor is fölszolgálták az ételt, ha a király még nem jelent meg. A király számára egy külön kis asztal volt beállítva az étkező kocsi egyik sarkába, a hon nan mindent jól láthatott és megfigyelhetett. A mellett a zaklatott élet mellett azonban, a melyet Ferdinánd ezekben a napokban folytatott, az ebédidő sem telt el zavartalan nyugalomban, folytonosan sürgönyhordók jöttek-men- tek és a király személyesen olvasott át minden egyes jelentést. E nagy elfoglaltság mellett sem tudta Ferdinánd megtagadni azt a nagy, szinte szenvedélyes érdeklődését, melyet a vasutak iránt tanúsít. Ez az érdeklődés tudvalevő leg még régebben arra késztette Ferdinándot, hogy teljesen megtanulja a lokomotív vezetést, sőt egy alkalommal azt is megtette, hogy Brüsszel és Paris között személyesen vezette a gyorsyonatot. Az udvari vonat mellett elrobogó Szerbia, Montenegró és Bulgária ez ideig a legélénkebb keresvégtelen hosszú vonatokat a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kisérte és szakszerű észrevételei is voltak a vasúti szállítás lebonyolítására néz(ve. Valahányszor sebesülteket szállító vonatok érkeztek, a király soha sem mulasztotta el azt,, hogy a sebesülteket meglátogassa és szerencsétlenségükben megvigasztalja. — Ezeknek a beteglátogatásoknak nem egy kedves epizódja volt. — Egy alkalommal megkérdezte egy sebesülttől, hogy mit tehet érte? “Semmit, felség!’’ — felelte a sebesült, — “semmire sincsen szükségem, mert én viszont ötöt öltem mej* közülök!” Egy önkéntes messze külföldről érkezett és fölajánlotta szolgálatait. A harctéren több ujját vesztette. “Sebaj, felség!” — felelte a király vigasztalására, — “az én kezem ugyan kisebb lett, de viszont Bulgária nagyobb lett! ’ ’------o-----ÚTI KÉP. Csöpp állomás, kis .virágos kerttel. . . A kert előtt látok vén gesztenyefát Alatta egy könyes szemű asszony Sírva marasztalja egyetlen fiát. Oly megható.—ügy elnézem őket, Megszáll rajtok futó pillantásom. Oly furcsa kép. A kis állomásba.. Egy percre tán — az én hazámat látom. Mintha az a mi kis kertünk volna. (S önfeledten mondom: biz az talán.) Nálunk is van oly vén gesztenyefa, S az a siró asszony ott —- az én anyám. . . Marinecz Antal.
