Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-08 / 10. szám
10. az. Március 8. AMJ5K1K.A1 MAO YAK KJSrOKMATUÖOK LAKJA T GYERMEKEKNEK. € AZ ÁLOMSZUSZÉK. Tamás kedves jó, fiú volt, senki sem mondhatott róla semmi rosz- szat. Egész nap könyvei mellett ült, olvasott, irt, figyelt az iskolában, és mégsem haladt előre. Akár milyen szorgalmas volt is, elmaradt tanulótársaitól, kik mind többet tudtak nála. E miatt nagyon busult. Egy napon elgondolta magában : Elmondom a dolgot édes apámnak, ő talán tud rajtam segíteni. Őszintén elmondotta apjának, hogy mennyire bántja öt hátramaradása. san fog a munkához, annak az esze nem fog. Kövesd tanácsomat, ugorj föl, még mielőtt a nap fölkel, mosdjál meg jól hideg vízben, öltözzél föl, s rögtön kezdj tanulni. Majd meglátod, mily szép lesz az eredmény. — Szót fogadok, édes atyám -— mondá Tamás. És szavát megtartotta. Minden reggel, mikor a nap sugarai a látóhatár szélét pirosra festék, ő már ébren volt, fölugrott, megmosdott, felöltözött, s elővette a könyvek. Bezzeg vigan ment most a tanulás! Egész nap friss és vidám volt, s Figyelt az iskolában. — Ne busulj, Tamás — mondá apja — segíteni a bajodon lehet, csak akarnod kell. — Mindent megteszek édes atyám, csak tudjam, hogy mit kell tennem. — Lásd, folytatá atyja, nek d van egy nagy hibád — álomszuszék vagy. Mikor testvéreid reggel már rég fönn ugrándoznak, te még mindig az ágyban horkolsz. Gyakran nyolc órakor kelsz föl, ilyenkor azután egész délelőtt kedvetlen, álmos vagy, s minden tanulásod kárba vesz. A ki áltnokétszer olyan szépnek tetszett most előtte a világ, mint annak- előtte, nem került bele félév, utolérte tanulótársait, s tudott annyit mint ők egy év múlva pedig többet tudott valamennyinél. Örömmel mondá egy Ízben édes atyjának: Édes apámnak valóban igaza volt, jó tanácsa segített rajtam. Elhiszem azt, viszonzá apja; egy régi közmondás azt tartja: a ki korán kel, aranyat lel. Jusson ez mindig az eszedbe! Tamás nem feledte el, s nagyon okos ember lett belőle. MANCIKA. A Mancika jó kis lányka Izereti mindenki, Szófogadó, engedelmes Soh ’sem szokott sírni. Minden este lefekvéskor Mikor levetkőzik, A ruháját összerakja, ügy, ahogyan illik. Reggel aztán felkeléskor Első dolga mindig, Hogy egy lavór hideg vízben Tisztára megmosdik Szóval minden tekintetben Szereti a rendet S nénik-báesik m'nd azt mondják “Igazán jó gyermek.” A KIS CSIBE. Ejnye, ejnye kis csibécském El akartál bújni, Vagy biz talán én előlem Akartál elfutni. Megfogtalak, nem engedlek [Jgy szeretlek téged, Hogyha megnősz és megsütnek Eszem is belőled. A KÉPES KÖNYV. Kis házacska, Szürke macska, Kicsi dogi, Tarka boci, Sok katona, Cifra baba. Jaj de drága Kis nyulacska. Itt egy kecske, Ott egy fecske. Bizony tele E könyvecske Sok-sok képpel, Sok-sok széppel.
