Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-08 / 10. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 10. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 MÁRCIUS 8. VOL. XIV. No. 10. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS Editor: EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. K*V’ L A I>- H A K 8 A N ' 1 2H5 East X15th St. New York, N. V. i. . ■ OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y. . under the act of March 3, 18 79. Miért nincs tekintélyünk. Ez a panasz hallatszik uton-ut- félen. És miután ez a panasz jogos és alapos, tehát tényként kell róla szólanunk és megállapítva a tényt, az okait kell kutatnunk. Két héttel ezelőtt, a legelőkelőbb magyar egyesület a new yorki Magyar Segélyegylet évi mulatságát tartotta. Az estélyen megjelent Wilson, a most már ténylegesen elnök Wilson egyik leánya is és pajzán jókedvvel egészen a hajnali ófákig ott mulatott a „lovagias'! nemzet fiai körében. Szóval a magyarságot akkor az elnök leányának, egy magyar egyesület bálján való megjelenése által látszólag szép kitüntetés érte. Ugyanakkor p messze Clevelandban komoly és javarészint nagyképzettségü férfiak, a Magyar Szövetség tagjai gyűlésre ültek össze és tanácskoztak az amerikai magyarság helyzetéről. A gyűlésen sok komoly és okos beszéd hangzott el, a melyekből a viszonyokkal ismerősök könnyen kiolvashatták azt a mélabus hangot, a mely egyre azzal a kérdéssel foglalkozott, miért is hát nincs tekintélyünk? A két eset egy időre esik és mind a kettővel foglalkozva köny- nyen és megérthetően válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy miért nincs tekintélyünk. Az elnök leánya tényleg megjelent a magyarság mulatságán, tényleg táncolt ott, tényleg jól, fesztelenül érezte magát. Ennyi a tény. Már most, ha látszólag el is ismerjük, hogy ezáltal a magyarságot kitüntetés érte, mégis feltehetjük a kérdést, tényleg a magyarságnak szólott-e a kitüntetés, vagy pedig csak az elnök leányának társaságában lévő, előkelő amerikai körökben járatos magyar demokratáknak, a magyar demok rata pártot szervező politikusoknak akart kedvében járni a politikus elnök politikus leánya. Valószínűleg az utóbbit kell hinünk, mert hisz a mulatságról szóló tudósításában egyik-másik lap még azt is megírta, hogy csak ennek a kiváló honfitársunknak köszönhetjük, hogy bennünket ez a megtiszteltetés ért. Szóval ez a kitüntetés nem annyira az összmagyar- ságnak, mint inkább egy magyar embernek szólt. A Clevelandban gyülésező szövetség tagjai pedig ugyanekkor arról tanácskoztak, hogy hogyan lehetne a magyarságot egy nagy, minden nagy és kis egyesületet magában foglaló, minden magán ! embert érdeklő olyan erkölcsi magyar szövetségbe tömöriteni, mely megtudná szerezni az itteni magyarságnak és közvetve szülőha- i zánknak azt a tekintélyt, azt a tiszteletet, a mely bennünket megillet. Sajnos, már jó előre is megjósol hatjuk, hogy a szép és üdvös tervek meddőségre vannak kárhoztatva. És hogy ez igy van, annak j tán nem is annyira az összetartás hiánya az oka, mint inkább a féltékenykedés. Nagyon, kimondhatatlanul nagyon érezzük egy magyar sajtó- szövetség hiányát, a mely pedig hivatva lenne arra, hogy összes lapjainkat, minden nemes és az összmagyarságot érdeklő ügyekben egyöntetű cselekvésre, egyöntetű szólásra bírja. Ma a helyzet az, hogy lapjaink szívesen síkra | szállnak egy-egy nemes cél érdé j kében, de csak akkor, ha annak eszméje tőlük is ered. Különben pedig, a mi az egyiknek magasztos és nemes cél, az a másiknak gáncsoskodásra ad alkalmat, mert igy kívánja azt a nagy megakadályozó : a féltékenység. Elsősorban is erre a sajtószövetségre van szükségünk, ennek legyen tagja minden nagy és kis lap egyaránt. Ez a szövetség pedig tömörítse egy hatalmas nagy erkölcsi szövetségbe az egyesületeket, üzletembereket, magánosokat és akkor majd már könnyen kivívható lesz az, a mit most szégyenkezve nélkülözünk, a tekintély és a tisztelet. És akkor itthon és otthon egyaránt a bennünket megillető módon fognak rólunk gondolkozni és beszélni és igy talán majd eljön az az idő is, amikor az elnök vagy a leánya tényleg a magyar ság megtisztelése céljából keresi majd fel köreinket. BOLGÁROK JÖNNEK, MAGYAROK MEENNEK. Hová, hová, bolgár fiuk? [földog világ, az uj világ, A napja nemcsak életet, A földje nemcsak enni ád ! Hová siettek onnan úgy, Tolongva a hajók felé, Hogy szánjatok, repüljetek Valahová, kelet felé? Kelet felé dörög az ég És vérözönbe fűlt a föld; Csatán a nép halomra hull 8 a harc nyomorba dönt.. Bolgár fiuk, otthon ti több Eget nem láttok csillagost, Országtok, Bulgária Csak a balál országa most!. . . És jönnek a bolgár fiuk, El nem maradna senki sem És csatasorba állanak, “Hurrá"-t kiáltva lelkesen. Elől a szent zászló lobog, A honszabadság zászlaja. Alatta büszkén, boldogan Megy halni a haza fia. Beh szép mese! Én láttam ezt Egykor magyar hazámban is; Szabad jobbágy szabad honért Csatára kelt, szép volt az is! ! “E nagy világon e kívül” Az volt a dal, mely felrivalt S a bölcsökért, a sírokért Halálba vitte a magyart. Mint gyermek sírva láttam ezt, Siratgatám gyermekkorom. Hogy gyenge karral a honért ' em küzdhefek csatasoron. Mint ősz dalos sírok ma is. Magyar zászlónkat siratom. Melyen a hon védőinek Honfijogát nem láthatom. És mennek a magyar fink Zászló elől csapatosan. Hegyek buvó ösvényein Utat keresnek titkosan. Vészfelhők úsznak az égen. Vihar közéig, — el innen, el! Boldog világ az uj világ, Amerika ma oly közel! Szegény, szegény magyar fiuk! Boldogtalan magyar haza. Ha nincs miért, hogy a honát Szeresse a haza fia! Mi lesz velünk, ha vész, vihar riyen átok között talál? Jaj, jaj nekünk, ha a honért Már nem dicsőség a halál! Fejes István, ref. püspök.
