Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-24 / 8. szám

8. sz., 1912 február 24. 3 bilincseitől. Nem tudok ennél semmit szíve­sebben látni. Mintegy üdvözlés ez egy ma­gasabb világból s bepillantást enged az idő és örökkévalóság összefüggésébe. S ekkor olyan könnyű hinni az örök életiben. De mily sok létet kell látnom, melyeknek nyomorúsága leirhatatlan fájdalommal tölt el engemet. Szomorúan és lomhán vonszolja magát egyik a bűn mocsarában vagy a nyo­morúság fövényén. Az alacsony gondok nyomása, az önzés és testi vágyak bilincsei alatt kihűl a szív, és a szem a földre tapad. Hiányos táplálkozás, egészségtelen foglalko­zás és más, tisztán külső befolyások meg­akadályozzák a szellemi fejlődést úgy, hogy magasabb öntudat nem képződhetik, és sem mit se lehet felfedezni, a mi az örök létre méltó vagy képes volna. Gyalkran a kifejlő­dött lét is testi betegségben újra elvész, és megőrülve vagy aggkori gyengeségben már sok nemes szellem eltűnt övéinek szerető szemei elől. Ez végtelen fájdalmas látvány, és gyakran megértettem, hogy az örök ren­deltetés gondolatát jó embereik is szomorúan elutasítják maguktól. Sőt még magam is voltam e nemű kísérteiben. De mindig hamar visszatértem ez út­ról, mert felismertem, hogy azzal önmagám­ról mondanék le és egész szellemi életemet csalódásnak nyilvánitanára. Hiszen egész fejlődésemnek az az ered­ménye, hogy szellem lettem, és a teljes va­lódi életnek sejtelmét megnyertem. Azonban élet-e az, mely röpke megjelenés után a sem­mibe merül? kedvű diákok, mikor látták, hogy nem kaphatnak egérurtat, a drága teherrel megállították kocsijukat és mert az ereszdahajamtól sem riadt vissza soha a debreceni diáik, kiszedték a lőcsöt, a sal­langóról leakasztották a vasvillát, úgy várták készen az üldözőket. Szerencsére egyik népszerű érsemjéni földbirtokos diákfia felösmert egy pár jómódú érmi- ihályfalvi gazdát s őket megelőzve kiál­totta nekik: ■—- Atyafiak, hiszen csak meg akartuk tréfálni Figyelmeteket. Elébb akartuk ha­zavinni a menyasszonyt, de ha már utol­érték a kocsinkat, vegyék át a drága por­tékát. Máskor jobban vigyázzanak rá, mert nem mindenki utonjáró debreceni diák ám ... — Az ám! Hogy a tatár vigye el diák- uraimékat, — felelték morcosán az ös- merős : miihályfalvai gazdák. Csupán a szép menyasszony nézett haragosan visz Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A tökéletesség gondolatát felfogtam és a távolban világitó célt látok, mely a vágy min den erejével vonz magához. Hogyan volna bátorságom afelé törni, ha tudnám, hogy soha se lehet azt elérni? A benső kényszernek, engedve, mint hi­vő az örök szeretet keblére borultam és magamhoz tértem. Hogyan gondolhatam. hogy ismét elfogok veszni? Fel utón nem állhatok meg. Ha lelki éle tem kezdetéin igent mondtam, annak befe­jezését nem akarom megtagadni. Ha mertem önagamban és Istenben hinni, akkor az örök életben is hinnem kell. 6 (Nem kísérlem meg önmagámmal való megértetését annak, hogy milyen lehetek és leszek, ha testem porrá válik; mert be­látom, hogy ez tökéletesen megfoghatat­lan. De ík.evésfobé megfoghatatlan-e, hogy én vagyok? Fejtette-e már meg ember azt, hogy mi a lét, és miként lehetséges, hogy a testben öntudat van? Ha e té­nyékhez nem volnánk szokva, teljesség­gel csodálatra méltónak tűnnék fel előt­tünk, és valóban ismerek olyan pillanato­kat, mikor az önmagam feletti csodálko­zás legyőző erővel ragadott meg. A jövő élet egy talánya se nagyobb a jelennél. Azonban ki semmisitené meg önmagát azért, mert létét nem érti? (Folyt. köv. sza a kocsiról. Még sokáig száján égett a vakmerő debreceni diák csókja ... Változhatott, mert változott is az idő, mágyikás Hatvani professzor fekete csókái és varjai — lánigvörös téli alko­nyon — nem hiába keresik föl az öreg kollégium nagy épülettömegét. Itt még élnek a régibb magyar diáki hagyomá­nyok. Hiába ölt modern köntöst magára a fiatalság, itten ma is sok diáknak “fe­szítik agyát karakán ideák”. Az öklöm- nyi kis dárdás is büszke rá, hogy ő — debreceni diák. jgyedül a bibliai leckekéip az, amelylyel megörven deztetheti gyermekeit.— 52 vasárnapra a bibliai képek ára a postai költ­séggel együtt csupán 20 cent. —írjon szerkesztő­ségünkhöz, 326 E. 79th btic'i New York. N. Y. Legszebb ajándék. az, amely nem csak amolyan tessék-lás- sék cifraság, hanem amelynek nemes gyakorlati haszna is van­Mi más volna ilyen, mint az AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA amely az amerikai magyar református- ságot az egyházi élet eseményeiről tudó­sítja, magyarországi és nagyvilági hírek­kel látja el, gyönyörű és tanulságos ol­vasmányokkal szórakoztatja. Aggastyán­nak és fiatalnak egyaránt lelki örömére szolgál. Hetenkint egyszer jelenik meg és dús tartalmán kívül szép képek is van­nak benne. És ez az ajándék nemcsak ideig-óráig de egész eszteadődn keresztül gyönyörű­séget szerez, ám azért mégis nagyon ol­csó, mert egyévi ELŐFIZETÉSI ÁRA 2 DOLLÁR,. MAGYARORSZÁGRA 3 DOLLÁR Felelős szerkesztője: HARSÁNYI LÁSZLÓ, ref lelkész. Az előfizetési pénzeket 326 East 79th Street, New York, N. Y- alá kell küldeni. Tisztelt olvasóinkhoz. Felkérjük la­punk t. olvasóit, hogy azon cégeket, amelyek lapunkban hirdetést közölnek, pártolni szíveskedjenek. Lapunkban csak is elsőrendű és megbízható cégek hirde­tését közöljük és igy azokat legjobban ajánlhatjuk olvasóinknak. Kérjük már a legcsekélyebb bevásárlásnál vagy rende­lésnél is lapunkra hivatkozni. Köszönettel és tisztelettel: A kiadóhivatal:

Next

/
Thumbnails
Contents