Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
Ő 6. sz., 1912 február 10. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja — EGYHÁZI HÍREK. — imwwwwwwtww»»*»*** I' 11 1 ***'l'**********-M-+*++********++++*+***********+**************’l* NEW YORK, N. Y. Esküvő. A múlt hó, vagyis január hó 27-én délelőtt szép esküvő volt a 14-ik utcai református egyház templomában, akkor esküdött egymásnak örök hűséget a Veszprém-m., pápai illetőségű ref. val- lásu Csoknyai János, CsoknjJai Elek és neje, szül. Horváth Terézia fia, és a Veszprémim, vaszari illetőségű Kölkedi Anna, Kölkedi István és neje, Molnár Juliánná leánya. Az es'ketést az egyház lelkésze végezte. Tanuk Györke Pál és Csoknyai Gyula voltak. * Díszes esküvő volt február hó 2-án délután a uió-ik utcai református egyház templomában. Akkor kötöttek házasságot a Gömör-m. rimaszombati illetőségű ref. vallásu Leeső Kálmán, Leeső József és neje, sz. Hacsy Borbála ifia és a Bereg- megye, baabársi illetőségű ref. vallásu Csatáry Juliániia, Csatáry Gábor és neje, sz. Józsa Erzsébet leánya. Az esketést az egyház lelkésze végezte. Tanuk Karácsonyi Kálmán és Geralt Károly voltak. * Temetés. Szomorúság és gyász költözött a new yorki magyar református körökben jól ismert Lévay-család házába, amikor január 30-án elragadta körükből a halál a 9 év óta itt élő édesanyjukat, Özv. Lévay Józsefnét, sz. Zólyomi Zsuzsámnál. Az elhunyt 76 éves korában szenderült jobblétre, hátrahagyva a körünkben oly jól ismert gyermekeit: Lévay Istvánt és nejét, sz. Nagy Katalint, valamint másik fiát, Lévay Józsefet s unokáit: Katalint, Lászlót, Lajost, Lipó- tot és Dánielt, akik sirva állták körül a jó an^a és nagyanya koporsóját. Az elhunytat gyermekein és unokáin kívül a nagy és kiterjedt rokonság, úgymint: Bátkai József és neje, sz. Zabetzky Erzsébet és gyermekei; Bátkai János és neje, sz. Szabó Róza és gyermekei, Bátkai Béla és családja, Bátkai Ferenc éis ■neje, Bátkai Balázs és Bátkai Mariska is gyászolják. A január 31-én végbement temetésen a nagy és kiterjedt rokonságon kivül a jójfarátok és az igazszivü résztvevők számosán megjelentek, köztük egy volt presbyter is, aki egyházának, a 7-ik utcai református egyház janitorának fájdalmát óhajtotta részvételével csökkenteni. A temetési szertartás a háznál kezdődött, hol a szertartást végző , lelkész rövid imája után a koporsót kocsira tették és a közelben lévő nagy angol református templomba vitték, hol ,az egyház és a család lelkipásztora, tiszt. Ilarsányi László ref. lelkész mondott gyönyörű búcsúztató beszédet, megható szavakkal vigasztalva a mélyen lesújtott családot. EAST CHICAGO, IND. (A lelkészi jelentés folytatása.) Bevétel Kiadás Szeptember ................. $118.91 $138.59 Október ...................... 314.19 225.70 November .................. 216.53 261.75 December ................ 244.87 90.20 Összesen: $1912.55 $2131.37 Az 1910—ik évi maradvány $569.92, így a tiszta maradvány az 1911. évről $351.10 A First Columet Trust & Savings Bankban a parochia építésére begyült összeg ki tesz $45987. Az egyház tiszta vagyona tehát a mai inapon : $810.97. A református egyletnek a First Calumet Trust and Savings Bankban 129 dollár és 7 centje van. Itt említem meg azt is, hogy a karácsonyi üninnepek alkalmával a következő hittestvérek mutatták ki hűségűket az egyház iránt: $2.00: Cimbalmos Istvánná, Gyüre Józsefné. $1.00: Kádár József, Szabó István, A. Szabó János, Bihari György, Marczin Mihály, Balázs Béla, Kokos Károly, Daróczy András, Perzso András, Paulo András, Jencsik Mihály. Kopornyai Pál. 50 centet: Vajó János, Varga György, Matta Mihály, Matta György. 25 centet: Beke Mihály, Kádár Pál. — Bihari András, Simon János, Bi- nah János az összeget nem írták a ko- ,pertára. Ezekben adtam a közönség elé lelkipásztori jelentésemet a múlt esztendő történetéről. Istennek áldása sokasodjon meg a beállott esztendőben is az east chicagói és kör. ev. ref. egyház buzgó 'hívein és munkára kész lelkes elöljáróin. Vécsey Jenő, ev. ref. lelkész. LELKÉSZI S PÉNZTÁRI JELENTÉS A DAYTONI REF. EGYHÁZRÓL AZ 1911-IK ÉVBEN. Tisztelt Közönség! A lefolyt 1911-ik év, melyet Isten jóvoltából bevégeztünk és amelytől hála- adó isteni tisztelettel búcsúzunk el, — annak dacára, hogy egész évben gyengék voltak városunkban a munkaviszonyok, egyházi életünkben nem sorolható a rossz évek közé. A számadás, mely egy hossza nehéz év munkáját, gondját, reményét, csalódását foglalja magában: a visszaemlékezés örömét, buját idézi föl lelkűnkben. S ha a lefolyt év változó eseményeinek során visszaszáll emlékezetünk : önként fakad fel kebelünkben a hálaadó fohász: Istené legyen a dicsőség! Egyházi ügyeink az elmúlt évek megszokott csendességéiben, a nagy apostol által is kivánt ékesen és szép renddel vitettek előre. Az egyházi elöljáróság, csekély kivétellel, mindenütt ott volt, ■ahol tenni, gyarapítani, buzdítani, jó példát adni kellett, öt éve annak, hogy a daytoni református magyarság templommá felépült, vallásos és hazafias rendeltetésének átadatott. Ez év óta egyházunk minden téren előre haladt a virágzás utjánEzt bizonyítja az, hogy Isten segedelmével az 1911-ik évben is 700 dollárt törlesztettünk az egyházat terhelő adósságból, a Ref. Bs. Egyletnek 200, Mács János egyháztagnak 300 dollár kölcsönt fizettünk vissza s kamat fejéven is mintegy 300 dollárt fizettünk ki ............. A vallás-erkölcsi élet terén örvendetes az elmúlt év. amennyiben gyülekezetünkben a hittestvéri egyetértő szeretet uralkodott s a 'békesség semmiféle módon meg nem zavartatott, habár egy teljesen elszigetelve élő családnál erre nagy is a hajlandóság. De hát a tiszta búza közt mindig akad konkoly. Hogy az összetartó, egyetértő testvéri szeretetnek meg ir. volt a jó hatása, talán felesleges is meg jegyeznem. Miután a lelkészi évi jelentésnek az a feladata, hogy az év történetét mindenben a valóságnak megfelelően híven tükrözze vissza, — én a magam részéről igy fogván fel e kötelesség teljesítést: nem hallgathatom el, hogy az elmúlt év folyamán ütötte fel tanyáját itteni magyar telepünkön egy magát “hívők szolgájá”- nak nevező u. n. baptista magyar “pap”, aki, hogy egyebet ne említsek, annyira
