Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
6. sz., 1912 február 10. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 7 ÖRÖMHÍR. KERESZTELŐ JÁNOS MUNKÁJA. ARANYIGE: Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa” Máté 3:2. (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) — Lukács 3, 1:17. — 1. A Tibérius császár birodalmának pedig tizenötödik esztendejében, mikor Judea tartományában tiszttartó volna Ponczius Pilátus, és Galileának negyedes fejedelme Héródes, Itureának pedig és Trakhónitis tartományának negyedes fejedelme az ő attyafia, Filep, és Abiléné tartományának Lisániás volna negyedes fejedelme. 2. Annásnak és Kajafásnak főpapságuk alatt lön az Urnák szava a Zakariás fijához, Jánoshoz a pusztában. 3. És méné a Jordán mellett való minden tartományba, prédikálván a megtérésnek keresztsgét a bűnöknek bocsánatjukra. 4. Mint megvagyon Írva Esaiás próféta beszédinek könyviben, ki ezt mondja: Kiáltó szó vagyon a pusztában, készítsétek meg az Urnák utát, egyengessétek az ő ös- vényit. 5. Minden völgy betöltetik, és minden hegy és halom lenyomatik; és amelyek egyenetlenek, egyenesek lésznek, és a darabos utak tiszták lésznek. 6. És minden test meglátja az Istennek sza- baditásáí. 7. így szólt vala azért a sokaságnak, mely megyen vala, hogy megkereszteltetnék ő tőle: Vipera kígyóknak nemzetségei, kicsoda mutatta meg néktek, hogy a reátok következendő haragot eltávoztatnátok? 88. Teremjetek azért megtért emberhez illendő gyümölcsöket, és ne kezdjétek mondani magatokban: Ábrahám nékünk a mi atyánk; mert mondom néktek, hogy az Isten im ez kövekből is támaszthat fiákat Ábrahámnak. 9. Immár pedig a fejsze a fáknak gyökerekre vettetett: Minden fa azért, ha valamely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik. 10. És megkérdő őtet a sokaság, mondván: mit cselekedjünk tehát? 11. És felelvén, monda nékik: Akinek két köntöse vagyon, közölje azzal, a kinek nincsen, és akinek vagyon eledele, hasonlatosképen cselekedjék. 12. Eljövének pedig a publikánusok is, hogy megkeresztelked- nének, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk? 13. Ő pedig monda nékik: Semmit többet ne végyetek, hanem ami élőtökbe rendeltetett. 14. Megkérdék pedig őtet a vitézek is, ezt mondván: Mi pedig, mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit meg ne rontsatok, senki ellen ne patvarkodjatok; és megelégedjetek a ti zsoldotokkal. 15. És mikor a község várná, és mindenek az ő szivekbe ilyen módon gondolkodónak János felől, hogy ha ő volna-é ama Krisztus? 16. Felele János, ezt mondván mindeneknek: Én jóllehet vízzel keresztellek benneteket; de el- jő, aki én nálam erősebb, kinek nem vagyok méltó! hogy megoldjam sarujának kötőjét, az kersztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel. 17. Kinek az ő szórólapátja kezében vagyon, és megtisztítja az ő szérűjét, és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti megolthatatlan tűzzel. MAGYARÁZAT. Zakariás gyermeke, Keresztelő János la.s- sankint felnövekedett és sok örömet és boldogságot szerzett az ö szüleinek, apjának és anyjának. Az apja sokat foglalkozott gyermekével, az anyja pedig gondos nevelésben részesítette őt. Nem volt nagyon nehéz a gyermekkel foglalkozni, mert igen fogékony volt úgy a szive, mint az értelme minden nemes és jó iránt. Keresztelő János, Zakariás gyermeke sokat hallott arról a kegyetlen, zsarnok kormányzásról, amely csupán a nép pénzére vágyakozott. Éles szemével csakhamar észrevette azt is, hogy a nép mint szenved és nyomorog. De tudta, hogy a nép is sokszor eltért az egyenes ösvényről és nem tartotta be az Urnák parancsolatait. Keresztelő János lassanként emberré lett s vágyott valamit tenni a nyomorúságban élő népe érdekében. Miután anyja sokat beszélhetett az angyalról, bizonyára ő is gondolt rá és arra a hivatásra, amelyet neki kell majd teljesíteni. Kiment azért a pusztába, ahol semmi sem zavarhatta és gondolkodhatott a mennyei atyáról. Megtanulhatta Isten törvényeit. Ruhája csupán teveszörből állott és derekának öve bőrből csinált, elesége pedig az erdei mézből való volt. Lassan-lassan elkészült az ő nagyszerű munkájára. Jézus is ez alatt emberré lett. Keresztelő János, az ő első hirnöke elhagyta a pusztát és egyszerű ruhájában a Jordán folyó mellett hirdette a megtérésnek kereszt- ségét, a bűnöknek bocsánatját. A népek körülállták és úgy hallgatták az ő nagyszerű tanítását és sokan megkeresztelkedtek. TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS. Az első század első negyedében voltak már néhányan, akik át voltak hatva a Szent Lélek \ erejétől és gondoltak Izráel dicső jövőjére. Ezek között láttuk előző leckéinkben Zakariást és Erzsébetet, Józsefet és Máriát, Simeont és Annát, mint istenfélő, kegyes embereket. De a nép nagy tömege a valástalan- ságot csak az üres külső formákban kereste. Maliakiás próféta megjövendölte, hogy az Urnáik nagy napja előtt elbocsátja még egyszer Ilyés prófétát. Mai. 4:5. Ez az Ilyés próféta nem más, mint Keresztelő János, aki előhirnöke az Üdvezitő Jézusnak. Keresztelő Jánosnak alkalma nyílt korán megismerkedni úgy a pharizeusok hibáival, mint a népnek reményeivel és könnyeivel. Amikor mindezeket látta, körülbelül 30 éves korában, 26-ban Krisztus születése után, megfutta a trombitát Izráel népének a megtérésére. Papok és egyszerű emberek egyaránt hallgatták az ő szívből jövő szózatát, úgy hogy Keresztelő János a jeruzsálemi Sanhedrin tagjának figyelmét is csakhamar magára vonta. MI A MEGTÉRÉS? Mi a megtérés, kérdezhetjük egymástól. Semmiesetre sem pusztán ígéret a megjob- bulásra. Hiszen sokszor teszünk Ígéreteket, amiket azonban nem igyekszünk beváltani. Talán a jobb meggyőződés? Nem. Lukács evangélista megmondja nekünk, a midőn könyvének örökké nevezetes 15-ik fejezetében egy-egy gyönyörű képet ad azl elvesizett juh, az elveszett drachma és az elveszett fiúról. Egy juh a száz közül elveszett. A juh bizonyosan a földre hajtotta fejét s véletlenül evés közben eltévedt. A drachma valakinek a gondatlansága folytán veszett el. De a tékozló fiú tudatosan távozott él az apai háztól, ő maga volt felelős a tettéért. Az elveszett juhért a pásztor érte megy, a leejtett drachmát az asszony nagy szorgal- matossággal megkeresi... de a tékozló fitt után az apa nem küldhet senkit sem. Neki magának kell visszatérni s a szülei szeretet- ben felépíteni a boldogságot. Csak az, amikor magától visszatér a bűn és gyarlóság útjáról: ez az igazi megtérés s amint a tékozló fiút az apa magához ölelte, úgy emel fel bennünket is a menyei atya* ha megtérünk és igaz gyermekei leszünk. 1912 február 18.
