Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-28 / 52. szám

1U AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5ä HZ. lA-oemUr-i' TÁRCZA. A TITOKZATOS HANG. (Karácsonyi mese.) Irta :Szomaházy István. Nekünk elbeszélőknek is megvannak a magunk szent és tiszteletreméltó hagyo­mányai. Ezek közül való a szívtelen agg­legény. aki karácsonyest ünnepi hangu­latban is ridegen tovább folytatja hétköz­napi munkáját. Róla szól ez a mese. * * A nagy. sötét házban, mely tespedt lus­tasággal húzódott meg a kereskedői vá­rosrészt)«). csupán János a háziszolga la­kott. aki karácsony éjszakáján a temp­lomba ment a feleségével, hogy az ünnepi misét végighallgassa. A ház üres és né­ma volt; a kövezett udvaron ládák hever­tek, úgy. ahogy az előző estéről ott ma­radtak, a háztető fölött, a kémények kö­rül pedig lassan szitált a hó. Komor és ajingulatos tél volt ez, amelyet nem eny­hített a gyermekek lármája, az öregek vidámsága; ebben a házban a rideg üzlet lakott, mely nem dolgozik érzésekkel és hangulatokkal. Azt lehetett volna hinni, hogy az egész épületben nincs egy terem­tett lélek, ha hátulról, az iroda ablakából ki nem verődik egy vékonyka fénysugár a hóesésbe. De az ablak — bár éjfél is el­múlt már — még mindig sárgás fénynyel vált ki az udvar sötétségéből és a piszkos függönyön néha megjelent egy kéz árnyé­ka. Valaki még ébren volt és dolgozott odabenn.- Átkozott dologkerülői, valamennyi­nek mulatságon jár az esze, — mondta az a valaki boszusan, amig uj fahasábokat tett a kicsike vaskályhára, mert az iroda meglehetős hideg volt. Az iroda olyan volt, mint a többi ke­reskedői kontor: kicsiny, szűk, kényel­metlen helyiség, néhány foltos Íróasztal­lal és pénzszekrénynyel, mig az üvegajtón át, a villamos lámpa fényében, csak egy kicsike részét lehetett látni az óriási üz­letnek. ahol összepréselve hevertek a fi­nom vásznak és a kanavászok, a vastag flanelek és moldonok, a nehézszagu kal­mükök és parketek s a temérdek karton és batiszt, mely innen röpül szét az egész, nagy birodalomba, hogy az asszonyokat szépekké és kívánatosakká tegye.. .A sok drága holmi most békén pihen a hatalmas polcokon, mig az üzlet feje, a tömzsi, ősz- szakállu Mayer, ismét összedörzsölte a kezeit és haragosan ismételte: — Mulatnak és léhaságokon jár a fe­jük, pedig az egyik nagyobb koldus, mint a másik. Dühösen biccentett a fejével amiben némileg igaza is voll; nyolcvan tagú sze­mélyzete mind cserben hagyta a mai éj­szakán s ő egyedül, a hidegtől borzongva. ült itt a kicsike irodában, hogy az újévi mérlegen dolgozzék Neki nem volt sirán­kozó porontya, az asszonyok régóta nem érdekelték,rmeghívásokat pedig elvileg nem fogadott el, mert az volt a meggyő­ződése. hogy az ilyesmi sokkal többe ke­rül, mint a mennyit megér. A tömzsi em­berke tehát .joggal megvetette a sok léhü- tőt, aki ma öt forinttal — vagy annyival se — dorbézolja át az éjszakát, hogy hol­nap reggel fáradtan, kimerülve jöjjön be az üzletbe, amelyből a kenyér és rongyait megszerzi. Félrehúzta kissé a függönyt és óvato­san kinézett az udvarra: a hó még min­dig sziláit, s a millió meg millió pehely tiindériesen csillogott az ablakon át kive­tődő világosságban. De Mayer, aki nem volt a hangulatok embere, a hóesés láttá­ra nem a gyermekmesékre gondolt, ha­nem igy szólott bizonyos aggódással: — Megeshetik. hogy a gaz János ros­szul szegezte be a ládákat, s a velourken- dők. melyek Pincehelyre mennek, tönkre­áznak ebben az utálatos időben. Még egy hasábot dobott a vaskályhába, s újra hozzáfogott az Íráshoz, de úgy érezte, hogy a pillái mindinkább nehezeb­bekké lesznek, s valami hihetetlen álmos­ság bénítja meg a kifagyott vörös kezét. Elővette hát azt a félszivart, amit dél­után eltett a tárcájába, de úgy érezte, hogy a füstölés sem ér sokat'; a tagjai mindinkább elzsibbadtak s már csak szörnyű fáradtsággal tudta nyitva tartani a szemeit. — Teringetfét. még elalszom itl a to könyv, előtt- — 'mondta íagyoskodv a. E pillanatban megszólalt a telefon Ki az ördög lehet, aki ilyen késő éj# szaka zavarja az embert ? — kérdezte a tömzsi Mayer csodálkozva. Kíváncsian a füléhez illesztette az egyik kagj lót s idegesen beleorditott a másik­ba; — Halló, halló, itt Mayer Ferenc és Fia cég beszél... És ott ?-*— Itt a mennyei birodalom nyilvántar­tási osztálya. — felelte egy vékony, dal- 'amos és csodálatosan fülbemászó hang. Mayer ur megrökönyödve bámult a te­lefonra. — A mennyei, birodalom? — Vagyis Kína. ugy-e ?... Hát Budapestnek már interurbán összeköttetése van Pekinggel? Nem Kii,a. hanem az igazi mennyei birodalom... Az. a birodalom, amelyben majd a nagyságos kereskedelmi tanácsos ur is megjelenik egyszer, ha a földi mér­legét lezárják. — Nem is tudtam, hogy a mennyország­ba már be van vezetve a telefon. — szó­lott a tömzsi Mayer, aki azt hitte, hogy /valaki ostoba csínyt követ el vele. A dallamos hang azonban újra megszó­lalt, még pedig oly szelíden és komolyan, hogy Mayer maiak egyszerre hiedgség fu­tott át a háta közepén. — Ne tréfáljon. — itt csakugyan a mennyország beszél, mely szent karácsony éjszakáján szemlét tart a halandó embe­rek között, vájjon micsoda érzéseket és gondolatokat forgatnak a szivükben és elméjükben. .. Ön, Mayer ur, ma éjjel is az üzlettel foglalkozik, ahelyett, hogy a u Feelinó Better Already *' 8 Thank You! jjSBBBB érzi üiáiát?^^1'5 Köszöni Kitünően. Nagyon örvendek, hogy utasítását hűen követtem és szenvedő testrészemet bedörzsöltem a Dr. Richter-féle Pain= Expellerrel Megszűnt a torok év hátfájásom és már is kitünően érzem ni .g un. Egyet­len házból sem hiányozzék e kitűnő szer. Vigyázzon a hamisítványokra. Kapható 25 és 50,centért. F. AD. RICH! HR & CO., 215 Pearl Street, New York. Richter-féle Congo Hilda (25c ) 1negs2.1n.te1i a székrekedést. XU/frrrr/T?* V-Wz v 7/ ~ v -v 7^7zzf77zzz2zzrrrrf7s Tfftfrzzz/zr. •_. _ -

Next

/
Thumbnails
Contents