Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-16 / 46. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

46. sz. November 16.

McLanahan Sámuel élettörténete.

Irta és a gyászszertartáson elmondotta: Dr. BROOKS.

Our personal grief and sense of loss today are tempered by our exultation in the passing on of a devoted workman to that higher service which is both rest and reward. Our friend and brother was truly “a workman that needed not to be ashamed.” His work was not only in ‘‘rightly dividing the word of truth”, but in going forth and finding the souls to whom the word might be divided, the sending of portions to them for whom nothing was prepared. How eagerly and tenderly that work was done there are many to testify today.

Mr. McLanahan came into this Presbytery and Synod seventeen years ago, to be the pastor of our oldest church in the Presbytery, in the school village of Lawrencwille. The work of village pastor, faithfully done, did not round out the horizon of his vision. He had been superintendent of the sustentation and local home mission work of the Presbytery of Baltimore, whence he came to us, and his concern for mission work had not slackened. On his own field he began the development of an outlying Sabbath- school, which he furnished with preaching services and for which he soon obtained a commodious chapel building. He became the chairman of the Presbytery’s Committee on Home Mission, and, upon the retirement of Dr. Studiford, the chairman of the Committee on Synodical Home Missions, for which work his experience in Baltimore had prepared him. Being chairman of the Presbytery’s Committee made him a member of the Synod’s Committee, and when Dr. Cobb felt constrained to lay down the responsibility of Synodical Chairman, Mr. McLanahan with the duties of that position. And so, a year ago, he became the Superintendent of Synodical Home Missions in New Jersey, having already, for several years, had no small share in the counsels of tho-e engaged in like work in other Synods.

In all these positions of responsibility Mr. McLanahan proved himself a workman that need not be ashamed. It was he who felt, most keenly and directly, the call made upon us by our increasing foreign population, and it was his little pamphlet, prepared amid the duties of his pastorate amd Presbytery, that gave us our first comprehensive glance at the meaning of the arrival among us of ‘ ‘ Our People of Foreign Speech”. His heart as

well as his conscience was touched by this throng of people who needed so much the ministration of the pure gospel. Step by step he was drawn into work for the foreign speaking peoples, until his appointment as Superintendent for New Jersey practically commissioned him as our own apostle to these incoming brethren who wished to hear the word in then- own tongue, and for whom it was our brotherm’s diligent endeavor to provide the preacher and the chapel.

The work that our workman did, in his own illness following his appointment, and, in these last few days when he had resumed his labor with so much cheer and hope, cannot easily be measured. We may thank God today that he was enabled to do it so well.

The way in which this work was done made Mr. McLanahan a workman needing not to be ashamed. We need not use many words to characterize it. But let us acknowledge that in few of the Lord’s workman are sagacity, clear judgment, plain common-sense, practical knowledge of men, patience, gentleness, warmhearted love for men and devotion to the Lord and Master of the work so graciously combined. After all, this last is the secret of our brother’s work. He loved Christ. Christ wrought in him. Our own poet says,

This is the gospel Of labor*

Ring it, ye bells of the kirk,

The Lord of love came down from above

To live with the men who work.

Yes, and to live in them, too. Our Lord did live in his servant. Christ’s grace was manifest in what he was and what he did. And so, no wonder that he was a workman who needed not to be ashamed.

AMERIKAI NYELVMESTER.

Ezzel a cimmel jelent most meg egy igen értékes és az amerikai magyarságra nézve nélkülözhetetlen könyv. A könyvet, mint azt a szerző maga mondja: ‘‘különös tekintettel az amerikai viszonyokra” állította össze. A szépkötésii könyv 320 oldal terjedelemben jelent meg és bő részletességgel foglalkozik a nyelvtannal, alkalmi beszélgetésekkel, szótárral, levelezéssel és hasznos tudnivalókkal. A könyvet Green Béla, egy az amerikai magyar viszonyokkal ismerős fiatalember állította össze, aki igen helyesen nem a szótári részre fekteti a fősulyt, hanem az általános, a mindennapi életben oly sokszor nélkülözött hasznos tudnivalókra.

A valóban hasznos könyvet t. olvasóink figyelmébe ajánljuk.

Vérbeborult Kelet.

Irta: Sipulusz.

I.

Minden élőlénynek van célja, vagyis létjogosultsága a világon, mert hát hiába csak nem teremtődött meg, de egyes nemzetekre, vagyis etnográfiai és nemzeti alkulásokra, melyek szintén maguktól, majdnem ismeretlen törvények alapján formálódott* szokás kimondani, hogy nincs értelmük, Egyszer a Rajnán hajókáztam lefelé, egy német ember társaságában, a ki látván a folyam két oldalán virágzó kultúrát, megittasodott a német nagyságtól, azt kezdte fejtegetni, hogy az összes kontinentális germán népeknek kötelességük beolvadni a német nemzetbe, mert itt külön semmi céljuk nincs. A derék ur eltörölte a dánokat, svédeket és norvégeket, de legfőképpen dühös volt a hollandusokra, a kik a maguk csekély számával merészen odafeküsznek a leghatalmasabb nemzetek közé, éles határvonalakkal elválasztják magukat tőlük s bár minden porcikájukban és minden szavukban németek, azt merik mondani, hogy ők hollandusok. Nemcsak ki merik mondani, hanem ezt az álláspontjukat vakmerő bátorsággal fönn is tartják, egy lépést sem engednek s egy virágzó, kedves és elégedett országot tartanak fenn ezen a címen. Eszük ágában sincs kapva-kapni rajta, hogy ők németek lehessenek, holott az egész nemzet nem egyéb, mint egy nyomorult német dialektus, még pedig a legcsu- nyábbak közül való. Az én németem ezt arra magyarázta, hogy a dicsőség vágya és a nagyság érzéke teljesen hiányzik a hollandusokból és ők inkább szerény ibolya gyanánt illatoznak, semhogy hatalmas tölgyként rózassák magukat a nagy viharokkal.

Ez az én türelmetlen germánom teljesen elfelejtette, hogy minden népnek megvan a maga intim belső világa, mely teljesen más, mint a többi nemzeté. Egészen közömbös, hogy hányán élik együtt ezt a világot és hogy miről álmodoznak. A nyomorult mordvin hazájára ő§zszel ráfekszik a sötétség és fél évig rajta marod. Micsoda kietlen életet élnek ebben a nyomorult országban ezek az emberek és még is, ha elszakítják őket onnan, valami bennük is megszakad. Valami különös természeti törvények uralkodnak ő felettük is, melyek szorosan ahhoz az országhoz fűzik őket s másutt lehetetlenné teszik létezésüket.

Ez a létjogosultság jutott eszembe, mikor a balkáni népek zászlóbontását látom. E hatalmas mozgalomban, mely jóformán az egész múlt századon végig vonul, sok természetes erő működik közre, de sok mesterségesen szított anyag is nagy szere-