Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
46. sz. November 16. 3 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA pet játszik. A nyilvános jelszavak közérdekű hangzásuak. Ilyen a balkáni keresztyének fölszabaditása, de mennyi magánérdek csoportosul e nagy elv körül. Ezeknek a harcosoknak nem adhatjuk meg azt az ideális szinezetet, melyet a kereszteshadjáratok vitézei szó nélkül megkaptak. Ezek a harcasok úgy festenek, mintha hóditó hadjáratra, nem pedig fölszabadító harcra indulnának. Csak az nyugtalanítja őket, ki milyen részt fog kapni a zsákmányból. II. Mikor ugyanezen a címen keleten a legutolsó nagy háború megindult, akkor a fehér cár vitte elöl a kardot és Skobelev légiói zúdultak keresztül a Dunán. Most a pétervári atyuska adja ki a jelt az indulásra, de a fölszabadító kard most nem az ö kezében villog. Mennyi zászló, mennyi uniformis, mennyi király! Lám, lám, ez az örökös forrongó Balkán milyen termékeny és hálás talajává vált a monarchikus eszmének. A nyugat penzióba tett egy királyt, a kelet pedig ötöt csinált helyette. A nagy gyüjtőeszme, a keresztyének fölszabaditása, úgy látszik, nem használ eléggé. Partikuláris érdekké kellett földarabolni s úgy kellett beadni a népeknek. Úgy kellett átalakítani, hogy megfeleljen a szerb, bolgár és egyéb hatalmi vágyaknak. Így szívesebben viszi mindenki vásárra bőrét, ha saját hazája nagyságát reméli tőle. A komitácsik évtizedek véres munkája csak arra való volt, hogy a nemzetek érdeklődését az elfoglalandó részeken tartsa. Hogy ezek a keleti kul'tur egyesületek évi közgyűlés helyett évnegyede^ bombamerényieteket rendeztek, s az igazgatóságnak fölmentvény megadása helyett golyót lőttek a hasába, ez csak kulturális árnyalat. Majd eljön még Macedóniában is az az idő, amikor a bolgár iskolaegyesületek elnökei természetes halállal fognak kimúlni. Annyi bizonyos, hogy munkájukat jól végezték, mert ime, a gyümölcs megérett s valamennyi éhes nemzet annak leszállítására indul. III. Amit az én rajnai németem nem értett meg, ez az, hogy a legkisebb nemzeteknek is vannak álmai, vágyai és törekvései, Oh, mi tudunk erről beszélni, a kik a való élet utjánál annyiszor le voltunk szorítva az ábrándok világába. íme, mit hirdetnek ezeknek a kis nemzeteknek, mkior fegyverre szólítják őket. Ne a királyok proklamációját olvassátok, a melyeket a párisi vagy a bécsi kabinetekben állapítottak meg, hanem vegyétek tudomásul azokat a hangokat, melyek akár versben a harci zajból idehallatszanak hozzánk. A bolgár népnek azt súgják fülébe, hogy azokon a téreken, melyeken még most is rabszolga, már évszázadokkal ezelőtt hatalmas ur volt. Minden nemzetek közül csupán őt illeti meg a dicsőség, hogy az Ája-Szófia kupolájára újra föltegye a keresztet. A bolgár cárt illeti meg a jog, hogy beüljön a Sztambulból kikergetett szultán üres trónjába. És kábító képet rajzolnak eléje a dicső bolgár birodalomról, melynek fővárosa Konstantinápoly lészen. Ők fogják visz- szaállitani a keleti császárságot. És ez lészen a kárpótlásuk azokért a hosszú századokért, a melyeket, mint a patkányok, föld alá bújva töltöttek, hallgatva a fölöttük járó hóditónak dübörgő lépéseit. És a szerbeknek tündéri szinekkel festik Dusán császár birodalmát. A mikor a szerb nép nem volt odaragasztva a kis Duna szögletébe, hanem a szabad tenger mellékének volt boldog lakója. A míg ezt a hatalmas országot vissza nem állítják, addig nem lesz boldog a szerb nemzet. A nyelvét négy országban is beszélik, a szerb pedig csak egy országban parancsol. Ennek megszüntetéséért megy most a harc. Hogy mit hirdetnek a görögök, azzal minden középiskolát végzett tanuló tisztában van. Kétezer éves listáját sorolják föl a hősöknek. De bizony a görög nép is olyan, mint a krumpli, a javarésze a föld alatt van, s ha görög hősöket keresünk, vissza kell mennünk a régebbi időkbe. A mai görög nemzet minden kitűnő tulajdonsága mellett is szörnyen elzüllött, s majdnem lehetetlen talpraállítani, akár fegyverfogásról, akár kultúrái haladásról van szó. De Konstantinápoly birtoka az ő puha, szivét is megdobogtatja, s nagy áldozatokra képes, ha az a kilátás tűzön, dazio akra képes, ha az a kilátás, hogy tü- zön-vizen keresztül harcolva visszaállíthatják a régi görög császárság trónját. Még legszelídebb húrokat penget a népe előtt vikita király. Hajdanában nyersen odakiáltott: Utánam, fiuk! A ki követ, arra dicsőség és zsákmány vár! S a fekete hegyek szilaj népe vad rivalgással követte urát. Ma már ő is előkelőbb király lett és diplomatizál, jegyzékeket meneszt és államférfiakat fogad. De azért a harc mégis csak ott indult meg legelőször: a nép, hiába, nem civilizálódott meg olyan hamar, mint királya. TV. És ugyan mit hirdetnek, mit Ígérnek a töröknek? Mivel ébresztik fel álmait és vágyait a rongyos muzulmán katonának? Valahányszor baj van odafönn az Arany- szarv körül, valahányszor az albánok mozgolódnak- a görögök és örmények fészkelődnek és az arabok lázonganak, megérkezik a szultán parancsa a kies Anatóliá- ba, Ázsia legszebb és legtörökebb otto- mány tartományába. És e kegyetlen parancsok nyomán az erőteljes fiatalemberek ezrei és tizezrei elhagyják szülőfalujukat, megmenteni a szultán trónját a veszedelemtől. Itt nincs mentség, nincs fizetség, nincs protekció, kérlelhetetlenül viszik a rekrutát idegen országba. De a jó anatóliaknak nem is jut eszükbe ellenkezni, mert ez a padisah parancsa és a padi- sah mindenható. Elvonulnak öt esztendőre, tiz esztendőre, húsz esztendőre, örök időkre. Ott vénül meg a kaszárnyában, s Arábia forró homokjáról odadobják Macedónia szirtes hegyei közé, -vagy a birodalom más részébe. Lénungot alig kap, ruhát se, csak fótokat rá, rizsben kapja ki minden fizetését. És ezért a semmiért kötelessége egy örökké nyugtalan országot féken tartani s élete nagy részét vigasztalan harcokban tölteni. És ilyenkor újra megindulnak a hadsorok a kimeríthetetlen Anatóliából és egyéb ázsiai tartományokból, hogy föl- frissitsék az öreg katonák seregeit. Szomorú képű, hallgatag, barna fiuk országokon és tengereken átkelve, megérkeznek olyan népek közé, a melyeknek soha írét se hallót iák és a hol véres tusa vár rájok. És éjszakánkint meglebbenik a táborokban fehér burnusza a derviseknek és a tüzről-tüzre, csoportról-csoportra járva, hirdetik a szent háborút a hitetlenek ellen. Az egész világ összefogott, hogy az ígazhitüeket kiűzze a földről, melyet őseik hatszáz év óta bírnak. Már észak és dél felől megindultak a hadak Sztambul felé, hogy a szent Hagia-Sófia tetejéről ledöntsék a fél holdat, s Omár mecsetjében lovaikat abrakoltassák. A próféta szent szakállával istállókat fogják söpörni és zsíros kezüket beletörölik a próféta szent kaftánjába. Harcra minden igaz hivő, a kiben az életnek még egy kis szikrája lobog. Ha egyéb fegyverünk nem volna, mint kés a kezünkben és düh a szivünkben, akkor is síkra kell szállnunk, hogy leverjük a szentségtörőket. így készül a török hadsereg. És azért bárhogy ügyel is az európai diplomácia, ebből ewy rettenetes vérfürdő lehet, mely nemzedékeket fog kiirtani.
