Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 46. SZ. VOL. XIII. No. 46. NEW YORK, N. Y. 1912 NOVEMBR 16. \7j AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS Editor: EGYESÜKET HIVATALOS LAPJA. | Rev' Ij A D- HARSÁNY! 235 East 115th St. Neu York, N. Y. 1 OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMER FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON __ PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Rev. Samuel McLanahan temetése. Lapunk mult számában az idő rövidsége folytán csak néhány sorban emlékeztünk meg arról a szomorú gyászról, a mely az amerikai magyar reformátusságot érte Rev. Samuel McLanahan hirtelen .halálával.. Az a szeretet és hála, a melyet szivünkben iránta érezünk arra kötelez bennünket. hogy itt a vezér oldalon újra megemlékezzünk ő róla. Nagyszivü emberbarát volt ő, a ki mint a New Jersey állam zsinat belmissiói hatóságának elnöke, rajongó szeretettel vett körül bennünket s lelkesedni tudott nem ceupán az amerikai magyar reformátusság, hárem álatlában a magyarság ügyeiért. Eltávozott ő, mint őszön a vándormadár, keresve ama szebb hazát, a melyet Jézus Krisztus, a mi hitünknek fejedelme, épitett fel az Istenben bizók számára. Eltávozott... de mikor szemei megtörtek... mikor utolsó lélekzete is megakadt- . .akkor is-a magyarokra gondolt, mert utolsó óhaja volt, hogy koporsója felett magyar lelkész, lapunk szerkesztője beszéljen és imádkozzon. Micsoda szeretet s a ragaszkodásnak milyen fényes jele nyilvánult meg az ő óhajában. Temetése folyó hó 6-án szerdán délután három órakor folyt le a princetoni egyetem mellett fekvő hatalmas Első Presbyterian templomban. A temetésen testü- tileg jelent meg mintegy hatvan lelkész azon egyházmegyéből, a melyhez az elhunyt tartozott. De nem csupán az egyházmegye képviseltette magát, hanem a gyászszertartáson jelen voltak a new yorki és philadelphiai presbyterian lelkészek legkiválóbbjai is, kifejezve azt a mély séges gyászt, a mely hirtelen halálával a Presbyterian egyházat érte. A gyászszertartáson, amikor virágerdő között a lelkészek bevitték a templomba az elhunyt nemes lélek kihűlt tetemeit, az egyházmegye elnöke, Rev. Sylvester, W. Beach D. D. olvasott fel szent könyvünkből, a bibliából, majd a chorus gyászdalt énekelt s ennek elhangzása után Dr. Van Dyke lelkész mondott maga^- szárnyalásu előimát. Ezután újra ének következett, miközben Dr. Brooks, az elhunytnak legjobb barátja felolvasta az életiratot, melyet alább közlünk teljes egészében. Egy megható solo éneklés után lépett a szószékre lapunk szerkesztője s a mély fájdalomtól és gyásztól meghatva könnyek között búcsúzott el angol nyelven az amerikai magyar reformátusság legnagyobb barátjától, Rév. Samué1 McLanahantól. Beszédének főbb részét az imával együtt alább közöljük: It is very hard for me to speak, because, I feel so deeply the loss of my warm friend and the trusted counsellor of the Hungarian churches. Arourd us are the fallen leaves-tokens of the dying year-beside us is a fallen leader, whom God .has taken when, to our human wisdom he was least to be spared. Who will ever again so love and serve our Hungarian people as our best friend Mr. McLanahan loved and served them? We Hungarian mourn ,because we shall not hear again his words of Christ-like wisdom nor see again the face we loved But we rejoice that God has taken him to that better country where the armies of the Sanits serve him in perfect joy. And we know that our friends spirit still watches over work he loved, that, he yearns over us and rejoices with us as we run the race which he has finished. May God who gave us our leader Himself keep us faithful to the task and guide us to the home where allfriendships shall be knitted up, all sorrows healed, all work made perfect. Prayer. Our Father in haven, we come with hearts bowed with so: row to seek thy consolation. But while we mourn, still we bless Thee for him whom thou hast taken. We thank thee for the inspiration of his life for the memory of his counsel, and for his love for the churches among those of another race. In the-darkness of our grief give us light. By faith help us to pierce the night of sorrow? and see the glory of the heavenly city where he dwelleth with Thee and to which we pray that we may come when life’s task’s are dene. Trough Christ, Amen. Meghalt ő, az amerikai magyar refor- nátusság legőszintébb barátja. Még élénken emlékszünk rá mindannyian, mily törhetetlen lelkesedéssel dolgozott a magyar ref. egyházak felvirágzásáért. Emlékszünk rá, a mint szivének jó ágával tanácsokat adott nekünk magyaroknak, nem mint superirtendens, hanem mint jóságos atya az ő gyermekeinek. Most már nincs közöttünk. . . eltávozott. . . meghalt ... De nem! az emléke köztünk marad. Elbocsátják őt azzal az édes bizoda- lommal- hogy a viszontlátás hainalán újra találkozunk vele, a kit életében csak becsülni tudtunk!
