Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-03 / 5. szám
2 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5. sz., 1912 február 3. Csak annyit kérdeztek tőlük, melyik egyletet képviselik. Azt már nem, kogy az általuk képviselt egyletnek hány tagja is van. Pedig itt kellett volna elkezdeni, mert akkor igazán megállapíthattuk volna, hogy hány percentje volt ott a new yorki magyarságnak, hogy megtudhattuk volna, hogy azoknak az egyleteknek nem tudjuk hány ezer tagja elő tudja-e majd teremteni azt a pénzt, amiről ugyan eddig még szó nem esett, de amit mégis csak azoknak kell összead- niok, ha azt akarják, hogy a sok bizottságozásoknak mielőbbi eredményeként ott álljon a magyar kórház.-----o-----ISTEN A MI OTTHONUNK. Alapige: Zsolt. XC: 1: Uram, te voltál n ékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre Irta \Rev. M. M. Riddle, D. D., L. L, D„ alleghenyi theologiai tanár. De egy földi hajlék se nyujh tatja mind azt, a mire szükségünk van. Ápold a családi Ízlést, tedd vonzóvá lakásodat, növeld a házi boldogság eszközeit: a lélek éhségét mind ez nem csillapítja. Egyedül Isten elégíthet ki bennünket. Ha ezt tudjuk és megemlékezünk errről, házunkat nem kevésbbé, de Istent jobban fogjuk szeretni. iNern, mig abban a házban nem áll olyan családi oltár, hol a szerető szivek Istenben találják meg hajlékukat, mig olyan szobák nem lesznek benne, hol a keresztyén lelkének forró vágyakozása folytán Vele egyesülhet, addig nem lesz ott igazi megelégedés. A kinek nincs otthonuk, nem lesznek ■hajléktalanok ő vele, mert mikor Izráel gyermekei a pusztában vándoroltak, a Biblia szerint, az Ur szövetségének ládája megyen vala ő előttök, hogy kiszemelje nekik: hol kellene megszállniok ( IV. Móz. X 133) Ha Istenben lakozunk, ez a házat nem teszi kevésbbé kedvessé, ellenkezőleg kedvesebbé. És mikor az otthon romba dőlt, vagy mikor előbbi életünk fenséges jeleneteitől távol nincsen maradandó városunk, s bárhol vagyunk, megpróbáltatásra, megújuló kényelmetlenségre, a családi örömök megröviditésére lelünk, Isten még a mienk s ő betölthet szeretetével. Sőt mi több, ő a mi örök otthonunk. Ha itt e földön háborítatlan volt is boldogságunk, ha, teljes volt-megelégedésünk, elérkezik a nagy -változás, az az óra, mikor valami másban kell azokat feltalálnunk. Ez a gondolat elegendő arra, hogy földi boldogságunkat megcsonkítsa. Mivel halhatatlanok s eredetileg Istennek képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, nem lehet igazi boldogságunk, ha annak nincs örök alapja, nem lehet igazi otthonunk, csak az örök Istenben. A mindnyájunk által érzett elégedetlenség tanúbizonysága e szükségnek; a a záloga, hogy szükségünknek elejét lehet venni. Ebből következik, hogy a ki Isten nélkül él, az örökre hajléktalan. De ha az Ur a mi hajlékunk, akkor a halál csak átmenet a földi otthoniokról, melykenek kényelme és gyönyöre Ő reá figyelmezteti, ki a változhatatlan és kielégítő örök otthont teljesen nyújtja. Ha azt akarjuk, hogy Isten örök lakóhelyünk legyen, kell hogy már itt alant is lakóhelyünknek ismerjük. Ha ő érdemes a ragaszkodásunkra haldoklásunk órájában, akkor bizonyára érdemes életünk virágjában is; ha ő az egyetlen örök hajlék, ő a legigazibb otthonunk is e földön. Közülünk néhányan megtalálták őt, bíztak benne és megismerték, s elfogadták alapigénknek sok századokkal ezelőtt irt szavait. Vannak sokan, kik még nem találták meg. Emlékezzetek meg arról, hogy csak az épit magának igazi otthont, ki az örökkévalóság számára épít. Ámen. (Angolból fordította) Székely Sándor, brownsvillei ref. lelkész. -----o----A PHILADELPHIAI EGYHÁZ TÖRTÉNETE. A philadelphiai magyar reformátusok 1904 január havában kezdték tömörülni egyházai aipitás céljából. A református magyarság megbízásából Pivány Jenő ur, egy tizes bizottság élén összeköitte'tésbe lépett az -amerikai presb. egyházzal és ez időtől kezdve a philadelphiai református magyarság egyházalakitó mozgalma biztos mederbe jutottIA philadelphiai református magyarok hűségesek maradtak a presb. egyházhoz akkor is, amidőn a magyarországi ref. egyházhoz, tartozó Kuthy Zoltán lelkész és Déganfeld József gróf, a magyarorszáTARCA. PACCSIRTASZÓ- Irta: Szabolcska Mihály. Ne féltsétek a Krisztust senkitől, Sok hiiihóis ellenségitől. Akárhogy zug a vihar a sötétben: Fölkel a nap a miaga idejében. Ne féltsétek a Kriszitust senkitől:! Örökkévaló itt a szeretet, Akárhogy gyűlölködjetek. A háborúság, bosAtság elülnek, Csak a szeretet m-arad egyedül meg... Ne féltsétek a Krisztust senkitől! Krisztus a megbocsátás, irgalom, Az örök evangyéliivm. ő lesz elobb-uitóbb ur a szivekben, S egy-gyé tesz édes testvér-szeretetbera Ne féltsétek a Krisztust senkitől! Lehet, hogy ez a nap még messze van, De megvirrad bizonyosan! Dőlöm e hajnalnak pacsirtaszója, Gsüggeteg sziveknek vigasztalója: Ne féltsétek a Krisztust senkitől!-----o----AZ ÖTÖDIK PARANCSOLAT. Irta: Juhász Sándor. Nagy ur lett Bialogh Andrisból, szörnyű nagy ur. Budapesten irodája van a legnépesebb utcában és az irodája ajtaján pléhtábla van kiszögezve és a pléh- táblára ez vagyon föliriva: dir- Balogh Endre hites ügyvéd. Azt beszélik, hogy se szerit, se zamat nem lehet venni az ügyes-bajos embereknek, akik hozzá for- tdulnak tanácsért. Szóval iniagyon szépen jövedelmez az ügyvédi irodája. Szó esett már arról is, hogy legközelebb képiviselőnek is megválasztja valamelyik erdélyi kerület, mert ,már nagy a hire. És képviselőknek tudvalevőleg hires, neves embereket szoktak megválasztani. Bizony, bizony Balogh Endrének nagyon jól megy dolga. H-ej, ki is hitte volna ezt még akkor, amikor a -kis András gatyában, egy szál ingben, mezítláb vezetgette az ökröket az eke előtt -az -apja fél fertály földiéin. Hej, milyen tökmagnyi gyerek volt még akkor Andris és milyen ügyetlen, milyen gyámoltalan: a kapa kiesett a kezéből, .a kaszával pedig egyetlen vágást se tudott tenni. Szegény anyja mennyit sirt, ritt, hogy mi is lesz az ő fiával, ha felnő, bizony meghal éhen, mert nem tudja megkeresni ä maga kenyerét testgyönigesége miatt. Rektor uram azonban nem hagyta vigasztalanul se az apját, se az anyját. — Sose féljenek kigyelmefek, ha gyönge is, ha vézna is ez a gyerek, de van esze) A tanulásban úgy fog, mint a jó kasba. Ninci^ az a dolog, ami(t meg ne, tudnék
