Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-05 / 40. szám

XIII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1912 OKTÓBER 5. VOL. XIII. NO. 40. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: HARSÁNVI LÁSZLÓ new yorki ref. lelkész. PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, —---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.---------------­1 * -----------------------------------­/ A könyörülő szeretet nevében... Irta: HARSÁNYI SÁNDOR, Homestead és vid. ref. lelkész. A Magyar Kórház Egyesület érdemes tisztikara a napokban küldte széjjel me­leg hangú felhívását Amerika magyarsá­gához, testületekhez, egyházakhoz és in­tézményekhez a tervbe vett MAGYAR KÓRHÁZ megsegítése irányában. A felhívás nélkülöz minden fellenzetes- séget, sőt elhagyja a nyomorba, testi szen­vedésbe jutott magyar ember állapota megrajzolásának sötét vonásait is: egy­szerűen rámutat arra, a mi még NINCS, de a minek rég KELLENE lennie, az ame­rikai magyar kórház hiányára és a könyö­rülő szeretet nevében lelkesíti munkás te­vékenységre, áldozatkész felbuzdulására a másfél millió amerikai magyarságot a szenvedők hajlékának felépítését illető­leg. Lapunk, mint vallás erkölcsi orgánum, melynek célja a gyakorlati keresztyén életbe átvinni áldott Idvezitő Jézusunk legfőbb parancsolatát, a SZERETETET, melyen,' nyugszik anyaszentegyházunk és a mi idvezülésünk: minden felhívás nél­kül is szent kötelességének, hivatása be­töltésének ismeri, hogy teljes erejével oda álljon a Magyar Kórház eszméje lelkes küzdőinek sorába. Mint a szeretet és könyörületesség hiva­tott szószólói, szives készséggel emeljük fel szószékben és egyházi lapunkban lel­kipásztori szavunkat, buzdítván,' mindene­ket a szeretet isteni törvényének betölté­séire, hogy parányi képességünnkel mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy itt ez idegen földön is álljon mihamarabb, nem is csak egy, hanem több helyen is a beteg honfi­társak gyógyításának hajléka, emlékosz­lopa gyanánt a magyar szivek szerető együttérzésének és dicsőségére annak az áldott Idvezitőnek, ki gyönyörű példáza- nak (Az irgalmas Szamaritánusról) végén ezt hagyta meg híveinek: “Menjetek el és ti is hasonlatosképen cselekedjetek,” Pillanatra sem vonhatja köztünk senki sem kétségbe a magyar kórházak felállí­tásának szükségességét, nélkülözhetetlen­ségét. Megsiratni való szomorú dolog, hogy eddig is oly sok honfitársunknak kellett megértő orvos és alkalmas intéz mény hiányában nyomorultul elpusztul­nia. Menthetetlen,- közönyösség volna kö­telességünknek egyszer valalrra már magaslatára nem emelkednünk, különösen a mikor erőinknek, alkotó képességünk­nek is tudatában vagyunk. Az amerikai magyarság lelkesedése, tündöklő áldozatkészsége a nagyszerű in­tézményeknek sokaságát hozta már is lét­re uj hazánkban. Méltó dicsekedésse! büszkeséggel mutathatunk rá szép temp­lomainkra, virágzó egyleteinkre, hatalmai szövetségeinkre, művelő hatást árasztó kitűnő lapjainkra, a nemzeti érzést ápoló erősítő magyar iskoláinkra, s mind arra a sok szervezetre, melyek az amerikai ma­gyarság érdekében működnek. Csak azt az E3YET kell fájdalmas ér­zéssel megállapítanunk, hogy a magyar kórházunk még egyetlen egy sincs Ame­rikában ! Ennek magyarázatául több okot kell elfogadnunk és lehet felhoznunk. Az amerikai magyarság helyfoglalása és megerősödése Amerikában még csak alig két évtizedre nyúlik vissza. Az intézmé­nyek alkotásának alkalmas korszakául pedig alig vehetünk számításba több időt. mint az elmúlt tiz esztendőt. Tiz esztendő alatt pedig többet létrehozni, mint a mennyit az amerikai magyarság létesí­tett az ő saját erejéből: valóban nem le­het kívánni. Idő kell ahhoz, hogy egy nemzet kivándorlóit fiai és leányai egy uj haza talajába életek gyökerét lebocsát- hassák. Idő kell ahhoz, hogy családi ba­jainak nyomasztó terhétől megszabadul­ván, közügyek oltárára is áldozni tudjon az, kit a kemény sors arra kényszeritett, hogy idegen haza földjén keresse megél­hetését és boldogulását. S ki tudná el­mondani azt a tengernyi küzdelmet, el­esést és talpra állást, sikert és csüggedést, örömöt és bánatot, melynek zavaros ve- gyüléke alkotja és rakja össze az ameri­kai magyarság életét?! A hazai mo-toha viszonyok állal ottho­nából kiüzetve, idegen népek áradatába sodortatva, Isten csodája, hogy él és bol­dogul népünk Amerikában! Elismerés le­gyen azoknak, kik erős lélekkel feltették az élet harcát az uj hajában és reménység­gel szivükben küzdenek a jobb jövőért maguk és szerelteik javára. Ők az élet nagy harcmezejének hősei. Az amerikai magyarság azonban, Isten­nek légyen hála, kedvezőbb anyagi vi­szonyok között és jobb helyzetben van most, mint volt bármikor. A mostani idő azért a legalkalma~abb arra, hogy nagy­szerű intézményt alko sunk és a múltak hiányát pótoljuk Helyesen cselekedtek azért azok, kik a kezdeményezés zászlóját kibontva, meg­alkották a magyar kórház bizottságot, mely a magyar kórház létesítésének nem­zeti dicsőséget is árasztó eszméjének meg­valósítását tűzte és irta ki zászlójára.

Next

/
Thumbnails
Contents