Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1912 OKTÓBER 5. VOL. XIII. NO. 40. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: HARSÁNVI LÁSZLÓ new yorki ref. lelkész. PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, —---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.---------------1 * -----------------------------------/ A könyörülő szeretet nevében... Irta: HARSÁNYI SÁNDOR, Homestead és vid. ref. lelkész. A Magyar Kórház Egyesület érdemes tisztikara a napokban küldte széjjel meleg hangú felhívását Amerika magyarságához, testületekhez, egyházakhoz és intézményekhez a tervbe vett MAGYAR KÓRHÁZ megsegítése irányában. A felhívás nélkülöz minden fellenzetes- séget, sőt elhagyja a nyomorba, testi szenvedésbe jutott magyar ember állapota megrajzolásának sötét vonásait is: egyszerűen rámutat arra, a mi még NINCS, de a minek rég KELLENE lennie, az amerikai magyar kórház hiányára és a könyörülő szeretet nevében lelkesíti munkás tevékenységre, áldozatkész felbuzdulására a másfél millió amerikai magyarságot a szenvedők hajlékának felépítését illetőleg. Lapunk, mint vallás erkölcsi orgánum, melynek célja a gyakorlati keresztyén életbe átvinni áldott Idvezitő Jézusunk legfőbb parancsolatát, a SZERETETET, melyen,' nyugszik anyaszentegyházunk és a mi idvezülésünk: minden felhívás nélkül is szent kötelességének, hivatása betöltésének ismeri, hogy teljes erejével oda álljon a Magyar Kórház eszméje lelkes küzdőinek sorába. Mint a szeretet és könyörületesség hivatott szószólói, szives készséggel emeljük fel szószékben és egyházi lapunkban lelkipásztori szavunkat, buzdítván,' mindeneket a szeretet isteni törvényének betöltéséire, hogy parányi képességünnkel mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy itt ez idegen földön is álljon mihamarabb, nem is csak egy, hanem több helyen is a beteg honfitársak gyógyításának hajléka, emlékoszlopa gyanánt a magyar szivek szerető együttérzésének és dicsőségére annak az áldott Idvezitőnek, ki gyönyörű példáza- nak (Az irgalmas Szamaritánusról) végén ezt hagyta meg híveinek: “Menjetek el és ti is hasonlatosképen cselekedjetek,” Pillanatra sem vonhatja köztünk senki sem kétségbe a magyar kórházak felállításának szükségességét, nélkülözhetetlenségét. Megsiratni való szomorú dolog, hogy eddig is oly sok honfitársunknak kellett megértő orvos és alkalmas intéz mény hiányában nyomorultul elpusztulnia. Menthetetlen,- közönyösség volna kötelességünknek egyszer valalrra már magaslatára nem emelkednünk, különösen a mikor erőinknek, alkotó képességünknek is tudatában vagyunk. Az amerikai magyarság lelkesedése, tündöklő áldozatkészsége a nagyszerű intézményeknek sokaságát hozta már is létre uj hazánkban. Méltó dicsekedésse! büszkeséggel mutathatunk rá szép templomainkra, virágzó egyleteinkre, hatalmai szövetségeinkre, művelő hatást árasztó kitűnő lapjainkra, a nemzeti érzést ápoló erősítő magyar iskoláinkra, s mind arra a sok szervezetre, melyek az amerikai magyarság érdekében működnek. Csak azt az E3YET kell fájdalmas érzéssel megállapítanunk, hogy a magyar kórházunk még egyetlen egy sincs Amerikában ! Ennek magyarázatául több okot kell elfogadnunk és lehet felhoznunk. Az amerikai magyarság helyfoglalása és megerősödése Amerikában még csak alig két évtizedre nyúlik vissza. Az intézmények alkotásának alkalmas korszakául pedig alig vehetünk számításba több időt. mint az elmúlt tiz esztendőt. Tiz esztendő alatt pedig többet létrehozni, mint a mennyit az amerikai magyarság létesített az ő saját erejéből: valóban nem lehet kívánni. Idő kell ahhoz, hogy egy nemzet kivándorlóit fiai és leányai egy uj haza talajába életek gyökerét lebocsát- hassák. Idő kell ahhoz, hogy családi bajainak nyomasztó terhétől megszabadulván, közügyek oltárára is áldozni tudjon az, kit a kemény sors arra kényszeritett, hogy idegen haza földjén keresse megélhetését és boldogulását. S ki tudná elmondani azt a tengernyi küzdelmet, elesést és talpra állást, sikert és csüggedést, örömöt és bánatot, melynek zavaros ve- gyüléke alkotja és rakja össze az amerikai magyarság életét?! A hazai mo-toha viszonyok állal otthonából kiüzetve, idegen népek áradatába sodortatva, Isten csodája, hogy él és boldogul népünk Amerikában! Elismerés legyen azoknak, kik erős lélekkel feltették az élet harcát az uj hajában és reménységgel szivükben küzdenek a jobb jövőért maguk és szerelteik javára. Ők az élet nagy harcmezejének hősei. Az amerikai magyarság azonban, Istennek légyen hála, kedvezőbb anyagi viszonyok között és jobb helyzetben van most, mint volt bármikor. A mostani idő azért a legalkalma~abb arra, hogy nagyszerű intézményt alko sunk és a múltak hiányát pótoljuk Helyesen cselekedtek azért azok, kik a kezdeményezés zászlóját kibontva, megalkották a magyar kórház bizottságot, mely a magyar kórház létesítésének nemzeti dicsőséget is árasztó eszméjének megvalósítását tűzte és irta ki zászlójára.
